Japán vonattal – 285 km/h-val a Shinkansen szuperexpressz fedélzetén

Utazás szempontjából ma lesz a leghúzósabb napunk, gyakorlatilag egész nap autóban, illetve vonaton fogunk ülni, minimális látnivalóval. Ma összesen 800 km-t kell megtennünk északnyugatra. A végső cél: Nikkó.

Reggel még Kurashikiben vagyunk időben nagyjából az út felénél, pont lejárt az első nap vásárolt 8 napos SIM kártyánk, baj van, nincs internet:) Reggel sajnos 2 órát elhúztunk plázákban rohangálással a megfelelő SIM kártya után kutatva, igaz szakadt az eső, így túl sok mindent nem hagytunk ki.

Dél körül indulás vissza Kyotoba, hogy visszaadjuk az 5 nappal ezelőtt felvett Aqua (Prius) bérautót és átszálljunk a Nikkó felé tartó Shinkanzen szuperexpresszre. Kurashiki és Kyoto között kb. félúton van az egyik legnagyobb és legjobb állapotban megmaradt uralkodói épület a Himeji kastély. Az autópályáról lefordulva odanavigálunk, de még durvábban szakad az eső és parkolóhelyet találni is esélytelen, így rövid körözés után lefotózzuk az autóból, majd veretünk vissza az autópályára és meg sem állunk Kiotóig. A Kurashiki-Kyoto kb. 230 km-es távot a Himejis kitérővel kb. 3,5 óra alatt sikerül megtenni. A bérautót épségben leszállítjuk és izgulunk a gyorshajtós csekkek miatt, de a következő 2 hónapban sem érkezik egy sem, megnyugodtunk, mégsem veszik ezt olyan komolyan a japánok.

Kiotó központi pályaudvar

A Kiotó station nagy. Japán egyik legnagyobb épülete, a vonatok és itt összefutó metróvonalak napi forgalma 320.000 utas (2016-as stat szerint).

Az útbaigazító táblák, feliratok, egyértelműek, könnyen megtaláljuk hol kell jegyet venni, majd a Shinkansen platformon a vágányunkat is. A kijelzők szerint másodperc pontossággal érkeznek majd suhannak tovább szuper áramvonalas szerelvények (bullet train, ahogy az angol mondaná). A várakozókat 120 cm magas 20-30 cm vastag alufal tartja távol a vágányoktól. A falon zsilipszerűen, automatikusan nyitható ajtók figyelnek, az ajtókhoz pedig a platform padlójára felrajzolt számozott sor vezet. Így nem a vonat beérkezésekor kell rohangálnunk és keresnünk a vagont, hanem már időben, jó előre oda sorakozhatunk fel érkezési sorrendben. 250+ km/h sebességről lassító vonat megfelelő kocsija pedig cm pontossággal ott fog megállni, ahova felsorakoztunk, a védőfal ajtaja pedig szinkronban nyílik a vonat ajtajával.

Bent az üléskiosztás hasonló a repülőgépeken megszokottakkal, azaz a folyosó mindkét oldalán 3-3 hely. Az ülések mellett telefontöltő, előttünk lehajtható asztalka. Gyorsan le is hajtuk és a rántotthúsos szendvics helyett kipakoljuk az “utasellátóban” nemrég begyűjtött sushi boxot és matcha cookie szettet, mert ugye kajálás nélkül nincs utazás.

A fedélzeti WC-kről még mindenképpen érdemes szót ejteni. A közel repülőgép hosszúságú kocsik mindkét végében 3-3 WC található! A legkisebb csak egy piszoár, a közepes klasszik WC, a harmadik legnagyobb pedig akadálymentesített és minden extrával felszerelt. Természetesen mindegyik tiszta.

A vonaton ülve a sebesség nem igazán érződik, így mobilos GPS appal jól bemértük és a leggyorsabb szakaszokon 287 km/h sikerült mérni, ami azért autóval sem kevés:) Annál durvább azonban a sebességérzet, amikor egy kisebb “vidéki” állomás peronján várakoztunk visszafelé és egyszer csak a semmiből megjelent és lassítás nélkül kb. 280-nal átviharzott a színen. Mire a telefonomat kikaptam a zsebemből már a 400 méter hosszú szerelvényt már csak hátulról, távolodós közben sikerült lekapni.

A Kiótó – Tokió szakasz mintegy 470 km, amit a Tokaido-Sanyo Shinkansen 2 óra 18 perc alatt fog letolni, összesen 3 megállást és rövid várakozásokat is beleértve. Ez nagyjából 205 km/h átlag, úgy hogy négyszer kell nulláról felgyorsulnia. A Tokió – Utsunomiya 130 km-es szakaszt, szintén 3 útközbeni megállóval, lényegesen lassabban 53 perc alatt teljesíti (kb. 145 km/h átlag). A 16 kocsiból álló 715 tonnás, 23.000 lóerős szerelvény 3 perc alatt gyorsul 270-re, de inkább az utasok védelme miatt, nem azért, mert nem menne gyorsabban.

