Tokió top látnivalók 4-5 nap alatt

Évek óta a bakancslistán és most a Japán körútunk utolsó állomásaként végre befutott a Shinkasenünk a tokiói főpályaudvarra. Hello Tokyo!

Tokió metro

Az egyik legfejlettebb metróhálózat a világon, egyes vonalain már 1995(!) óta vezető nélküli, teljesen automatizált szerelvények közlekednek. Érdekessége, hogy két, egymástól független szolgáltató hálózata kapcsolódik össze. 2015-ös, 4 évvel ezelőtti, valószínűleg már bőven elavult kombinált adatok: 13 vonal, 304 km hosszú hálózat, 285 megálló, naponta közel 9 millió utas. Van több olyan állomás, ahol 2-3 illetve 4 vonal keresztezi egymás, illetve a legdurvább csomópont Otemachi, ahol 5 vonal, azaz 10 irány körül választhatunk, hogy merre indulunk el. Ránézésre, fejben kiszámolni az optimális útvonalat nagyjából esélytelen, de nem is kell ezzel bajlódni, hiszen nem csak minket mezei turistákat, hanem a helyieket is a letölthető metro app irányítja el a 285 állomás között. Erről beszélek:

Tokió Airbnb szállás

A Japán körút többi részén Bookingon, Japanicanon vagy közvetlenül emailben foglaltunk szállást, de Tokióba egyrészt nem éjjel, hanem emberi időpontban érkeztünk, másrészt 4-5 napot fogunk eltölteni, így egy a Japán átlag hotel szoba méreténél kicsit nagyobb hasznos alapterületre vágytunk.
Szempont volt még, hogy legyen közel a Tsukiji halpiachoz, a Tokió stationhöz, valamelyik metrómegállóhoz és a város keleti felén legyen, hogy belátható idő alatt ki lehessen vergődni a Tokyo Motor Show helyszínére, a házigazda adjon mobil routert, a szállás legyen olcsó, de azért ne legyen lepattant. Egyszerű feltételek. A terület végül a Chuo negyedre szűkült, ahol hosszas keresgélést követően egy tokiói mércével hatalmas: 45 m2, 5 ágy, nappali, újszerű, patent szállást sikerült lefoglalni.

Ginza negyed

Mivel alig egy km-re volt a szállásunk Ginza főutcájától a Chuo Dori-tól, így adta magát, hogy érkezésünk estéjén ide sétáljunk be első benyomásokat gyűjteni Tokióról. A Chuo Dori Tokió Andrássy útja, legfényűzőbb bevásárló utcája, üzleti negyede, így itt leginkább a világmárkák szentélyei és a neon feliratok vakítják el a járókelőket. És persze itt vannak Japán legmagasabb négyzetméterárai is. Egy m2 földterület, telek 10 millió yen (25-30 millió Ft) feletti árakon forog.

Az elkerülhetetlen Louis Vuitton, Apple store és hasonló üzletek mellett persze akad pár érdekesebb is. A Nissan Crossing például egy kétszintes showroom, ahol éppen egy 2020-ra tervezett Nissan GrandTurismo koncepcióautóban gyönyörködhettünk, illetve testközelről szemügyre vettük, ahogy egy a Tokyo Motor Show-ra készülő autót Kawasaki robotkarokkal színre fújnak.
Az utca túloldalán az ugyancsak keskeny, de 12 emelet magas Uniqlo, avagy a japán H&M.

Az utcára kilépve a forgalomban SuperMario-nak öltözött formák száguldanak el az autók között go-kartokkal (kiderült lehet bérelni) majd az egyik lámpánál egy lowrider büszke kalapácsfejű tulajdonosa villantja meg autója képességeit.

