Madeira – kihagyhatatlan látnivalók 1 hét alatt az örök tavasz szigetén

Repülőjegy, utazás, érkezés

Korábban csak a TAP menetrendszerinti járatával, Lisszaboni átszállással lehetett eljutni Madeirára, azóta viszont indultak fapados közvetlen járatok is.. Madeira a  kisebb szomszédos Porto Santo szigetével együtt EU-hoz tartozik, mint Portugália autonóm régiója. A reptér egyébként sokáig benne volt a világ top10 legveszélyesebb reptere között, mivel a hatalmas betonoszlopokkal a tengerre épített kifutópálya ugyancsak rövid volt és a fel- és leszállást tovább nehezítették a kiszámíthatatlan fuvallatok. Azóta már meghosszabbították, minden EU-s szabványnak megfelel és 737-es Boeingek fogadására is alkalmas.

Egyrészt a hideg elől menekültünk, másrészt nagy szerepet játszott az utazás időzítésében a feb.15-22. között megrendezett és a szombat esti felvonulással kiteljesedő Karnevál. Ezt mindenképpen látni szerettük volna. A szintén portugál ajkú Brazíliában a Riói karneválon való részvétel nem éppen egy életbiztosítás, Madeirán viszont anélkül nézhetünk utcán vonuló szambatáncosokat, hogy egy óvatlan pillanatban kést tartanának a nyakunkhoz.

Egyébként események szempontjából nem tudunk rosszkor érkezni. A turisztikai hivatal aktivitásának köszönhetően hetente van valami történés, rally, szörf VB, borfesztivál, hagymafesztivál, tűzijáték VB, Kolumbusz fesztivál és a karnevál után a második leglátványosabb a Virágfesztivál (április).

A fotók a Sony Europe magyarországi képviselete által az utazás idejére biztosított Sony NEX-5N (+18-200mm) kamerával készültek, illetve a Navi-Gate Kft-től kölcsönkapott Garmin nüvi 3490LMT navigációs készülék segített abban, hogy minden este hazataláljunk a szigeten. Autót a Discovery cars-on keresztül foglaltam, főszezon kívül 25 EUR/nap alatt már találni kisautót.

1.  nap – Funchal + Karnevál

Madeira fővárosa Funchal, itt él a sziget lakónak fele, de 118 ezres lakosságával így is kisebb, mint Pécs. Az egész város gyakorlatilag egy nap alatt gyalogosan felfedezhető és akár még egy-két múzeum is belefér.

Az egész város stresszmentes, nyugis, napos hangulatának befogadásán kívül (olyan mintha egész héten vasárnap lett volna) azért konkrét látnivalók is akadnak. Ha nem templomokban és múzeumokban utazunk, akkor az egyik top látványosság, ami a helyiek életébe is kellő betekintést enged a piac (Mercado dos Lavradosres).

Ide érdemes minél korábban lenézni, mert délig rendesen megcsupaszítják a standokat. Virágokból és gyümölcsökből nagyon durva a felhozatal, ha látottak több mint felét be tudjuk azonosítani, akkor már jók vagyunk. A csúcspont pedig a halcsarnok, ahol a tengerről hajnalban befutott halászok terítik ki portékájukat: színes hal, pöttyös hal, óriásfogú hal, rákok, polipok és legnépszerűbb, amit mindenképpen meg kel majd kóstolni: a vörös húsú tonhal, melynek hossza a 3 méter is elérheti, és bármelyik funchali étterem étlapján megtaláljuk a második legnépszerűbb kardhal társaságában.

Szintén ingyenes látnivaló a 2010-ben indult „Projecto artE de pORtas abErtas” kezdeményezés, melynek lényege, hogy a régi városrész (zona Velha) régi házainak kopott ajtaira rászabadultak a helyi-, illetve vendég művészek és egy igazán patent utcai tárlatot alkottak. A street art ezen egyedi formája mostanra szervers részévé vált a szűk sikátoros városképnek.

Ha egy 1 órás gyorstalpaló keretében megismernénk Madeira történelmét, akkor ezt a „Madeira Story Center” interaktív múzeumban tehetjük meg legegyszerűbben.

Késő délután bepattintottuk az első tonhal + kardhal párost, aztán vissza a szállodába rápihenni az esti karneválra. Utolsó percben érkeztünk, így gyakorlatilag a 2,5-3 km hosszú tengerparti sugárút egyik felén sem volt már hely a kordonok mellett, így fotózás szempontjából nem sikerült ideális helyet találni.