A teljes 600 km-es utazás 3 óra 20 perc, viszont a vonatjegyet repülőjegy árban mérik, egy felnőttnek, egy irányba: Y18.700 (kb. 45.000 Ft !!!), de egy japán utazásból nem maradhat ki, muszáj volt kipróbálni.

JR Pass – bérlet a japán vonatokra

Azok, akik velünk ellentétben nem bérelnek autót, hanem vonattal szándékoznak bejárni Japánt, azoknak a Japan Rail Pass vagy rövidem JR Pass nyújthat némi kedvezményt. A korlátlan utazás ára 2. osztályon az egyes időinetrvallumokra aktuális árfolyamon kb: 7 napos (72.000 Ft), 14 napos (115.000 Ft), 21 napos (149.000 Ft). A 7 napos bérlet ára kb. pont annyi, mint egy oda-vissza Tokió-Kiotó utazás, így csak akkor éri meg, ha a 7 nap alatt még egy helyre elvonatozunk legalább, szóval azért érdemes utánaszámolni, mert legtöbbször egy belföldi fapados, autóbérlés vagy busz töredékéből kijöhet! Persze legalább egy vonatozás, muszáj, hogy a japán élmény része legyen.

Daiwa Roynet Hotel Utsunomiya

A bő 3 órás vonatozás gyorsan eltelt, majdnem elfelejtettünk leszállni Utsunomiya-ban. A város nem sok látnivalót kínál, így mivel már amúgy is esteledett az állomástól 600-800 méterre foglalt szállodánkat vettük célba gyalogosan.
Daiwa Roynet Hotel-ben volt a japán körutunk során a legnagyobb, legszínvonalasabb szobánk, szállásunk. Japán mértékhez képest hatalmas 25+ m2-es szoba, európai ízlésnek megfelelő modern, új berendezés, magas emelet kilátással, pazar fürdőszoba és másnap reggel még pazarabb reggeli.

Honda N-Box autóbérlés

Miután a tegnapi egésznapos utazás után elköltöttük a pompás reggelit a hotelben, indulunk felvenni a bérautót, hogy azzal folytassuk a következő 2-3 napban.

Kezdjük egy rövid kitérővel, bevezetővel, megpróbálom röviden definiálni a Kei autó kategóriát. Jelentése: könnyű gépjármű. Azaz mind fizikai méretében, mind motorerejében korlátok közé regulázott városi kisautó, ami még apró mérete és gyengesége ellenére azért felmehet az autópályára. Egy autó akkor lehet Kei, ha a következő max. paramétereken belül tud maradni: hossz max: 340 cm, szélesség max: 148 cm, motor max. 660 cm3(!) és 64 lóerő. Ilyen kicsi alvázra viszont úgy lehet a legnagyobb térfogatú autót felépíteni, ha az minél magasabb és minél szögletesebb, ezért néznek ki a Kei autók ahogy. A Honda N-Box elnevezés is a doboz formára utal. Ezek a kicsi autók a praktikumuk mellett különböző adókedvezményeket is jelentenek tulajdonosaiknak. Mindezek és a cukiság faktoruk miatt a japánok imádják őket, 2016-ban az új autó eladások nagyon nagy százalékát már Kei autók tették ki!

Szóval japán utazásunk során Kei autót bérelni legalább annyira volt alap, mint sushit enni vagy Shinkasenen utazni. A választásuk az egyik legnépszerűbb modellre a Honda N-Box-ra esett. 3395 mm hosszához 177 cm magasság társult, önsúlya 930 kg, automata váltóval és sokoldalúan variálható beltérrel érkezik. Egy zsír új modellt kaptunk, talán ha 8 ezer km volt benne.

Utsunomiya-ban is a Nippon rent-a-car autókölcsönzőt választottuk. További infók: autóbérlés Japánban.

Vicces benne utazni, úgy éreztem magamat mint a dumb and dumberben, éppen csak tacskófüle nem volt az autónak. Egyébként az autó külső méreteihez képest belül ugyancsak tágas, a csomagjaink is simán befértek. Vezeti eleinte vicces, hosszútávon, városon kívül azonban nem egy élmény. A motor pörgetni kell, a fűnyíró ereje olyan 3500-as fordulat körül érkezik meg, de így is nagyon vérszegény, főleg az Aqua (Prius) után. Így biztosan kijelenthetem, hogy a másnapra tervezett 2000+ magas hegyekkel körülvett Oze nemzeti park meglátogatásához nem éppen a legjobb céleszközt választottuk, ahogy ez később be is igazolódik.

Következő megálló: Nikko.