Gran Canaria látnivalói 3 hét alatt

Las Palmas

Las Palmas közel 400 000 lakosával a Kanári-szigetek legnagyobb városa és Santa Cruz de Tenerife mellett a Kanári-szigetek másik fővárosa. A Kanári-szigeteknek ugyanis két fővárosa is van!

Az egyik legfontosabb különbség, hogy Santa Cruz (Tenerife) hiába fekszik a tengerparton, nincs strandja, szinte az egész partszakaszt a kikötő és egyéb ipari / raktár jellegű épületek foglalják el, kivétel a Palmentum/Auditorium környéke. A 3 km hosszú városi stranddal és promenáddal (Las Canteras) ebben a sarkalatos kérdésben egyértelműen Las Palmas a nyerő!

Las Palmas szállás – melyik városrészbe érdemes foglalni?

Las Palmas sokkal kiterjettebb, mint Santa Cruz, lényegében két városközpontja van:

• az újabb, napos, homokos, nyaralóhely hangulatú Las Canteras / Santa Catalina,
• illetve a régi, történelmi, kulturális központ Triana és Vegueta.
• említésre méltó még a Ciduad Alta vagy San Juan néven emlegetett színes házas “felső város”.

Végül úgy döntöttem, hogy a tengerből sohasem elég, így a Santa Catalina park szélén, a Las Canteras strandtól kb. 5-6 perc sétára foglaltam szállást az első 5 napra (közvetlenül a parton kicsit húzósabb árak voltak).

Las Canteras Beach

A 3 km hosszú Las Canteras strand a világ egyik legjobb városi strandja címét birtokolja, igazán kiváltságos hely a város szívében. A reggeli órákban tele kocogókkal, street workoutosokkal, jógázókkal, illetve a sétányon kávézó emberekkel, míg délután a napozók és strandolók veszik birtokba a partot, este pedig életre kelnek a promenád éttermei, bárjai.

A Las Canteras strand a La Puntilla-öböltől egészen az Alfredo Kraus Auditorium lábáig húzódik. A három kilométer hosszú homokos strand egyes szakaszai külön neveket kaptak és mindegyiknek megvan a maga sajátossága. La Cícer (a szörfparadicsom), Pena La Vieja (egy  sziklás terület), Playa Chica és Muro Marrero (a legfelkapottabbak), Playa Grande (a turisták kedvence) és La Puntilla (a halászok utolsó mentsvára). A La Barra pedig egy a stranddal párhuzamosan futó homokzátony, amely természetes hullámtörőként nyújt biztonságot a fürdőzéshez. Sőt, apálykor a homok és a nagy szikla közötti fürdőhely szinte tová szelídül és leginkább egy úszómedencéhez hasonlít. Dagálykor és szélben viszont a szörfösöket vonzó brutál hullámok korbácsolódnak.

Vegueta (Las Palmas óvárosa)

Las Palmas óvárosa Vegueta a városközponttól, a Las Canteras tengerparttól mintegy 5-6 km-re délre található, így az a terv, hogy munka után odafelé a Santa Catalina parkból induló piros 12-es busszal megyek, hogy minél előbb még a múzeumok zárása előtt odaérjek, hazafelé pedig séta, hogy minél több mindent lássak.

Santa Ana katedrális

Vegueta óvárosában találhatóak Gran Canaria legszebb épületei. Az egyik legrégebbi a Santa Ana katedrális, melyet 1497-ben kezdtek el építeni, de csak a 20. században fejezték be. Kanári katedrális néven is ismert, mivel a 19. századig ez volt az egyetlen katedrális az egész szigetcsoporton. A Patio de los Naranjos-t a 17. században építették hozzá. Ez a fából készült erkélyekkel ellátott kerengő egyike a kevés fennmaradt ilyen jellegű épületnek

A katedrális a Plaza de Santa Ana téren található, más fontos épületek, a városháza, a Történelmi Levéltár, a Casa Regental és a Palacio Episcopal mellett. A teret nyolc vadászkutya ismeretlen eredetű szobra őrzi.