Tokió császári palota

A császári palota Tokió szívében helyezkedik el, de a masszív falak és vizesárok mellett, hatalmas parkok és tér veszi körbe. Az előd erődítmény 1457-ben készült, majd annak a maradványaiból építették meg a jelenlegi palotát a 19.sz végén, így amikor Kiotót követően Tokió vette át a főváros szerepét 1888-ban már ide költözhetett az uralkodó. A királyi család jelenleg is itt lakik.
A klasszikus fotót a vízen tükröződő Seimon kőhíddal, mögötte párhuzamosan a vas híddal, háttérben a palotával a Kokio Gaien park felől készíthetjük el. Ehhez Yurakucho metróvonal Sakuradamon megállója esik a legközelebb. A kőhídnál tovább azonban sajnos nem juthatunk, a palota kert évente csak két alkalommal látogatható, január 2–án, illetve december 23-án az uralkodó születésnapján. Ennyi.
A palota-komplexumnak több bejárata is van, persze egyiken sem mehetünk be, de ha időnk engedi, akkor akár gyalog, akár bringával körbejárhatjuk az épületegyüttest a falakon kívül. A teljes kör körülbelül 5 km(!).

Roppongi Hills

A császári palota után a Hibiya és Oedo vonalak találkozásánál lévő Roppongi Hills felé vettük az irányt (ahol az azonos nevű metróállomáson kell leszállni).
A Roppongi Hills város a városban. Az épületkomplexumban irodák, hotelek, éttermek, bevásárlóközpont, múzeumok és TV stúdió is található. Tokió szilícium-völgyének is nevezik, hiszen irodáinak bérlői a legnevesebb IT vállalatok közül kerülnek ki. Persze nem csupán egy nagyra nőtt plázáról van szó, akad itt látnivaló is.

Maman, az óriáspók

A felhőkarcolók közé ékelődő teret a Maman óriáspók közel 10 méteres bronz szobra uralja. A szobrot a francia Louise Bourgeois készítette. A szörny felett pedig ott magasodik a Mori-torony.

Mori-torony

A 238 méter magas, 54 emeletes Mori-tower Tokió egyik legmagasabb épülete. Az alsó pár szinten éttermek, üzletek, valamint a Mori múzeum található. Felette irodák, majd még feljebb a Tokyo City View kilátó (ahova 1800 yenért / 4500 Ft liftezhetünk fel), illetve további 500 yenért / 1300 Ft, felmehetünk a toronyház legtetején lévő helikopterleszállóra (Sky deck). Innét már nem az üvegen keresztül vizslathatjuk a várost, hanem belekap a hajunkba a szél.
Innét felülről jól látszik az Eiffel-toronyra hajazó, piros-fehérben pompázó Tokió-torony. Ezen kívül a hullámos üveghomlokzatáról felismerhető National Art Centert sikerül még beazonosítani, illetve látszik még a temető, és mivel tiszta az idő, egészen a Tokió-öböl vizéig ellátni.

Meiji Singu szentély

A Shibuja negyedben a Yoyogi parkban, a Harajuku metrómegálló közelében található a Meiji Jingu, Tokió egyik legjelentősebb szentélye, amely Meiji császár emlékére épült 1920-ban.
Az ősfás Yoyogi park a maga 100.000 fájával, már-már erdő méretű, a metrótól 10-15 perc gyaloglással érhetjük el a szentélyt, a nagy torii kapu jelzi, hogy már közeledünk. November elseje van, ma van a Meiji Jingu őszi fesztivál, amelynek keretében, japán tradicionális ruhákba öltözve felvonulással, illetve különböző színházi és vallási performanszokkal köszöntik az évszakot. Egy yamato szerű dobos fellépését sikerült megcsípnünk, de a tömeg miatt csak részleges volt az élmény, illetve az épületkomplexumot sem igazán lehetett így bejárni, a legtöbb rész az ünnep miatt lezárásra került, pedig pont az volt a terv, hogy ilyenkor kell jönni, biztos majd többet látunk. Nem.

Yoyogi Koen park

A Meiji szentélyen kívül a Yoyogi park többi részét is érdemes felfedezni, a legszebb látvány és legérdekesebb arcok a központi-tó körül koncentrálódnak. Egyébként ezen a területen került kialakításra az 1964-es tokiói nyári olimpiához az olimpiai falu. A játékokat követően, pedig nem beépítették, hanem éppen ellenkezőleg: lebontották az épületeket és három évvel később 1967-ben átadták Tokió egyik legnagyobb parkját. A park most ősszel és a tavaszi cseresznyefa-virágzáskor is gyönyörű.
Leginkább vasárnaponként kora délután érdemes idelátogatni. A japán cosplay örületnek köszönhetően ekkor a parkban csak úgy hemzsegnek az Elvis imitátorok.
Az erdő méretű Yoyogi park hatalmas és nagy részét kerítés szegélyezi, így ha nem figyelünk könnyen zsákutcába kerülhetünk, ha egy olyan metrómegállót veszünk célba, ami felé pont nincs kijárata a parknak.

