A 30 napos Sri Lankai kinttartózkodásom első fele egy mozgalmasabb 2 hetes körút volt a sziget belsejében, a második 2 hetet viszont a tengerparton terveztem tölteni digitális nomádkodva, távmunkával (magyar idő szerinti munkaidőben), a 4,5 óra időeltolódásból adódó délelőtti szabadidőt kihasználva pedig a környék felfedezésével, esetleg szörfözésbe is belekóstolva.
Tangalle beach
Az első hétre mindenképpen egy nyugis, a turista főcsapástól távolabb eső, még kevésbé felfedezett, bulihelyektől és turistahordáktól mentes tengerpartot kerestem, így jött a képbe Tangalle. A fővárostól, reptértől mindenképpen távol eső hely volt a cél, így adta volna magát a nyugati part (Arugam Bay, Kallady beach, Pasikuda beach vagy Kattakundy beach), de itt pont novembertől-februárig tart az esős évszak, így maradt az ebben az időszakban száraz déli partszakasz, annak viszont egy távolabbi települése Tangalle.
Ami leginkább megkülönbözteti Tangalle beach partját, a többi dél-nyugati partszakasztól, hogy itt legalább 30-50 méter széles a fehér homokos part és nem csak egy kis öbölre koncentrálódik, hanem közel 15 (!) km-en keresztül lehet háborítatlanul gyalogolni mezítláb a homokban, szebbnél-szebb partszakaszokon keresztül, anélkül, hogy bármilyen ember alkotta épületnek, kerítésnek köszönhetően azt el kellene hagynunk. A partközelben vannak ugyan fenntartható szálláshelyek, kis kunyhóktól és lombházaktól kezdve két mondernebb hotelig, de a magas korrupció ellenére a helyi Mészáros Lőrinc még nem húzott fel szálloda-komplexumokat és nem sajátítta ki sehol sem a partot, ami igazán dícséretes.
A windows háttérnek illő partszakasznak van két kisebb hátránya is, ami miatt nem ajánlanám mindenkinek: se szörfözni, se fürdeni nem lehet. Na jó kicsi sarkítottam. Tangalle környékén nagyon erős befelé szívó áramlatok vannak, így a vízbe menni gyakorlatilag csak a városi szakaszon hullámtörő gátakkal védett részen ajánlott, vízimentőt is csak itt találunk. A januári óceán egyébként brutál meleg volt, érzésre 28 fok, szóval itt belerohanva sem fog senki szívinfarktust kapni.
Rekawa lagúna
Tangalle beach érdekessége még, hogy (Cancúnhoz hasonlóan) egy kb. 100-150 méter széles és több km hosszú földnyelven helyezkedik el. Egyik oldalán az Indiai-óceán fehér homok tengerpartja, míg a szárazföld felőli oldalon az édesvízű Rekawa lagúna, a maga saját élővilágával. A szállásom ezen a földnyelven helyezkedett el alig 100 méterre a tengerparttól, a kert végében pedig a Rekawa lagúna 3-4 szabadon használható kajakkal. Kora reggel egyik kedvenc programom volt kievezni a meleg víz és hűvösebb levegő miatt még ködben úszó vízre. A víz fölé hajló mangrove fák sok helyen több tíz méter hosszú alagutakat alkottak. Fejem felett majmok ugráltak, rengeteg vízimadár, illetve az elsőre parának tűnő, amúgy az emberre ártalmatlan, akár méteresnél is hosszabbra megnővő varánuszok. Amikor kajakból a kezemet a vízbe lógatva a ködből előbukkanva egészen közel megláttam az első példányt, egy pillanatra megállt bennem az ütő, azt hittem mindjárt érkezik a kiskrokodil családja és csónakkal együtt kettéharapnak.
Tangalle city
Ahogy legtöbb Srí Lankai kisváros esetében is a település főutcája és annak vonzáskörzete egyáltalán nem vonzó, mondhatni élhetetlen, ellentétben a távolabb eső, tengerparthoz közeli, a város szélén lévő kis utcáktól. A várostól keletre található a Rekawa lagúna és a nomádabb tengerpart, míg nyugatra a drágább hoteleket felvonultató Silent beach és Goyambokka beach.