Casa de Colón

Vegueta legrégebbi része a Plaza de San Antonio Abad és az Azbos nevű kápolna, ahol Kolumbusz Kristóf imádkozott, mielőtt folytatta volna útját Amerikába. A kápolna előtt található a Casa de Colón (Kolumbusz háza). Az elnevezés persze félrevezető, hiszen Kolumbusz soha nem lakott itt. A négy házból álló épületegyüttes a 16. és a 18. század között épült. Az egyik egykor a híres tenor Alfredo Krausé volt, egy másik pedig annak a kormányzónak, aki segített Kolumbusznak a La Pinta nevű hajója javításában.

A Casa de Colón 18 órakor zár, nem sokkal fél hat előtt értem ide, a beléptetésnél pedig igazán jó fejek voltak, mert a zárásig hátralévő rövid idő miatt még a 4 eurós jegyet sem kellett kifizetni.

Az erkélyek utcája

Az erkélyek utcájában (Calle de los Balcones) megállt az idő, itt találhatók a környék legrégebbi házai, amelyek a város alapításának idejéből a 15. században készült jellegzetes fa erkélyekkel büszkélkedhetnek. Az egyik legkiemelkedőbb épület a Centro Atlántico de Arte Moderno, egy modern művészeti múzeum, amely eredeti, korhű stílusjegyekkel rendelkezik. Itt található a világ egyik legkiterjedtebb őstörténeti kiállítása is.

Vegueta városi piac

Európa tíz legszebb piaca közé választották a barcelonai Boquería, a párizsi Le Marché Aux Puces, az amszterdami virágpiac, a berlini török piac és a madridi Rastro mellett.

A piac a Pérez Galdós színházzal szemben, Vegueta történelmi negyedének szívében, két perc sétára olyan emblematikus épületektől, mint a Santa Ana katedrális vagy a Casa de Colón. A reggel fél7-kor nyitó piacra viszont minél korábban érdemes érkezni, mert ahogy közeledik a 14 órás záróra, úgy ürülnek színes standok.

Gyönyörű, frissen fogott halak, polipok, rákok, spanyol sajtok, borok. Reggelire egy kávé churrosszal, ebédre pedig egy polip tapas egy pohár borral, kemencében sült kenyérrel vagy Temisasból származó pácolt olajbogyóval. A zöldségesnél pedig  Gran Canaria déli részén termesztett trópusi gyümölcsök, mangó, guava, datolyaszilva, indiai tuno, kivi, loquat (japán naspolya), papaya,  pitaja látványa varázsolja el a szemet.

Triana

Az elegáns, polgári Triana kerület (Vegueta mellett a második legrégebbi városrész) Las Palmas legnagyobb bevásárló- és étterem negyedévé nőtte ki magát, különösen mióta a főutca sétálóutcává alakut.

A Vegueta negyeddel ellentétben, amely – szűk utcái és régebbi épületei miatt – a középkorba repít, a Triana negyed sokkal inkább polgári, mivel főként helyi, andalúz, angol, máltai és dán kereskedőcsaládok telepedtek le itt. Ez magyarázza azt is, hogy az egész negyedet átszelő főutcán a 18-19 és 20. század divatos építészeti stílusai jelennek meg felváltva. Annak ellenére, hogy a Calle Triana elején egy szakaszon modern házak állnak, az egész utcát nemzeti műemlékké nyilvánították.

A Triana negyed északi részén fekszik Las Palmas vitathatatlanul legszebbb parkja, a Parque San Telmo.

