- Japán útibeszámoló – 18 napos körút vonattal, autóval, hajóval
- Oszaka – Japán körút (1. nap)
- Kiotó és környéke látnivalók 3 nap alatt
- Nara az őzek városa – Japán körút 5. nap
- Koyasan kolostorszállás és az Okunoin temető – Japán 6. nap
- Naruto örvényei és az Iya-völgy függőhídja – Japán roadtrip 7. nap
- Naoshima művész-sziget – Japán 8. nap
- Kurashiki – Japán Velencéje
- Japán vonattal – 285 km/h-val a Shinkansen szuperexpressz fedélzetén
- Nikko és környéke látnivalók
- Kobe marha steak teszt @ Ginza Gyu-an, Tokió
- Tokió top látnivalók 4-5 nap alatt
Az egész 18 napos Japán körutunkból, ha ki lehetne emelni egyet, akkor Koyasan (a szent hegy) ígérkezett az egyik legkülönlegesebb megállónak, ide indultunk a legnagyobb várakozásokkal, hiszen a következő két éjszakát a nagyvárosi pörgéstől távol egy 800-1000 méteren fekvő Buddhista kolostor vendégszobájában fogjuk tölteni.
Narából kb. 80-90 km, az utolsó 15 km-en pedig hajtű kanyarokkal tűzdelt szerpentinen kúszunk felfelé, néhol alig fér el két autó egymással szemben. Ahogy haladunk felfelé, csökken a hőmérséklet, megyünk bele a felhőbe, körülbelül 2 óra telik el mire megérkezünk Koya-san-ba.
A 819-ben alapított kis település, több mint 120 szentéllyel és kolostorral a japán buddhizmus központja. A kolostorok közül pedig mintegy 50 szállást is kínál az arra járó zarándokoknak, utazóknak, turistáknak. A szállásokat a Koyasan Shukubo szövetség fogja össze és képviselik a kolostorokat az érdeklődők felé, hiszen a szerzetesek nem igazán beszélnek angolul és a foglalások adminisztrációja sem tartozik a napi rutinjukhoz. A templomszállások ennek ellenére nincsenek fent booking.com-on vagy airbnb-n, sőt még a japanican.com-on sem. Pár éve még csak telefonon és faxon (!!) lehetett szobát foglalni, most legalább e-mailt már fogadnak. Az 50 szállás közül viszont nem igazán választhatunk szabadon, csak 2-3 paramétert adhatunk meg (pl. legyen-e angol wc vagy elég a guggolós, pottyantós, kérünk-e reggelit, fapadosabb vagy kényelmesebb szobát szeretnénk kb ennyi) és az alapján ők majd eldöntik, hogy hol szállhatunk meg. Minket a Hojo-in-be osztottak le, ami remek választásnak bizonyult, bár nincs összehasonlítási alap, hiszen a másik 49-ben nem jártunk.
Hojo-in kolostor-szállás
A Shukubo szövetség amúgy kedves visszaigazoló e-mailjéből azért látszik, hogy a szerzetesek nem viccelnek, a kolostorokban szigor és fegyelem az úr. Az áll ugyanis az e-mailben, hogy leszünk szívesek legkésőbb 17:00-ig odaérni és becsekkolni, mivel ötkor bezárják a kolostor kapuját és vacsorát sem kapunk. Remek.
![](https://www.vizzitor.hu/wp-content/uploads/2019/02/koyasan-03.jpg)
Pontos cím hiányában nagyon kiszámítva, az utolsó percben érkezünk. A kolostor masszív fa ajtaja még szerencsére nyitva. Átsétálunk a tökéletesre gereblyézett zen kert kavics ágyon. Az épület bejáratánál kb. 30 pár papucs és egy monk fogad. A cipőket kint kell hagyni az épületen kívüli polcokon, bent a folyosókon csak papucsban lehet közlekedni, míg mielőtt belépnénk a szobánkba a papucsból is ki kell lépni, a szobában már csak mezítláb vagy zokniban. A folyosó végén lévő közös wc-hez pedig külön wc-papucs jár. Azaz még a folyosón kilépünk a saját papucsunkból, belépünk az egyik közös wc papucsba, bemegyünk elvégezzük a dolgunkat, majd kifelé visszalépünk a “saját” papucsunkba.