Shibuya crossing

A világ legforgalmasabb gyalogátkelője, ha úgy tetszik zebrája. Csúcsidőben (péntek/szombat este) egyetlen lámpaváltással közel 2500 járókelő vág neki a felfestésnek, hogy átjusson a másik oldalra. A lámpák az autóforgalmat minden irányból megállítják, így gyalogos zöldnél bármelyik sarokra át lehet sétálni, akár átlósan is.
A Shibuya állomás, ami egyrészt vasútállomás, másrészt egy azonos nevű metrómegálló találkozása Japán és egyben a világ egyik legforgalmasabb közlekedési csomópontja napi (!!!) 2,5 millió (!) ingázóval, átszálló utassal, így nem csoda, hogy a felszínen lévő kereszteződés ennyire népszerű.
Az állomást a Hachiko kijáraton keresztül kell elhagyni, ahhoz, hogy a kereszteződésnél lyukadjunk ki. Hachiko egyébként egy kutya, akinek a bronz szobra a kereszteződés egyik sarkán áll. Itt mindig nagy a tömeg, mivel az egyik legnépszerűbb (legelhasználtabb) találkozópont (mint nálunk a Westend vízesés, vagy a Margit-Sziget szökőkút…)

Tsukiji halpiac

Legyen az Funchal, Palermo, Valencia vagy bármely más távoli úticél talán a piaca mond el legtöbbet az ott élő emberekről, ételekről, szokásokról, mindezek mellett pedig az egyik legjobb streetfotó terep, így ha tehetem, akkor a múzeumok, templomok és egyéb látnivalók elé helyezve az egyik reggelt mindig szeretem a helyi piacon kezdeni, kiváltképp ha az egy halpiac.

Ha pedig halpiac, akkor Tokió halpiaca a Tsukiji mindent visz. Halpiac és tonhaltőzsde mindenek felett, és nem csak szerintem, hanem az útikönyvek is Tokió top3 látványossága, élménye közé emelik.

A halpiac elődje a 1923-as földrengésben megsemmisült, a jelenlegi 1935-ben nyitott… és 2018. október 6-án bezárt. Mi még azon szerencsések közé tartozhattunk, akik 2017-ben látták, igaz az éjjel kettőkor kezdődő sorbanállást a reggel 4-5 körüli bejutáshoz nem voltunk hajlandóak végigállni, így a híres tonhal aukcióról – ha tervezetten is – de lemaradtunk. Igen, minden nap csak két 60 fős csoport, azaz 120 ember juthatott be az aukcióra, és valószínűleg a kb. 2 km-re nyílt új helyen sem lesz ez másképp. Az új hely a Toyosu halpiac.

Azért megemlékezve a bezárt Tsukiji-ról, helyezzük el a mátrixban. A legmagasabb összeg, amit a Tsukiji tonhal aukcióján kifizettek egy kék uszonyosért 1,8 millió dollár (!!!) volt, azaz kb. 500 millió Ft egy 222 kg-os tonhalért. Ezt a masszív összeget Kiyoshi Kimura a Zanmai sushi étterem tulajdonosa csengette ki. Kilónként bő 2 millió Ft nem kevés, ezt Kiyoshi úr is érezte, de 2013 első, újévi licitjét ő vitte el, és két hétig róla és az étteremről írt minden helyi lap és a Forbes is.

A Tsukiji élmény 2017-ből:

Alapvetően egy viszonteladói, nagyker piacról van szó, ahonnét elsősorban Tokió sushi éttermei szerzik be a tökéletes alapanyagot és az amúgy vendégszerető japánok szemében is az ott kószál turista, csak akadály a napi munkában, így ahol lehet ezt éreztetik is. A standok közötti szűk közlekedő folyosókon targoncák száguldoznak, ha nem figyelünk simán elütnek, de legalábbis ránk ijesztenek. Amikor a földre hullott belsőségeket és kiömlött vért gumicsizmában, slaggal mossák fel, akkor véletlenül az arra lábatlankodó turisták is kapnak belőle. Fényképezni egyébként tilos és ezt a legnagyobb szigorral próbálják is betartatni. Mindenesetre a Tsukiji piacon lézengő turista nem kívánatos személy kategória, ha pedig útban van vagy fényképezőgép is van nála, akkor első számú közellenség. A piacot kb. 9.30-ig őrzik, így a reggel 5-kor bejutott 120 látogatón kívül a tömeg csak fél10-kor juthat be, amikor is egy normális piacnak már régen vége és nagy szerencse kell ahhoz, hogy a hatalmas piac útvesztőjében bolyongva pár apró hal, kagyló, rák mellett egy-két nagyobb tonhalat is megcsípjünk, az is már csak a legkisebb maradék, ami nem kellett senkinek. Ennek ellenére a Tsukiji egy legenda, örülünk, hogy bejutottunk, legközelebb pedig ellenőrizzük az újonnan nyitott Toyosu-t is.

Tokyo MotorShow

Mivel ősszel nincs cseresznyefa-virágzás, így helyette a Tokyo Motorshow volt a fő esemény, ami köré az egész utazást szerveztük. A tokiói autókiállítást két évente rendezik és a japánok hitechre való nyitottságuk, out of the box gondolkodásuk és az autóiparban betöltött domináns szerepük miatt mindig is az egyik legizgalmasabb iparági esemény. Idén sem sem volt ez másként. Az eseménynek tokiói öbölben lévő Big Sight expo-, rendezvényterület adott otthont (itt rendezik majd a 2020-as nyári olimpia több számát is). A 170.000 m2-es kiállítótéren több mint 150 gyártó hitech portékáit ellenőrizhettük. Egyszer körbejárni az összes csarnok, összes standját legalább 8 órás feladat, ha pedig jobban szeretnénk belemélyedni egy-egy kiállító kínálatába, úgy érdemes többször is kilátogatni a 7 nap alatt. A teljes beszámoló meghaladná a Japán körút leírásának kereteit, így lehet majd egy külön cikkben nekifutunk.

Kobe Steak @ Ginza Gyu-an

A legkiválóbb, legnemesebb, legmárványosabb, legritkább és legdrágább marhahús a japán Kobe marha húsa, illetve az abból készült steak, amit leginkább csak Japánban kóstolhatunk, így muszáj volt kipróbálni. Az ajánlások alapján az amúgy is drága ételt sikerült Tokió legdrágább negyedében, egy Ginzában lévő étteremben a Gyuan-ban bevállalnunk. Részletesen külön posztban: Kobe marha steak teszt.

Asakusa – Senso-ji templom

Az Asakusa negyed az azonos nevű (lila) metróvonal, azonos nevű metrómegállójánál leszállva közelíthető meg legegyszerűbben. Tokió korábbi szórakozónegyede, ahonnét a piroslámpás egységek már visszaszorultak, de Kabuki színházakat még most is találunk itt. Fő látványossága pedig a 7. században épített (bár tudjuk, hogy a japán templomok többségét 20 évente lebontják és teljesen újjáépítik…) budhista Sensoji templom. A templom a Nakasima sétálóutcán keresztül közelíthető meg, aminek mindkét oldalán árusok nyomulnak a portékáikkal.

Fehér Kócsag Fesztivál

A Sensoji templomnál minden év november 3-án, a kultúra napján (a Jida-matsuri-val egyidőben) rendezik meg a Shirasagi-no-mai, azaz a Fehér Kócsag Fesztivált. A sztori egészen 1652-ig nyúlik vissza, amikor is a kócsagtánccal próbálták kiűzni a pestist az országból. Aztán feledésbe merült, majd 1968-ban a Tokió, mint főváros, 100 éves évfordulóján élesztették újra a hagyományát.

A fesztivál miatt pont, pont nov.3-ra időzítettem az idelátogatást, a Nakasimán hömpölygő masszív tömegből pedig már érződött, hogy jó helyen járok, a kócsagok pedig nem mondták le az idei rendezvényt. A tömegen átpréselődve, éppen időben érkezve és jól helyezkedve sikerült pár jó hangulatú képet megcsípni a szertartásból, ami a pestisűző kócsagtánc mellett ovis korú kis szamurájok beiktatási szertartása is volt egyben.