Las Palmas autóbérlés

Péntek délután, vége a hétnek, úgy hogy búcsút intek Las Palmasnak és a sziget belseje, a hegyek felé veszem az irányt a hétvégén. Ismét a Cicar-t választottam, de a belvárosban kicsit körülményesebb volt az autóbérlés, mint az előző szigeteken. A kölcsönző irodája lent volt az utcaszinten, az autók pedig egy 2-3 házzal arrébb lévő parkolóház 6. emeltén. Lift volt persze, de így is küzdelem volt feljutni és megtalálni az autómat (egy Opel Astrát dobott a gép), mivel ekkora már lényegesen több cuccom volt, mint érkezéskor. Bepakoltam, indulnék, de ekkor jött a feketeleves: nem volt áram a szivargyújtóban, így nem tudtam használni a szuper navimat. Kipakol, autó bezár, összes cuccal vissza le a földszintre, angolul nem beszélő ügyintézőnek Google Translattel elpanaszoltam a helyzet, új kulcs, új autó, vissza a cuccokkal a hatodikra. Másodikra egy Opel Grandland X-et kaptam, aminek más helyzetben, pl. a tengerparton örültem volna, de most, hogy a sziget legszűkebb hegyi szerpentinjeit kell bevennem a következő napokban, így jobban örültem volna valami kisebbnek.

Mindenesetre nekivágtam a hétvégének, kiszabadultam a fővárosból, első megálló a sziget legnagyobb botanikus kertje lesz, aztán egy agyon magasztalt vidéki étterem, idő függvényében megpróbálok felnézni a Tejeda csúcsára, estére pedig Teror (egy r!) városában vár majd a szállásom.

Viera y Clavijo botanikus kert

A jardín botanico (=botanikus kert) Las Palmas egyik külvárosában, Tafirában található, amely egy termékeny völgyben fekszik a Kanári-szigetek fővárosa felett, ahol pár óra alatt a Kanári-szigetek flórájának teljes sokszínűségét felfedezhetjük, ráadásul mindezt ingyen!

A botanikus kert 24 hektáros területének két bejárata közül a felső Tafira Alta-ban, Las Palmas előkelő külvárosában található, és autóval vagy busszal nagyon jól megközelíthető. Nem hiába felső bejárat a neve, innét lépcsőkön és szűk ösvényeken keresztül ereszkedhetünk le a völgybe. Útközben több, mint 100 növényfajtával találkozhatunk, köztük babérfákkal, datolyával, kanári pálmákkal, aloe verával, óriás kaktuszokkal és természetesen a Kanári-szigetek egyik legjellegzetesebb növénye a sárkányfa sem maradhat el.

Enoteca El Zarcillo – étteremajánló

A botanikus kerttől alig 1 km-re található, így gyalog is mehettem volna, de sajnos autóval indultam neki, mert féltem, hogy a legtöbb spanyol étteremhez hasonlóan 14:30 körül bezár és nem is nyit ki vacsora időig. A hegyi falu meredek egyirányú utcáiban a navigáció teljesen megkergült, így legalább háromszor mentem k0rbe, mire végre a kápolna előtti téren megpillantottam az El Zarcillo cégérét.

Természetesen nem foglaltam asztalt, naívan azt gondoltam, hogy a környék egyik legnépszerűbb éttermébe majd csak simán besétálok. Annyi szerencsém volt, hogy viszonylag hűvösebb, szeles idő volt, így a terasz részt senki sem vállalta be, de állig felhúzott széldzsekiben még elviselhető volt. Mivel siettem és az étterem is hamarosan zárt, így nem ettem végig az étlapot, hanem gyorsan elkészíthető apróságokat kértem csak.

Előételnek érkezett egy márványozott vajból, chorizóból, édesburgonya krémből és chipsből álló ízelítő friss kenyérrel.

“Főételnek” egy szett tőkehalas krokettet kértem.

A desszertet pedig a pincét ajánlására bíztam, ami egy különleges helyi füstölt sajtból készített sajttortára beszélt rá.