2. nap – Apácák völgye, Camara de Lobos, Cabo Girao, Ponta do Sol

Az Apácák völgye (Curral das Freiras) egy mindentől elzárt 200 lakosú falu, körbe 1700m magas hegyek, az 50-es évekig csak egy szűk és meredek gyalogösvényen lehetett megközelíteni, majd pár évtizeddel később elkészült az első, sok helyen egysávos autóút, most pedig a civilizáció átkaként az utolsó legdurvább 5 km-es szakaszt egy nyílegyenes alagúton keresztül tehetjük meg…

Camara de Lobos kis halászfalu, egyetlen főutcával, templommap, a kikötőben színes halászcsónakokkal és a sózott, napon szárított halakkal a bacalhau-val. Innét már látszik a légvonalban pár kilométerre tornyosuló Cabo Girao rettenet sziklája.

Cabo Girao a világ második legmagasabb közel függőleges sziklafala, mely 580 méterrel magasodik a tenger fölé. Ide is hasonló installációt terveznek mint a Grand Canyon fölé: a szikla peremén túlnyúló  üvegaljú erkélyt, körbesétáló platformot. A látvány és a turistavonzerő nem kétséges, de talán mégis kár elrontani a mostani képet. Addig is kiállhatunk a szikla majdnem szélére, ahonnét csak egy derékig érő korlát választ el bennünket. A part menti zöld “téglalapok” kertek, szántómezők:

A következő halászfalu Ponta do Sol, szó szerint „Nap Pont” amely onnét kapta a nevét, hogy a sziget egyik legszebb naplementéjét produkálja. Vacsora itt.

3. nap – Porto Santo

Azoknak akik a tengerben szeretnének fürödni  és fehérhomokos tengerpartra vágynak, nem feltétlenül ajánljuk Madeirát, hiszen a vulkanikus szigetet partvonala hatalmas sziklákkal tagolt és az öblökben is fekete kavicsos tengerpartot fogunk csak találni. Ellenben a kb. 70 km-re 2,5 órás hajóútra lévő Porto Santo szigete 10 km-es szinte érintetlen tengerparttal rendelkezik, igaz télen ebbe is max. a németek merészkednek bele. Mi csak bokáig vállaltuk be.

6:00-os ébresztő, 7:30-ig kellett a hajóra becsekkolni, bő 2 óra múlva pedig már Porto Santon találtuk magunkat. Az 1200 fős komp jelenti a napi tömegközlekedést is (reggel oda, este vissza) a két sziget között, így a hajóról együtt szálltunk le például a jól megrakott Pingo Doce teherautóval, aki a sziget egyetlen élelmiszerboltjába hozta a napi árut, friss cuccokat. Mi is a boltban kezdtünk, ahol összefutottunk egy Erdélyből idetelepült magyar családfővel, aki mesélte, hogy festőként dolgozik és tavaly az egész családot kiköltöztette. Az apró szigeten egyébként alig laknak, így házak is alig épülnek és jelenleg új szálloda sem nagyon, de nem panaszkodott, hogy ne lenne munka.

Egyébként hétfő volt és hétfőn itt is minden múzeum zárva tart, vagyis a sziget egyetlen múzeuma a Kolumbusz-ház is. A kb. 12 km hosszú, 5 km széles szigeten alig 4-5 ezren élnek, így a „főváros” egy kis térben összefutó 4-5 utcáját fél óra alatt alaposan be lehetett járni. A szigeten ezen kívül legfeljebb pár szélmalmot, világítótornyot és eldugott öblöt találunk, igaz a sziget közepén egy repülőtér is található, ahova 15 perc alatt érhetünk át Funchalból vagy 2 óra alatt egyenesen Londonból.

Az egyébként (a jó értelemben) ingerszegény Porto Santo fő vonzerejét a végtelen hosszúságú homokos tengerpart jelenti, amiből a vulkanikus Madeirára nem igazán jutott. Így a délután kajálással és a tengerparton telt. Este visszafelé menet Madeirára pedig két delfint volt szerencsénk látni .

4. nap – 25 fontes, Paul de Serra, Porto Moniz, Seixal, Sao Vicente

A levadák: Madeirát 2200km hosszú kiépített csatornarendszer hálózza be. Ezek gyűjtik össze a hegyekből a vizet és vezetik el a termőföldekre, szőlőkbe, a sziget szárazabb részeibe. A levádák kb. 30 cm széles 50 cm mély sok helyen már kibetonozott csatornák, mellettük pedig szintén kb. 30 cm széles gyalogösvények, melyek pazar túraútvonalak is egyben.