![Koyasan Hojo-in kolostor szállás](https://www.vizzitor.hu/wp-content/uploads/2019/02/koyasan-01.jpg)
Egyszerű (kb. üres:) berendezésű szobánkat tatami borítja, tolóajtó lehet belépni, kifelé pedig a klasszikus japán négyzetesen osztott ablakok. Odakint körülbelül 5-8 fok lehet a szobában talán ha 12, de kiderül van fűtés, amit ők nem használnak, de ha szeretnénk szívesen bekapcsolják. Szeretnénk.
![Koyasan Hojo-in kolostor szállás Koyasan Hojo-in kolostor szállás](https://www.vizzitor.hu/wp-content/uploads/2019/02/koyasan-04.jpg)
Megkérdezik mikor legyen vacsora illetve reggeli. Látszik más napi rutin szerint élünk, vacsora legkésőbb 19 órára kérhető, reggelit pedig reggel 7-ig tudnak hozni, később már nem, így alkudozás helyett kiegyezünk ebben a két, amúgy komfortzónámon kívüli időpontban. Már besötétedett, de a korai vacsoráig még van egy óra, így gyorsan kinézünk Koya-san elsőszámú látnivalójához az Okunoin temetőbe, ahova éjszakai zseblámpás túrákat is szerveznek. A temetőt megtaláljuk és elindulunk, de az első pár száz méter múlva visszafordulunk mert nem sokat látni, elkezd esni az eső és amúgy is ciki lenne lekésni a vacsorát.
A szerzetesek keményvonalas vegánok, így mind a vacsora, mind a reggeli, mellőzni fogja a húst, most két napig, de kibírjuk. Alkohol viszont belefér az étrendbe, szakét vagy a Asahi sört lehet választani.
A szobában a földön ülve, kis asztalokra vagy inkább lábakon álló tálcákon felszolgált vegán vacsora rendkívül látványos és bőségesnek tűnik, de semmi sem az aminek látszik. Mindennek teljesen más az íze, mint amit a formája, színe sugall, ki kell próbálni az új dolgokat, így mindent megeszünk, de igazából csak a nagy adag rizzsel lakunk valamennyire jól. A szertartás, látvány, élmény pazar volt, mindemellett örülök, hogy csak két napig kell ezt ennünk.
Vacsora után a szerzetesek elviszik a tálcákat, majd lepedővel, paplannal, párnával megágyaznak a tatamira. Hosszú nap volt, hamar bealszunk.
Megpróbáljuk elérni a reggel 5:30-as szertartást, de annyira fáradtak vagyunk, hogy csak 6:30 körül sikerül odaérni, ciki a késés, de azért megnézzük az utolsó 10 percet, majd visszakullogunk a szobába, hogy reggeli előtt még egy kicsit ejtőzzünk, de addigra már eltűnt az “ágyunk”, a szerzetesek elpakolták az ágyneműket, ahogy kitettük a lábunkat a szobából.
![Koyasan Hojo-in kolostor szállás](https://www.vizzitor.hu/wp-content/uploads/2019/02/koyasan-11.jpg)
Perceken belül érkezik a reggeli is: nagyjából ugyanaz, mint a vacsora, csak szaké és sör nélkül, illetve valamivel kevesebb. De ugyanazok elemek és persze jókora adag rizs és tea. A 7 órás reggeli után indulás Koya-san elsőszámú látnivalójához az Okunoin temetőbe. A korai indulást kihasználva talán még elkerüljük a tömeget, illetve a hely misztikumát fokozza a még fel nem szállt hajnali köd.