Tokió Skytree

Ha füstölős vallásos áhítat után egy kis hightechre vágyunk, akkor 20 perc alatt átgyalogolhatunk, vagy riksával átvitethetjük magunkat (bár amíg tudok járni én mindig is ódzkodtam az emberi erővel vontatott járgányoktól). A 634 torony a világ második legmagasabb épülete volt, amikor elkészült. Lábánál üzletek, éttermek és akvárium található, fent pedig természetesen, étterem, kávézó, kilátó. Az első kilátó platform 350 méteren található, de érdekesebb a 450 méterről induló spirál.

Ueno Park

Az Asakusa negyedtől bő 2 km sétával juthatunk el az Ueno Parkba. Hasonló, mint nálunk a sok kritikát kapott múzeumnegyed lehet. Egy nagy park, sok zölddel, állatkerttel és Tokió talán legfontosabb múzeumaival: Nemzeti Múzeum, Metropolitan Múzeum, Természettudományi Múzeum, Nyugati Művészetek Múzeuma, Horyyuji Galéria, Ueno Királyi Múzeum. Illetve itt található az állatkert és a Shinobazu tó is.

Olyan gyönyörű idő volt, hogy bevallom a kultúrát beáldozva igyekeztem minél több időt a szabadban tölteni, így a múzeum-túlkínálatból végül csak a Nemzeti Múzeumba néztem be egy bő órára.

Az Ueno parkban még vicces közjáték volt a törpenyúl gazdák találkozója, akik a szűkös tokiói lakásokból kihozták kedvenceiket egy kicsit levegőzni az Ueno Parkba a Természettudományi Múzeum előtt hatalmasodó kékbálna-szobor tövébe.

Akihabara negyed

Az Ueno parktól újabb 2-2,5 km a műszaki boltjairól híres Akihabara negyed. Imádom a kütyüket, hi-techet, de bevallom nem nyűgözött le a környék. Azért a legnagyobb 6-8 emeletes Yodobashi-Akiba üzletbe benéztem és sikerült eltölteni majdnem egy órát a fotós szinten, de ez így elég is volt nagyjából, most nem erre a vágytam.

Tsukiji Shokudo Genchan

Viszont Akihabara mellett szóljon, hogy az Akiba Ichi pláza kajálós szintjén, a Tsukiji Shokudo Genchan nevű helyen egy fantasztikus tonhal shasimi tálat ettem, mindössze 1026 yenért (kb. 2500 Ft).
Majd az út túloldalán lévő Excelsior Caffé-ban már 1240 yenre (kb. 3000 Ft) húztak le egy süti + kávé kombóra. Egyébként ez is finom volt, de ár-értékben sehol nem volt a tonhal tálhoz képest.

Tokió főpályaudvar – Trainspotting

Kilométer hiányom nem volt, így Akihabarától már metróval mentem tovább a tokiói főpályaudvarhoz, ahol már jártunk, de csomagokkal és sietősen, most pedig nyugodtan akartam az érkező-induló shinkanzeneket fotózgatni. 100 yenért lehet kísérő jegyet venni, amivel akkor is besétálhatunk a vágányokig, ha nem utazunk.

A bent töltött fél óra alatt sok JR700-ast (1997-2006, max: 270 km/h), pár N700-ast (2007-től, max: 300 km/h) és egy brutális zöld kacsacsőrű emlősként feszítő legújabb H5 szériás vonatot (2014, max: 320 km/h) is sikerült lencsevégre kapni.

Külön posztban: Utazás a japán szuperexpressz fedélzetén 285 km/h-val

Tokyo International Forum (TIF)

Akit érdekel a kortárs építészet mindenképpen érdemes 20-30 percet rászánni Tokió egyik legmeghatározóbb modern épületére. Rafael Vinoly uruguayi építész tervezte, az épületet 1996-ban adták át. A multifunkciós épület konferenciáknak, kiállításoknak, színházi előadásoknak ad otthont. A hét emeletes központban 34 konferenciaterem és 8 nagy terem található, közülük is a legnagyobb egy 5012 fős színházterem. Látogatóként szinte bármikor és ingyenesen besétálhatunk, leglátványosabb a hét emelet belmagasságú fő aulát keresztező átjárók, hidak. A Tokyo International Forum a főpályaudvar és császári palota közelében található.