Az egyik legnépszerűbb levada túra a „25 fontes”, azaz 25 forrás nevet kapta. Az oda-vissza kb. 9 km-es ösvény a Paula de Serra fennsíkon fekvő Rabacal közeléből indul és egy masszív vízesésben végződik. A helyiek szerint több mint egy hónapja nem volt eső, mégis minden tiszta moha, burjánzó zöld, a levadák kristálytiszta vízében pedig pisztrángok úsznak felfelé árral szemben.

A 25 fontes túrát lenyomva a következő megálló a sziget legészaknyugatibb csücske, a fővárostól Funchaltól legmesszebb fekvő Porto Moniz, mely a természetes úszómedencéiről híres.

Porto Moniz után indulás vissza Funchalba az északi part sziklákba vájt útjain, útközben Seixal és Sao Vicente érintése. Sao Vicent egyik látványossága egy cseppkőbarlang, de éppen zárásra, sötétedésre sikerült odaérni, így húztunk haza.

5. nap – Pico do Arieiro – Pico Ruivo (1862m)

Amiért jöttünk. Amit nem szabad kihagyni. A legszebb és legmasszívabb túra a sziget legmagasabb csúcsára (és vissza). A helyiek szerint érdemes legkésőbb 10-re fent lenni és nekivágni és du.3-4-ig befejezni, mert egyébként jönnek a felhők is a köd. Ezt megfogadva nem sokkal 9 után már pakoljuk a 2-est az 1.1-es bérautónak. A lelkét kitaposva gyűrjük a szerpentint, de van olyan szakasz, ahol 2-esben is kezdi elveszíteni az erejét és az újabb lendülethez 1-esbe kell visszapakolni. A 17 km-t 40 perc alatt tesszük meg, eközben tengerszintről 1818 méterre mászunk fel. A városban reggel 9-kor is 14 fok körül volt, de ahogy zúzunk felfelé egyre esik a hőmérséklet, 1500 m körül pár alacsonyan szálló felhőbe is belehajtunk.

Madeira harmadik legmagasabb csúcsa (Pico do Arieiro, 1818m) pedig tejködben figyel, a 2-3 fok a metsző szél miatt pedig inkább mínusz 5-nek érződik. A parkolóba érkezik még pár autó és egy turistabusz is, de senki sem vág neki a csúcshódításnak. Nem adjuk fel, kávé, tea és második reggeli kíséretében várunk a melegedőben hátha kitisztul, de nem. Végre egy pillanatra megvillan valami és 10 méternél tovább látni. Egy 4-5 fős angol csapat neki is indul, de mire észbekapnánk, hogy csatlakoznánk eltűnnek a ködben. Tovább várunk, de 11-kor muszáj elindulni (hogy időben visszaérjünk) vagy visszavonult fújni. Az elindulást választjuk.

A Pico do Arieiro és a Pico Ruivo csúcsok közötti út 5,6 illetve 7 km hosszú. Az egyik könnyebb, de sok kivilágítatlan koromsötét alagúttal, a másik csak egy alagúttal, de még nehezebb terepen. Bármelyik utat is választjuk masszív szintkülönbséggel és nem kevés lépcsővel kell megküzdeni. A könnyebbik úton 600 méter, míg a nehezebb úton közel 1000 méter szintkülönbséget kell legyűrni egy irányba, de mindenképpen megéri.

Ködben, felhőben, szélben indulunk és így is telik el az első 45 perc lépcsőzés, már-már a visszafordulást fontolgatjuk, hiszen alig látni valamit és kesztyű sem került a bőröndbe, de egy kisebb alagúton átérve a hegy második oldalán kezd felszakadozni a felhőzet és hamarosan elkezd sütni a nap. Ez újabb löketet ad. Fogyasztjuk a métereket a sziklafalba vájt ösvényen, lépcsőkön.

Legközelebb egy olyan alagút előtt torpanunk meg, melybe három lépés után eltűnünk és a kijárat és bejárat sem látszik. Kiderül nemcsak a kesztyűt, hanem a direkt kikészített fejlámpát is sikerült otthonhagyni. Várunk 5 percet, hogy megszokja a szemünk. Nem szokja. Próbálkozunk a mobilunkkal, de a fekete falakról semmi fény nem verődik vissza. Túl vagyunk a felén, nem fordulhatunk vissza. A kezünket az alagút falán húzva (bízva abban, hogy nem akad bele egy denevér vagy kígyó) fél lépésekkel toporgunk előre. Pár perc múlva majdnem bepánikolunk, de végre igaz, hogy nagyon messze de megjelenik így vakító, fénylő pötty az alagút vége a távolban.