![](https://www.vizzitor.hu/wp-content/uploads/2019/02/koyasan-14.jpg)
Kolostorszállás árcetli: Hiába az egyik legpuritánabb szállásunk volt a Japán körút során, az élményt meg kellett fizetni, így magasan ez volt a legdrágább szállásunk. Igaz, reggelit és vacsorát is kaptunk, a hely atmoszférája nagyon egyedi, de ha szigorúan nézzük mégis csak egy folyosón, közös fürdős, közös wc-s, földönalvós hostel kategória, amiért nagyjából 43,000 yent fizettünk, két főre, 2 éjszakára, azaz mintegy 52.000 Ft-ot számláznak a monkok vagy a szállásokat tömörítő szövetség, egy 2 fős szobára éjszakánként. Ja és csak készpénzben lehet fizetni és a kolostorban nincs ATM.
Okunoin temető
Ha már ilyen korán kirobbantottak minket az ágyból és a reggeli végére el is tüntették azt, elvágva ezzel az esetleges visszaalvás lehetőségét, kapjuk össze magunkat és induljunk mielőbb az Okunoin temetőbe. A temető nincs nagyon messze (kb. 3,5 km), de pont a település másik végében van és még szeretnék odaérni mielőtt felszáll a hajnali köd, így inkább átgurulunk a bérautóval.
Persze lehet arról vitatkozni, hogy egy temető lehet-e szép illetve, hogy fényképezőgépes turistáknak van-e ott keresnivalójuk, így ebbe most nem is mennék bele, de szerencsére egyelőre nem tömegturizmus célpont, a Kyoto-Nara-Oszaka háromszögből kevesen tévednek erre, az a kevés látogató (ottjártunkkor egész délelőtt talán, ha 10 emberrel találkoztunk) pedig megadta a helynek járó maximális tiszteletet.
Az Okunoin temető Japán legrégebbi (IX. század) és legnagyobb (200.000 sírhely) temetője. A hazai temetőkkel ellentétben, azonban a kőből készült emlékhelyek alatt nem nyugszik senki, a hamvak a 2 km hosszú temető végében található mauzóleumban vannak.
A temetőnek van egy déli (eredeti főbejárat), illetve egy északi bejárata is (közel a mauzóleumhoz). Érdemes a déli bejáratnál kezdeni és végigjárni a temetőt teljes hosszában és vissza.
A temető kőhídján átsétálva, mintha egy másik világba lépnénk. A nap már felkelt, de a fő gyalogösvény melletti kőlámpások még pislákolnak, az utat 1200 éves mamutfenyők szegélyezik. A reggeli ködszitálás és szemerkélő eső keveréke különös atmoszférát teremt, az állandó nedvesség pedig remek táptalaj a kőből készült síremlékeket beborító mohának. Mintha a Tomb Raider vagy Indiana Jones legújabb részébe cseppentünk volna.
Az északi bejárathoz közeledve egy kis pihenő épületben hatalmas kondérban önkiszolgáló rendszerben működő tea rotyog. Merőkanállal tölthetjük meg a kirakott csészéket. A forró tea egyébként jól jön, mert körülbelül 5 fok lehet, így visszafelé a városban be is újítok egy kesztyűre.
Bon On Shya café
Ebédet a Bon On Shya kávézóban eszünk. Kiderül, hogy a környéken gyakorlatilag csak vegán éttermek léteznek, így nem csak a szerzeteseknél vacsorára, de itt délben is kimarad a hús. A kiszolgálás kedves, az ételek, italok saját készítésű kerámia edényekben érkeznek, mivel az kávézó egy fazekas műhely ajándékboltja is egyben. A főétel + süti + kávé vagy tea ebédmenü kombó ára 1200 yen (kb. 3.000 Ft), ami korrekt ár azért, amit kaptunk, beleértve a kellemes helyet és kiszolgálást.
Ebéd után még ellenőrizzük a város különböző pontjain található Tahoto, Kongobuji és Danjo Garan templom komplexumokat. Ez nagyjából ki is tölti a délutánt, így a Hojo-in templomszállásunkra visszaérve alig egy óránk marad, hogy vacsora előtt az onsenben egy forró fürdőben felolvasszuk szétfagyott végtagjainkat.
A szobába visszatérve érkezik a szokásos vegán vacsora. Holnap pedig kora reggel tovább Tokushima tartomány felé.
![](https://www.vizzitor.hu/wp-content/uploads/2019/02/koyasan-48.jpg)