Az étteremről elvileg 1 óra alatt fel lehet jutni a 32 km-re lévő hegyi faluba Tejeda-ba, de olyan brutál köd volt, olyan meredek és keskeny út, hogy én, aki nem arról vagyok híres, hogy lassan vezetek, 1 óra alatt csak a 22 km-re (!) lévő elágazásig jutottam (bár valószínű, hogy a GPS nem a legoptimálisabb útvonalon hozott), miközben egyre nagyobb köd lett, szitált az eső és mintha idejekorán elkezdett volna sötétedni is. Szóval úgy döntöttem, hogy van itt a szigeten több mint 2 hetem, elengedem a mai csúcshódítást tervét és inkább a Terorban foglalt szállásom felé veszem az irányt.

Teror

Annak ellenére, hogy a fővárostól, Las Palmastól mindössze 20 km-re fekszik, a Gran Canaria szívében fekvő Teror városa rendkívül zöld és nyugodt, ezért is kapta a sziget “zöld városa” becenevet. A város egyben zarándokhely is a hívők számára, akik a Virgen del Pino-templomba járnak imádkozni – minden évben az egész szeptemberi hónap egy nagy fiesta a Szűzanya tiszteletére. A város békés sétálóutcájban színes házak sorakoznak, a korábbi városokban már megismert, a hagyományos kanári építészetre jellemző gyönyörű 15. századi fa erkélyekkel.

Teror nevével egyébként első alkalommal egy ásványvizes palackon találkoztam és az azonos név nem véletlen, hiszen a város körüli forrásokból származó víz az egész Kanári-szigetek területén terjeszti az Aguas de Teror vállalat.

Teror szállás – Villa Santini Teror

Terorban is remek szállásom volt, nagyon kedves vendéglátókkal. Egy koloniális stílusú épületet, egy klasszikus faerkélyes házat néztem ki a város szélén, pont a Teror település táblánál. Fontos volt, hogy az udvarban lehessen ingyenesen parkolni és max. 10 perc sétával elérhető legyen a belváros, meg persze a jó kilátás sem hátrány.

Kiderült, hogy a ház tulaja egy helyi tengeri medve, aki általában a tengeren tölti az idejét, vagy turistákat visz vitorlás túrákra, vagy éppen horgászik, de általában nincs itthon, így 3-6 hónapokra felvesz önkénteseket, akik vigyáznak a házra, fogadják a vendégeket, takarítanak stb, cserébe ingyen szállást kapnak. Érkezésemkor éppen egy lengyel lány és egy lengyel srác voltak az önkéntes housesitterek, a lány leginkább a ház körül tevékenykedett, a srác meg többször ment a reptérre, vagy a kikötőbe vendégeket fuvarozni.

Az öreg házban nyikorgott a lépcső, nyikorogtak az ajtók és nem volt fűtés, miközben itt kb. tengerszint felett 550 méteren ugyancsak hideg tud lenni a februári éjszaka, miközben a régi ablakok mellett gyakorlatilag átfúj a szél. Ezen kisebb kellemetlenségek ellenére bejött a szállás, a vendéglátók mindent megtettek, simán visszamennék.

Konyhában volt közös reggeli, amit ők készítettek, de legmenőbb mégiscsak a kertben lévő narancsfákról szedett gyümölcsből frissen facsart narancslé volt. Amúgy még avokádó is termett a kertben, ami szintén szabad préda volt.

A fa erkélyről pazar panoráma tárult Teror városára és a környező hegyekre, a fából faragott erkély felfedezők korabeli hangulatot árasztott, ahogy erőlködve besütött a reggeli nap.