Silent beach
800 méter hosszú öböl, szép, fehér homokos tengerparttal, pár nagyobb, Seychelles hangulatot árasztó óriás kavicsokkal Tangalle-től nyugati irányba. Az öblöt mindkét oldalról sziklák zárják le, így a parton keresztül nem lehet idegyalgolni, érdemesebb leinteni egy tuk-tok-ot, mert ahhoz, hogy ide le lehessen jönni, először vissza kell menni a forgalmas főútra.
Goyambokka beach
Silent beach szomszédságában lévő másik kis öböl, szintén sziklákkal zárva mindkét végében, így csak kerülve lehet megközelíteni.
Hiriketiya beach
Hiriketiya, vagy “Hiri”, ahogy a digitális nomádok, szörfösök ismerik, egykoron álmos halászfalu, nagyrészt dzsungel, mostanra viszont – ha a szomszédos Dickwella irányába elsétálunk – egyre több co-working helyet, buktikhotelt, illetve hipster kávézót találunk, de szerencsére a patkó alakú öböl körül kialakult település még nem veszítette el a báját. Amennyiben a közvilágítás hiánya, egy kóbor kutyákból álló falka, egy bevásárló szatyornyi gyümölcsöt elragadó majom, vagy egy váratlan éjszakai látogató bájos lehet 🙂 De mindezek mellett Hiriketiya egy nagyon szerethető hely.
A jellegzetes alakú, gyönyörű, kókuszpálmákkal szegélyezett, fehérhomokos öböl kiváló terep, mind a kezdő, mind a haladó szörfösök számára. Örök élmény marad, hiszen vasárnap reggel hétkor itt vettem életem első szörf óráját és kb. tizenkét (kicsi) hullámból, nagyjából hatra sikerült kiállnom, 2-3-szor egészen a partig siklani. A hatalmas sikerélményben, persze a profi oktatónak is nagy szerepe volt.
Életem legjobb halát pedig nem Franciaország, Olaszország vagy Norvégia valamelyik Michelin-csillagos éttermében ettem, hanem itt a Hiriketiya beach homokjába süllyedt Flair széken ülve, bemondásra berendeltük a napi fogást, amiről kiderült, hogy az egy Mahi-Mahi, vagyis nagy aranymakrahal.
Blue beach island
Hiriketiyától nyugatra, alig 1,5km gyaloglásra található a Nilwella halászkikötő és a Blue beach island. A kicsi és lakatlan sziget/félsziget egy szűk homokzátonyon keresztül közelíthető meg, ami felett mindkét irányból összecsapnak a hullámok, így érdemes mezítláb nekifutni, mert nem biztos, hogy a hullámokat sikerült lesprintelni.
A naplemente előtti órákban a Blue Beach sziget nyugati oldala tele a Nilwella kikötőből kirajzott halászokkal, akik a tradicionális oruwa csónakjaikban himbálódzva próbálják begyűjteni a vacsorára valót. A sziget bozótosán, illetve a partmenti mangrove fák között átvágva, egy második sziklás szigetre érkezünk, ahol a félénk tarisznyarákok között gyönyörű naplementében lehet részünk.
Hiriketiyában sajnos csak egy hosszúhétvégét töltöttem, hétfő reggel tuk-tukba pattantantam, hogy az otthoni 9 órás, Srí Lankai 13:30-as munkakezdésre már az új helyszínről tudjak beloggolni. A következő úticél Ahangama és a közeli Kabalana beach volt. Hiába a helyi Über, azaz a PickMeUp app, nem sikerült autót találni, így tuk-tukkal vágtam neki a kb. 50 km-es 1 órás útnak. A járgányba nagy nehezen betuszkoltam a 20+ kg-os feladós bőröndömet, aztán indult a csapatás végig az Indiai-óceán partján. Sri Lanka útjain farkastörvények uralkodnak, legfőképpen a tuk-tukosok nem viccelnek, űzik-hajtják a járgányt, mintha nem lenne holnap. Útközben érintettük Hiriketiya nagytesóját, a három-négyszer akkora Weligama öblöt, illetve mellette a legnépszerűbb insta-spotokat, Mirissa beachet és Coconut Tree Hillt, melyek a maximális fordulatszám felett pörgetett tuk-tukból kitekintve nagyjából pálmafa-óceán-fehérhomokospart ritmusban mosódnak egybe. Az időkapuból kilépve, Weligama után következett a picit nyugisabb Midigama beach, aztán hirtelen befarolunk vissza a valóságba, egy Sampath Bank ATM-je mellé, ahol Revolut kártyámról cash-t kellene levenni, hiszen fizetni kellene, mivel három sarok múlva megérkezük Kabalana beach-re.
