Naoshima művész-sziget – Japán 8. nap

Reggel még az Iya-völgyben keltünk, útközben megálltunk a pisilő szobornál, most pedig már toljuk a Priusnak erőből, nehogy lekéssük Takamatsu-ból induló következő kompot. Tökéletes időzítéssel fél órával korábban érkezünk, így a kompjegy megvásárlása után még marad 15 percünk betolni egy gyors ebédet egy közeli plázában. Mire visszaérünk a kikötőbe pont jeleznek, hogy az autókkal kezdhetünk behajtani a hajó gyomrába. A komp, akárcsak Japánban minden, másodperc pontossággal indul. A fedélzeten bombajó napsütéses, rövidujjas, nyári idő. Ne feledjük október 27-re van és 2 nappal ezelőtt kesztyű nélkül még majdnem sebesre fagyott a kezünk Koyasan-ban.

A komp a kb. 15 km-es távolságot nagyjából 50 perc alatt teszi meg. egy felnőtt jegy mindössze Y520 (1300 Ft), de egy 4 méter alatti kis autóért már Y4320-t (kb. 10e Ft) kell csengetni. Ha autó és bringa nélkül vagyunk akkor opció még a szárnyashajó, ami 25 perc alatt teszi meg a távolságot, viszont fejenként Y1220-ért (3e Ft-ért).

Naoshima szigetét nehéz mihez hasonlítani. Egy gyalog azért nem, de biciklivel kényelmesen körbetekerhető méretű szigetről van szó (kb. 4 x 1,5 km). Két kis településen összesen 3 ezren laknak. A szigeten számos kortárs múzeum, meglepő installáció és “projekt ház” található, egy részük ingyenes, egy részük fizetős. Amit mi elbénáztunk, hogy nagyon belefeledkeztünk a kisváros utcáinak felfedezésébe és mivel bőven délután érkeztünk a szigetre a múzeumok pedig nagyon korán 16-16:30 körül zárnak, így például a legfontosabb múzeumokat és látnivalókat magában foglaló Benesse Art Site-ról sajnos lecsúsztunk. Az egyikhez zárás előtt 20 perccel érkeztünk, de bárhogy könyörögtünk már nem engedtek be:(

Mindezek ellenére az egyik legnyugisabb nap volt (nem mintha Koyasan túl stresszes lett volna, csak néha megfagytunk). Tökéletes, szinte mediterrán idő. Minimális forgalom, kevés ember, tiszta tengeri levegő, homokos tengerpart.

A szigeten elszórt installációk mellett az Ando múzeumba sikerült még időben bejutnunk. Ez a kisvárosban kívülről egy tradicionális régi fa szerkezetű lakóépületnek tűnik, belül azonban full látszóbeton, geometrikus alakzatok és a kívülről bevilágító fények, árnyékok játéka, melyek a nap mozgását követve minden napszakban más-más hangulatot közvetítenek a beton interiorba.

Ebéd a Maimai nevű burgerezőben. A helyi Üvegtigris. Kajaügyileg nagy dologra ne számítsunk, nagyjából minden bolti vagy mirelit, de hangulatos kis romkocsmás büfé + udvar, illetve a Japánban mindenhol megszokott kedves kiszolgálás.

Ha pop art, akkor ki jut eszünkbe elsőre? Mondju Andy Warhol? És bárki Japánból? Az egyik elismertebb kortás japán művész Yayoi Kusama, aki csak egy évvel később született Andy Warhol után, de a hölgy még közel 90 évesen is jó egészségben alkot és a 87-ben elhunyt Warholra is nagy hatással volt munkásságával. Yayoi nevéhez fűződik a sziget ikonikus jelképe is, a tengerpartra telepített hatalmas narancssárga, fekete pöttyös Hokkaido tök is (és persze a kompkikötő melletti piros tökök is).

Szóval Naoshimára a hiányos információk miatt kicsit felkészületlenül érkeztünk, így pár fontos látnivalót kihagytunk, de amúgy egy szavunk sem lehet, remek idő, remek nap volt. Talán ez a fotó érzékelteti legjobban, hogy milyen nyugi volt a szigeten. Totális chill:

Naplementére visszatérünk a kompkikötőbe, de nem Takamatsuba térünk vissza, hanem a “szárazföldön”, Japán fő szigetén lévő Uno-ba indulunk. Az alig 5 kilométeres utat a komp 20 perc alatt teszi meg.

Uno-ból elvileg csak 23 km-re van Kurashiki, ahol a ma esti szállásunk vár, de a masszív esti dugó, esetleg a bekergült navi miatt több mint 1 órába telik megtenni ezt a távon miközben, csatornák, szántóföldek, lámpa nélküli jobb/balos kereszteződéseken haladunk át a sötétben, majd a városba érve gyakorlatilag a járdára is felnavigál a GPS. Utólag belegondolva lehet simán gyalogos tervezésen volt és a legrövidebb úton vitt kerteknek, a leggyorsabb helyett. Másfél órás küzdelem után megérkezünk eddigi legkisebb alapterületű szállásunkra Kurashikibe.