Teror látnivalók

• Fenyőszűzanya templom (Basílica de Nuestra Se?ora del Pino)
• Plaza de Teror: Ez a város központja, és tökéletes hely, ahonnan megcsodálhatjuk a jellegzetes kanári fából készült erkélyeket, amelyek az egész Terorban megtalálhatóak.
• Palacio Episcopal – Az épület egészen a közelmúltig a helyi papság magas rangú tagjainak adott otthont, ma múzeum
• Alameda – Teror óvárosának része és az egyik legnépszerűbb szórakozóhely a helyiek körében. Az Alameda egy régi sétányon található a Palacio Episcopal mellett, amely ma kulturális központ. A városháza épülete is megér egy látogatást.
• Monasterio del Císter –  A kolostor 1882-ből származik, amikor Judas Antonio Dávila plébános elrendelte az építését. A kolostorban még mindig megtalálhatóak a Las Palmas-i San Benito és San Ildefonso eredeti képei. A kolostorban egy ciszterci apácákból álló közösség él, amely 1980-ban ünnepelte a szigeten való letelepedésének századik évfordulóját. A “nővérek” a mai napig finom hagyományos édességeket készítenek.
• La Fuente Agria – Ez a szökőkút három természetes forrásból táplálkozik, és Teror egyik legemblematikusabb helye.

Péntek délután a felhőkbe burkolózott csúcs, átláthatatlan köd és szemerkélő eső miatt meghiúsult az 1000 méter felett lévő hegyi falvak meglátogatása és sajnos másnap szombat reggel sem volt sokkal biztatóbb az idő. Lent Terorban (@550 m), igaz egyelőre bátortalanul, de már előbújtak az első napsugarak, a hegytető viszont még ködben, de nem akartam tovább húzni 11 körül végre nekiindultam.

Artenara

Az alig ezer lelket számláló kis falu Gran Canaria legmagasabban (1270 m) fekvő települése. Alig 25 km-re Terortól, de a keskeny hegyi szerpentinek miatt 45-60 perces úttal kell számolni.

Artenara a régészeti múzeumáról és az ősi sziklába vájt barlang lakásairól híres, utóbbiak egy részét foglalható szállásokká alakították. A magaslati fekvésének köszönhetően, útközben és a településen is különböző kilátóteraszról lehetne gyönyörködni a tájban és környező hegyekben, ha nem kezdett el volna szakadni az eső. Időközben a szél is feltámadt, így látogatásom Artenarában elég rövidre sikerült, visszamenekültem az autóba és bíztam benne, hogy Tejedában nagyobb szerencsém lesz. Légvonalban 25-30 km-re innét pár napja még a tengerben fürödtem, most meg komolyan elgondolkodtam azon, hogy a kinti 7 fok kompenzálásaként bedurrantom az autóban a fűtést.

Tejeda

Artenaratól mindössze 8 km, de az időjárás közben egy kicsit javult, az eső még szemerkélt ugyan, de legalább nem szakadt és az esernyőtépő szél is csendesedett valamelyest és a kanári viszonylatban zordnak mondható idő és 1000 méteres tengerszint feletti magasság ellenére, virágok, pálmák, narancs- és citromfák sorakoznak a sétálóutcában. Sőt ilyenkor február végén, március elején virágba borulnak Tejeda mandulafái is, ez az időszak a mandula fesztivál szezonja is. A városka egyetlen, de a környező völgyekre, hegyekre panorámás (látszik a Roque Nublo és a Bentayga is) sétálóutcájában egymás mellett sorakoznak, a Tejeda híres pékségei és a cukrászdái, amelyek részben a helyben termő mandulára alapozzák a kínálatukat, amit kár lenne kihagyni. Az egyik jellegzetes hely kanári desszert a Bienmesabe, amelyet mézből, tojássárgájából és őrölt mandulából készítenek. Én végül a Dulces de Tejeda-ban tankoltam fel két papírzacskónyi édességet, nehogy hazafelé leessen a cukrom.