Innét még háromnegyed óra és megérkezünk a csúcs alatti menedékházhoz, ahonnét újabb masszív lépcsősor visz fel a sziget 1862m-es tetejére. Szerencsére itt már nem vagyunk egyedül,  másokkal is találkozunk. Gyors kaja, folyadékpótlás, szőlőcukor,  20 perc pihenő, aztán ugyanaz vissza. A turistacsoportokat általában a másik végen felveszi a busz, de mivel autóval mentünk vissza kellett mennünk a parkolóba, a kiindulási pontra, ami ugyanúgy tejködben, felhőben úszott, mint reggel, semmi sem változott. Utána vissza a szállodába, be a szaunába, kaja, aztán az alvással sem volt gond…

6. nap – Ribeiro Frio, Santana, Rocha do Navio, Faial, Porto da Cruz, Ponta do Rosto, Machio, Santa Cruz

Mai első megálló Ribeiro Frio (A hideg folyó) és a pisztrángfarm. Ebihal méretű pisztrángoktól, egészen 50-60 cm-es szörnyekig. Egy részüket tározókban szaporítják, egy részük megy a közeli éttermekbe, egy részük pedig utánpótlásnak vissza a folyóba. Ribeiro Frio-ból indul az egyik legnépszerűbb, leghosszabb, de a minimál szintkülönbség miatt legkönnyebben teljesíthető 11 km-es levada Portellába.

Következő állomás Santana, a sziget északi partján. Ha madeirai képeslapot látunk, szinte biztos, hogy a santanai, jellegzetes zsúpfedeles, „A” alakú házak köszönnek vissza. 4-5 ilyen tradicionális, jelenleg souvenir boltként funkcionáló házat találunk a központban, de ha körbejárjuk a települést, akkor egy-két eldugott utcában olyanokat is találunk, amelyben a mai napig laknak.

Santanatól pár km-re a tengerparton található Rocha do Navio, amely a közelben lévő szikláról kapta a nevét. Egy olyan kis, tíznél kevesebb házból elzárt, izolált tengerparti településről van szó, ahova gyakorlatilag nem vezet út, csupán egy nagyon meredek és hosszú gyalogösvény, a helyi tömegközlekedést pedig egy nem túl bizalomgerjesztő, kiöregedet felvonó jelenti, melynek masszív fesztávot átfogó kábelei csak a két végponton van rögzítve, semmi oszlop, alátámasztás mondjuk félúton.

Faial szintén egy nagyon szép partközeli falu, meredek, szűk utcák, egy főtér, templom, viszont ha lenézünk a völgye, akkor egy nagyon nem oda illő dolgot látunk: egy kis túlzással Hungaroring méretű és minőségű go-kart pályán köröznek az arcok.
Porto da Cruzban csak egy gyors ebédre álltunk meg. Caldo Verde zöldségleves és tonhallal durván megpakolt frissen sült buci a klasszik menü.

20 perc múlva már Ponta do Rostoban vagyunk. A sziget legkeletibb pontja, itt egy kilátóban torkollik az autóút, ahonnét még 3km-en keresztül lehet folytatni a sziklák között elvzett túraútvonalon, mire valóban elérjük a sziget legkeletibb csücskét.

Következő állomás Machio. Az első hódítók itt értek partot. Funchal után az egyik legnagyobb település, csinos kis belvárossal. Különlegessége pedig, hogy homokos tengerparttal rendelkezik. Persze csalás van a dologban: Marokkóból szállítottak ide pár teherhajó homokot, hogy a turisták kedvébe járjanak.

Utolsó megálló Santa Cruz. Szent Salvador templom, városháza, parti sétány datolyapálmákkal, a már bezárt vásárcsarnok és itt a várostól nem messze található a Madeira cölöpökön nyugvó reptere is.

7. nap – Funchal, Blandy’s borászat, Monte

Minden napra megvolt a teljesíteni való kötelező program, legkésőbb 9-kor minden nap úton voltunk már, így az utolsó napra maradt egy kis pihi és shopping. Autót is leadtuk és maradtunk Funchalban. Csekkoltuk ismét a piacot, hátha érkezik egy még nagyobb tonhal vagy horogra akad valami durva tengeri szörny.