Ahangama – Kabalana beach
1 km hosszú, 30-60 méter széles majdnem fehérhomokos tengerpart, sokkal-sokkal több emberrel, mint a holt nyugis, szinte üres Tangalle beach vagy azért mozgalmasabb, de még mindig távoli Hiri a kis intim öblével. Mivel Kabalana beach nem egy védett öböl, így szinte állandó a szél és a masszív hullámok jelenléte, amire még a tengerfenék sajátos törése és rádob egy lapáttal, így Ahangama partszakasza inkább a rutinosabb szörfösöknek, illetve a brutál hullámokat kedvelő fürdőzőknek (pl. nekem) kedvez.
Weligamahoz hasonlóan itt az A2-es főút és a vasút is nagyon közel futnak a tengerparthoz, így itt nem feltétlenül a vízközeli, tengerre néző panoráma az érték, hanem érdemesebb legalább 100-500 méterrel a a parttól távolabb, a szárazföld belseje felé szállást keresni, ha nem akarunk, a reggel 4:42-es vonat robajára ébredni, vagy az A2-esen száguldozó tuk-tukok, buszok és teherautók zaja mellett dolgozni.
A szállásfoglalást itt egy picit benéztem. Igaz, hogy alig 100 méterre voltam Kabalana strandtól, de pont emiatt kb. 25 méterre a sínektől és 50 méterre az A2-es főúttól. Nem volt szörnyű, napközben zárt ablakkal és zümmögő klímával teljesen jól eldolgozgattam és ha nem felejtettem el este lefekvés előtt bepattintani a füldugót, akkor a 4:42-es hajnali gyors sem ugrasztott ki az ágyból.
Kabalana-beachen az első nap sikerült megtalálnom kedvenc helyeimet és a következő napokban végig odajártam, a hét végére gyakorlatilag törzsvendég lettem mindkettőben. Brutál reggeli a szállásom, így kora délután kellett először kaja után nézni. Biztos befutó lett a Café Ceylon udvara, ahol több vendéglátó hely, sőt egy co-working “iroda” (Kalatmaka) is helyett kapott. Itt szuper galette / sós palacsinta szerű ebédet pattintottak össze és a Dél-Afrikai köztársaságból idetelepült barista lánynak köszönhetően itt ittam Sri Lanka legjobb espressoját minden ebéd után.
Vacsora időben pedig a Cafe Line A’La carte, gyanúsan erőltetett néven futó családi étterem lett a befutó, de helyszínidegen névválasztás ellenére hibátlan helyi kaját prezentáltak minden este, igaz a 2+1 fős személyzet és a népszerűség miatt a vacsorára általában legalább 45 percet kellett várni, így második este már laptoppal érkeztem.
Negombo beach
Persze ne feledkezzünk meg Negombo Beachről sem, ahova én is érkeztem és ahol teljesen oké 2-3 napot eltölteni érkezés után, vagy hazaindulás előtt, de ha 1-2 hétig tengerpartoznál Sri Lankán, akkor vannak ennél sokkal jobb helyek is. Negombo Beach részletesen itt.
Illetve a végére 3-4 olyan tengerpart, amelyek megemlítése nélkül nem teljes a Sri Lankai tengerpart körkép. Ezek ugyan a legfelkapottabbak közé tartoznak, de éppen ezért szándékosan kihagytam őket.
Weligama öböl és Mirissa
Weligama közel 6 km-es öble az egyik legnépszerűbb szörfös spot, de áthaladva rajta leginkább azért nem jött be, mivel a forgalmas főút gyakorlatilag a part mellett fut végig.
A Weligama öböl nyugati végében található talán a legpörgősebb és leginkább a nyugati utazók fogadására felkészült települése Mirissa. Minden második sri lankai insta fotón feltűnik a szomszédos Coconut Hill, érdekes még itt a Parrot Rock Bridge benyúló félszigete és a Secret Beach illetve a Weligama öböl keleti sarkában a valamivel eldugottabb Jungle Beach.
Unawatuna Beach
Aki pedig még ádázabb éjszakai életre és még nagyobb tömegre vágyik, annak irány Unawatuna.
Közben én meg tovább Galle Fort felé.