Roque Bentayga

Tejedából hazafelé tettem még egy nem túl reményteli próbálkozást arra, hogy meglátogassam a közelben lévő, Gran Canaria egyik ikonikus szikláját, csúcsát a Bentaygát, de sajnos nem ért meglepetés, már csúcsra vezető gyalogút parkolójában is akkora köd volt, mint Artenárában, így úgy éreztem kár kiszállni, inkább vissza Terorba, hátha ott még többet lehet kihozni a nap végéből.

Parador de Cruz de Tejeda

Az egyik legextrább szállás a hegy tetején, Tejedától 8-10 km-re, brutál panorámával a medencéből (jó idő esetén): Parador de Cruz de Tejeda

Teror vasárnapi piac

A Mercadillo de Teror minden vasárnap 8 és 14 óra között a templomtéren és a környékén kerül megrendezésre, viszont a Covid miatt hónapok óta elmaradt, így extra szerencsém volt, hogy a továbbutazásom reggelén, hosszú kihagyás ismét megtartották. A helyiek is hiányolhatták már, így kisvároshoz képest jó nagy maszkos tömeg gyűlt össze.

A piac legjellegzetesebb portékái a híres terori chorizó és a brutál kézműves sajtok, persze az édességek, kézműves termékek és virág sem maradhattak el, de volt például kürtöskalács is (!), magyarul is kiírva. A legnagyobb hangulat persze a mojitos standnál volt, ahol a hűvös, ködös hegyi környezet és szemerkélő eső ellenére pörögtek a kubai ritmusok, a szalmakalpos úriember pedig igazi cukornádból préselte az alap juicet a klasszikus mojitohoz.

A piacozás után kicsekkolok a szállásomról, a mai úticél Agaete, ahol a következő vasárnaptól-péntekig munkahetet fogom tölteni, de útközben még megállok Firgasban, illetve a Arucasban

Firgas

Kicsi hegyvidéki városka 12 km-re Terortól, pár utcája fél óra alatt körbesétálható. Firgas leginkább a vízforrásairól híres, itt palackozzák a város nevével azonos feliratú ásványvizet. A vízimalom és kötelező templom mellett fő látványossága a Paseo de Canarias, azaz a kanári utca.

Valójában egy hosszú lépcsősor, amelynek közepén egy vízfolyás, lépcsőzetes, teraszos vízesés található. Az utca oldalait pedig színes sevillai csempékből készült mozaikok díszítik és mind a húsz részlet egy-egy Gran Canaria-i települést ábrázol. A lépcső tetején pedig megtalálható mind a nyolc kanári sziget domborzati makettje.

Arucas

A kanári szigetcsoport legmagasabb templomtornyaival büszkélkedő San Juan Bautista templom a Firgastól 8 km-re fekvő Arucas fő szimbóluma. A tévesen Arucas katedrálisának is nevezett, fekete lávakőből épült gótikus templom 60 méter magas égbetörő tornyaival kontrasztosan magasodik a kisváros fehér házai fölé.

A város a világi élvezetek elől sem tér ki, így az ikonikus templom mellett másik fő nevezetessége Európa legrégebbi rum lepárló üzeme az Arehucas. Elődjét a La Fábrica de San Pedrot 1884-ben alapították, ahol Gran Canarián termő cukornádból kezdtek el rumot készíteni. Az Arucas egy 45 perces vezetett túra keretében látogatható és a rum készítés folyamata testközelből is ellenőrizhető.

Agaete / Puerto de las Nieves

Késő délután begurultam Agaetébe, itt fogom tölteni a következő 4-5 hétköznapot. Agaete egy álmos 5-6 ezer fős halászfalu Gran Canaria észak-nyugati részén, úgy 11 óránál. A település méretéhez képest viszonylag nagy kikötővel rendelkezik, mert ez a legközelebbi pont Tenerifehez, a Santa Cruzból induló hajók, kompok itt kötnek ki és innét autóval, vagy busszal lehet eljutni a kb. 30-35 km-re lévő fővárosba Las Palmasba.