Illetve erre a napra volt betervezve a Madeira legrégebbi borászatának a Blandy’s meglátogatása is. A borkóstolóval végződő  45 perces vezetett túrán hatalmas információmennyiséget zúdítanak ránk. Azt eddig is tudtuk, hogy 19%-os elsősorban édes desszertborokról van szó, de az új volt, hogy száraz, aperitifként fogyasztható változatokat is termelnek, illetve összesen 8 típust különböztetnek meg. Érdekesség még, hogy a borokat ugyan hordókban tárolják, de nem a hideg pincében, hanem a meleg padláson! Az igazi madeirai borokat nem címkézik, hanem a klasszikus vaskos zöld üvegre régen kézzel, most géppel, fehér festékkel feliratozzák.

Funchal felett 550-600 méteren helyezkedik el a Monte városrész, mely sajátos, a városnál hűvösebb és nedvesebb mikroklímával rendelkezik. Több botanikus kertet is találunk itt orchideákkal vagy látványos formákra nyírt örökzöldekkel. Ide leggyorsabban a pár éve épített kabinos felvonóval tudunk feljutni a városközpontból. A Monte városrész a tehetős angolok kedvelt pihenőhelye volt a múlt században, így számos ún. Quinta sorakozik itt, melyek régi villaépületekből alakultak fogadókká, butikhotelekké.

A hegyről a vissza városba pedig tobogánnal juthatunk le. Ezek fából, illetve vesszőfonással készült fémtalpas szánkók, melyek két utas befogadására alkalmasak. Két helyi arc löki meg a 25%-os, az évek alatt tükörsimára csúszkált lejtőn, autóúton (ahol egyébként autók is járnak). Néha felpattannak, néha futnak a tobogán mellett, néha irányba rakják, hogy ne rohanjunk egy parkoló autóba vagy a kanyarban egy kerítésnek. 5-10 perc alatt leérünk, a szánkókat pedig teherautók hordják vissza.

És végül pár komment, javaslat, tapasztalat-megosztás, ha valakinek sikerült felkelteni az érdeklődést.

Mikor utazzunk? Madeira időjárása

Ha a tél elől menekülünk, akkor február + Karnevál. Ha eseményhez időzítjük, akkor talán a Virágfesztivál (április/május). Ha viszont nem elég a 15-20 fok, hanem szeretnénk a tengerben fürdeni, végig flip-flopban tolni, akkor  kora nyártól, késő őszig. Novemberben is még bőven jó idő van. A két „leghidegebb” hónap a január/február. Részletesen: Madeira időjárása

Mennyibe kerül?

• Repülőjegy:
  2022=2023 update: egy ideje már van Wizzair közvetlen járat
  2022 és előtte: A portugál légitársaság, a TAP, sajnos egy ideje már nem repül ezen az útvonalon és fapadosokkal is csak rizikós kombinációkat (rövid átszállás, külön biztosított út, poggyászfelvétel vagy pl. Ryanair-ről Easyjetre átszállással) lehet kifogni 40.000 Ft alatt. Efölött van mondjuk Ryanair opció. Végig KLM-en, egyben biztosított úttal, poggyászfelvétel nélkül 63.000 Ft-tól.
  Ha nem 1 hétre, hanem min. 10 napra megyünk, és sokat szeretnénk látni akkor szerintem remek kombináció, amit az Azori-szigetek esetében is ajánlottam, azaz repüljünk fapadossal Lisszabonba 1-3 napra, onnét 5-7 nap Madeira, visszafelé pedig Portón keresztüli átszálással érkezzünk és ott is töltsünk el 1-3 napot.
• A szállások viszont nagyon korrekt áron vannak:
  Berlinben, Rómában, Párizsban, de még Bécsben sem találni nagyon 3 csillagos belvárosi szállodát 100 EUR/szoba ár alatt. Madeirán 60 EUR/szoba (2 fő) voltunk egy 5 csillagos designhotelben, tengerre néző erkéllyel, reggelivel. Funchal szállások itt
• A kaját is nagyon olcsón meg lehet oldani.
  Zöldésgleves (majdnem főzeléksűrűségű cucc, rántás nélkül, igazi zöldésgből) + tonhalas szendvics kombó 3,25 EUR (!), azaz egy ezresből nagyon jól lehet lakni és nem junk foodon élve. Tengerparti étteremben vacsora: előétel, kardhal körettel, desszert, ásványvíz, 1 pohár bor 25 EUR/fő.
• Egyedül a taxi a lehúzós.
  A 17 km-re lévő reptérről, ha 30 euróért behoznak, akkor jól alkudtunk, de ha ne figyelünk, akkor harmad ekkora távra is elkérnek ugyanennyit, vagy simán lehúznak 60 euróra, így mindenképpen érdemesebb autót bérelni.