MUJI

Az Uniqlo mellett a másik legismertebb japán retail brand talán a MUJI. Az 1980-ban alapított minimál design márka a japán Mujirushi Ryohin kifejezés rövidített formája, ami nagyjából annyit tesz, hogy “márkajelzés nélküli minőségi termékek”. A hangsúlyt az egyszerűség, a pazarlásmentes és tökéletesre csiszolt gyártási folyamatok, egyszerű csomagolás és újrahasznosítás kapják. Leginkább az IKEA-val tudnék párhuzamot vonni, de nem csak bútor és háztartási eszközöket gyártanak és forgalmaznak, hanem például ruhát és kozmetikumokat is. Világszerte több mint 700 boltjuk van, de ha már Japánban járunk, akkor érdemes benézni egy eredeti helyi áruházba is.

Shinjuku Gyoen kert

Utolsó napot próbáltam lazára venni Shinjuku Gyoen parkban kezdtem. A közel 60 hektáros 3,5 km kerületű park, az egyik legnagyobb és legnépszerűbb zöldterület Tokióban. A japán stílus mellett, francia és angol kertet is találunk a területén. Több mint 1500 cseresznyefája áprilisban az egyik legnépszerűbb cseresznyefa-virágzós fotós helyszín, de őszi színekben sem gyenge. A park teljesen körbe van kerítve és csak a három bejárat egyikén lehet bejutni, egyébként ingyenesen.

Good Design Award 2017

A japánok legalább annyira értékelik a szépet, a jó designt és annyira a mindennapjaik része, mint a skandinávoknak. A Good Design díjat 1957-ben alapították és azóta minden évben közel 100 kategóriában ítélik oda az arra érdemes termékeknek, szolgáltatásoknak, szoftvereknek vagy éppen ipari megoldásoknak, amelyek azt követően büszkén viselhetik a “G” logót. A top száz díjazottat pedig november 1 és 5 között mutatták be a Tokyo Midtown (Roppongi Hills) földszinti kiállítótermeiben. A Tokyo Motorshow abszolút tervezett esemény volt, hiszen kis túlzással, de amiatt mentünk, aköré szerveztük az utat, a Good Design viszont egy kellemes véletlen, amibe városnézés közben futottunk bele.

ukafe

A Midtown plázában az organikus konyhával hirdetett ukafe volt az egyik legszimpatikusabb kajálda, ide ültem be egy gyors ebédmenüre. A csirke curry rizzsel semmi extra, de finom volt, a sajttorta szinte mint egy tömör sajt tömb, de jó értelemben, szintén kiváló. A meglepetés extra azonban a kávé volt, ami hidegen és zselés/kocsonyás állagban érkezett kis tejszínhabbal a tetején. Nem kávé ízű valami, hanem valóban kávé, csak a halmazállapota tért el a megszokottól. 11-15h között a kétfogásos ebédmenü a remek kávéval és kilátással mindössze 1100 yen.

National Art center

Az International Forum mellett a másik izgalmas kortárs épület. A Roppongi Hills-től, Tokyo Midtown-tól gyalog 5-6 perc. A maga 14.000 m2-nyi kiállítóterével Japán legnagyobb “üres múzeuma”. Állandó tárlatoknak nem, csak ideiglenes kiállításoknak ad helyet. A hullámos üveg homlokzat felőli bejáraton ingyenesen sétálhatunk be a hatalmas, több emelet magas fogadótérbe, aminek meghatározói elemei a két fordított beton gúlaként a térbe ékelődő étterem, illetve büfé.

Tokyo Tower

Ekkor már sötétedett, de még átvergődtem a közelben lévő Tokió toronyhoz. Az Eiffel-torony inspirálta (csak piros-fehér) 333 m méter magas torony Japán második legmagasabb épülete. Ottjártunkkor sajnos a felújítások miatt csak a 150 méteren lévő alsó dekkre lehetett felmenni, a 250 méteren lévőt a munkák idejére lezárták. Ennek ellenére nem adtak kedvezményt, a teljes belépő árát ki kellett csengetni.
Egyébként kihagyható látványosság, csak éppen útba esett. Ha magasból akarunk nézegetni, menjünk inkább fel a Mori toronyba vagy a Skytree tetejére.

Innét már csak haza a szállásra, másnap reggel pedig Helsinkin keresztül irány Budapest.