Igaz, hogy túl sok mindent nem lehetett itt csinálni, mégis nagyon szerettem ezt a helyet, hihetetlen nyugalmat árasztott, nagyon jó atmoszférája volt, a dolgozós hétköznapokhoz pedig pont emiatt ideális volt.

Occidental Roca Negra hotel

A Covid és a tél miatt olyan jó árakat lehetett kifogni, hogy olyan szállásokra is be tudtam csekkolni hosszabb időre, amiket egyébként max. egy napra próbáltam volna ki. Így futottam bele az Agaete halászfaluja mellett, az óceán fölé magasodó fekete sziklára épült Occidental Roca Negra hotelbe, ami az előzetes fotók alapján azonnal megvett a panorámájával. Ez volt az első hely, ahol félpanziót is kértem, ebédelni pedig mindig kisétáltam a kb. 1 km-re lévő kikötőbe.

Bodega Los Berrazales, a világ legészakibb kávéültetvénye

Első este lefekvés előtt még a Google Maps-et böngészgettem, hogy milyen látnivalók vannak Agaete közelében és így bukkantam egy remek találtra, kiderült, hogy a hotelemtől mindössze 6 km-re van Európa egyetlen és a világ legészakibb fekvésű kávéültetvénye. Mivel amúgy is nagy kávéfan vagyok, így remek programnak ígérkezett egy kávé ültetvény látogatás, esetleg kóstolás. Mivel 4-ig dolgoztam a hely pedig hivatalosan csak 5-ig fogad látogatókat, illetve amúgy is a Covid kellős közepén jártunk, így még este dobtam nekik egy e-mailt, hogy egyáltalán nyitva vannak-e, benézhetek-e holnap munka után. Reggelre válaszoltak, hogy várnak szeretettel.

Másnap délután autóba ültem, pár perc múlva elhagytam Agaetét és a völgyben folytattam az utam. Vecindad de Enfrente után (ami gyakorlatilag egy zsákfalu) az út alig 2 méter szélesre szűkült, így nehéz volt elképzelni, hogy a Covid előtti békeidőben, turista buszokkal hordták ide a látogatókat a Las Palmasban kikötött óceánjárókról. Mindenesetre a mai napon, de talán ezen a héten is én voltam az egyedüli vendég, de a vendégszerető házigazdák ugyanúgy végigkalauzoltak a birtokon, mintha egy busznyi vendég érkezett volna.

A Lugo-Jorge család tulajdonában lévő, több mint 200 éves birtok, a Bodega Los Berrazales a Tamadaba sziklák lábánál, évszázados kanári fenyőerdők alatt a La Finca de La Laja területén található. A kezdetekben elsősorban borászat, de az idők folyamán legalább akkora hangsúlyt kapott a Kanári-szigeteken őshonos gyümölcsök termesztése, majd a kedvező mikroklímának köszönhetően a kávétermesztésbe és pörkölésbe is belevágtak.

A kávétermesztés nagy erőfeszítést igényel, mivel az nagyon érzékeny az időjárási viszonyokra és az éghajlatra, de Kanári-szigetek éghajlata, a tengerszint feletti magasság és az Agaete völgyben árnyékos hegyoldala ideális feltételeket biztosít a kávébab számára. A területen 3-4000 arabica kávécserje található és évente már 4-5 tonna kávét képesek előállítani.

A körbevezetés során, először megnéztük a gyümölcsöst, ahol hatalmas papayáktól, banánfürtöktől, narancsoktól, citromoktól és avokádóktól roskadoztak a fák. Tettünk egy kört a szőlőben, majd benéztünk a feldolgozóba és a szikla oldalába vájt pincébe is, aminek az egyik falán Stephen Hawking fotóján akadt meg a szemem, kiderült, hogy korábban visszatérő vendég volt a birtokon. Utána megnéztük a száradó kávébabokat és meséltek a “kávészüretelés” és pörkölés folyamatáról.

