MEGTERVEZTEM. FELFEDEZTEM. MEGKÓSTOLTAM. KIPRÓBÁLTAM. MEGÉLTEM.
Bármikor visszamennék. Elmesélem miért.
Szia, Dávid vagyok, Budapesten élek, és huszonöt éve utazom. Ez idő alatt csaknem hatvan országban jártam, de sosem az útlevelembe gyűjtött pecsétek száma számított, hanem az útközben szerzett, felejthetetlen élmények. Azok a pillanatok, amikor egy hely többet ad, mint amire számítottam, amikor egy kerülőút bizonyul a legjobb döntésnek, vagy amikor egy ország egészen más arcát mutatja, mint amit előzetesen elképzeltem.
Több mint tíz éve osztom meg ezeket az útibeszámolókat, történeteket és a hozzájuk vezető utakat a Vizzitoron. Megmutatom, hogyan tervezek meg egy utazást, milyen helyeket érdemes felkeresni, és mi az, amit csak akkor értesz meg igazán, ha magad is útra kelsz.
Kipróbált útvonalak
Amit garantálni tudok, az a hitelesség. Itt a blogomon minden, amit ajánlok, végigjártam, végigettem, a saját bőrömön tapasztaltam, a saját pénzemből fizettem – a szállást, az éttermet, a repülőt és néha a tanulópénzt.
Gondosan megtervezett, de a valóságban is végigjárt és kipróbált útiterveket adok át olyan tippekkel, amelyekkel elkerülhetők a turistacsapdák, a mainstream látnivalók mellett pedig kevésbé ismert helyekre is elkalandozhtasz, a helyiek életébe is betekintés nyerhetsz, a rendelkezésedre álló időből, szabadságnapokból és pénzből pedig a lehető legtöbb élményt tudod kihozni.
Autóval Alaszkában.
Hajóval Teneriféről La Gomerára.
Vonattal Sri Lankán.
Alapos tervezés
Az utazásokra készülve sokat olvasok és alaposan felderítem az úticélt. Nem azért, hogy percre pontos menetrendet készítsek, hanem épp ellenkezőleg: hogy útközben már ne a keresgéléssel teljen az idő, hanem a jelenléttel. Egy alapos előzetes tervezéssel ugyanabból az időből és pénzből sokkal mélyebb élményt lehet kihozni, a spontaneitás feladása nélkül.
Aztán, mihelyt megérkezem, hagyom, hogy egy váratlan helyi ünnep, egy szép napfelkelte, vagy egy jó beszélgetés felforgassa az egész napot. Régebben mindent végigrohantam, és sorra pipáltam ki a látnivalókat – mára inkább a lassabb haladás híve lettem: kevesebb helyszín, mélyebb megélés.
Emberi történetek
Az esetek nagyobb részében egyedül vágok neki a világnak,
de a magány helyett ez sokkal inkább a szabadságról szól. Amikor nincs kire támaszkodni, az ember önkéntelenül is jobban figyel a körülötte zajló világra, nyitottabban köt új ismeretségeket. Így, ha eddig csak azért nem utaztál el egy vágyott úticélra, mert nem sikerült összeszervezni a többiekkel, akkor hadd biztassalak, hogy legközelebb nyugodtan vágj bele egyedül.
A szabadságérzés mellett egyben remek önismereti gyakorlat is. Ez a fajta nyitottság a helyiek felé is könnyebben utat tör magának – sokkal természetesebben szólítasz meg egy járókelőt, egy útitársat a vonaton, egy árust a helyi piacon.
Útközben pedig én is sokszor összefutok más solo utazókkal: néha csak egy közös vacsorára, néha egy egész napos túrára, aztán mindenki megy tovább a saját maga útján.
Egyedül utazva az ember önkéntelenül is jobban figyel a körülötte zajló világra, nyitottabban köt új ismeretségeket.
Ráhangolódás egy az úticélon játszódó regénnyel
Indulás előtt, a tervezgetős szakaszban mindig keresek egy könyvet, amely az adott országban játszódik – nem útikönyvet, hanem regényt. Már itthon belekezdek, aztán viszem magammal a repülőre, és útközben – a történet helyszínén is – olvasom tovább.
Például Mauritiusra az E. V. Cunningham: “A narancssárga mauritius esete” c. könyvvel indultam, Edinburgh-ra Alexander McCall Smith “44 Scotland Street” sorozatával hangolódtam rá, az utolsó határvidékre Gróf Széchenyi Zsigmond: „Alaszkában vadásztam” című regénye kísért el, Mexikóban pedig Frida Kahlo füveskönyvét olvasgattam.
Melyik ország, utazás volt a legjobb, hova mennél vissza?
Gyakran megkapom a kérdést, de inkább álljon itt pár random, de emlékezetes élmény a felsorolhatatlanul hosszú listáról:
- Japánban Koyasan szent hegyén egy kolostor szálláson ébredni, majd séta a hajnali ködbe burkolózott Okunoin temetőben
- Szenteste a 2000 méter felett fekvő Alishan nemzeti park óriásfenyői között Tajvanon. Ekkora karácsonyfám még sohasem volt.
- 2021-ben a Covid alatt kiszabadulni a hazai “szobafogságból” és 49 nap alatt körbejárni a Kanári-szigeteket
- Sri Lankán az Adams Peak és Sigiriya szikla megmászása
- Normandiában hivatalos aszfalt út helyett egy végtelen birkanyájon keresztül megközelíteni a Mont Saint Michel apátságot
- Izlandon, Európa legnagyobb vízhozamú vízesésének (Dettifoss ) peremén állni és karnyújtásnyira megtapasztalni a természet erejét
- Alaszkában megpillantani a vadonban az első medvét és jávorszarvast
- New Yorkban reggel elsőként belépni a filmekből is jól ismert városi könyvtár Rose olvasótermébe
- Martinique-en vendégségben a Maison Rimbaud villa megmentőinél
- Skóciában, Skye-szigetén, a külső hebridák peremén a Neist világítótorony mellett nézni a naplementét a világ végén
- Norvégiában végighajózni a Geiranger fjordon
- Kínában 2 nap alatt megmászni a Sárga-hegyet (Huang-san), egy éjszakát a hegy tetején töltve
- Mexikóban 65 km-re a dzsungel mélyén lévő maja romváros Estructura piramisának tetején állni
- Mauritiuson túrázás közben két hatalmas Aldabrai óriásteknős találkozni a vadonban
Vendég és házigazda
Több mint tíz éve vendégeket fogadok a budapesti Airbnb lakásomban, a világ szinte minden szegletéből. Ez a kettős szerep – hol kíváncsi vendég egy távoli országokban, hol pedig figyelmes házigazda itthon – megtanított rá, mitől válik igazán otthonossá egy idegen hely, mitől lesz valaki igazán jó házigazda, vagy éppen szívesen viszontlátott vendég.
Kapcsolat
Ha egy közös projekt ötleten, blogger-együttműködésen vagy vendégposzton gondolkodsz, keress bátran (david @ vizzitor(pont)hu). Ha pedig tetszik, amit itt látsz és olvasol, kövess kérlek Instagramon, Facebookon és YouTube-on is. Amikor éppen utazok, leginkább insta storykból tudósítok élőben, a Youtube csatorna még nagyon kezdetleges 🙂