Az egész látogatás végül egy kóstolóban teljesedett ki. Igaz én csak a kávé miatt jöttem, de borászatról lévén szó, nem utasíthattam vissza a borkostolót illetve a csak miattam megterített asztalra kipakolt kísérő falatokat. Autóval érkeztem, de így sem sikerült meggyőznöm a házigazdákat, hogy kihagynám a borkostolót, így kompromisszumos megoldásként kiegyeztünk 1-1 centis kostólókkal. Kísérőként sajtokat, krémes Teror kolbásszal megkent pirítóst, sütit és kávélekvárt szolgáltak fel. És a közel egy órás látogatás legvégén érkezett a kávé. Masszív espresso gép helyett a kotyogósra esküsznek és csak annyi tanácsot adtak, hogy eleve forró víz kerüljön a tartályba és az első kotyogás után azonnal vegyük le a lángot, így a túlzott hőközléssel elkerülve a kávé keserűre égetését.

Mirador del Balcón (Agaete > Puerto de Mogan)

A 4-5 hétköznap Agaetében nagyon gyorsan eltelt, de közben már megterveztem a Kanári-szigeteken töltött 2 hónapból visszalévő alig 10 napomat, meg persze a közeledő hétvégét is. Pénteken munka után összedobtam a cuccaimat, kicsekkoltam a Roca Negrából és az északnyugati csücsökből irány a déli tengerpart legfelkapottabb nyaralóhelyei, első állomásként Puerto de Mogan.

Az Agaete – Puerto de Mogan út kb. 110 km, 1ó 20p, ha az óramutató járásával megegyezően a GC1 + GC2 autópályákon keresztül közelítjük meg, de én természetesen a kalandosabb, a Tamadaba hegységen keresztül vezető GC-200-as, hajtűkanyarokkal tűzdelt szerpentines utat választottam, ami a maga 65 km-es távjával ugyan rövidebb, de nagyjából 2 óra legyűrni.

A dangerousroads.org Spanyolország egyik legveszélyesebb, de a legszebb hegyi útjának választotta a GC-200-ast, amely az év minden napjára egy, összesen 365 kanyart tartogat.

Körülbelül félúton található és egy kis kitérőt igényel Gran Canaria talán leglátványosabb kilátóterasza a Mirador del Balcón, amit hosszú lezárásokat követően nemrég teljesen felújítottak. A Mirador del Balcón La Aldea de San Nicolás település közelében található. Pontosabban a régi tengerparti úton, amely La Aldeát Agaetével kötötte össze. Az Andén Verde elágazonál kell letérni a “főútról”. A teraszról hihetetlen kilátás nyílik Gran Canaria nyugati partjának egy részére és derült napokon Tenerife is szépen kirajzolódik. Persze a naplemente sem gyenge innét, viszont az élményért cserébe utána tök sötétben kell visszanavigálnunk a sokaknak nappali világosságban is kihívást jelentő úton.

Útközben még megálltam a kaktusz parknál (Cactualdea Park), ahol elvileg Gran Canaria legnagyobb kaktuszai találhatóak, de 5-kor már bezárt így lyukra futottam.

Aztán tartottam egy rövid pihit az útmenti Las Canadas étteremnél, utána nem sokkal a naplemente közeledtével megálltam Mirador de Veneguera kilátópontnál pár fotóra, majd Moganban a szélmalomnál és innét már csak 10 perc volt legurulni a tengerpartig Mogan kikötőjébe.

Puerto de Mogán – Gran Canaria Velencéje

Puerto de Mogán egy festői halászfalu és népszerű vitorláskikötő egy meredek völgy tengeri torkolatánál. A vitorláskikötőt a halászkikötővel összekötő csatornáknak és hidaknak köszönhetően a települést némi képzavarral élve a “Kanári-szigetek Velencéjének” is szokták nevezni. Puerto de Mogán marinája a négyzetrácsos településtervezés és a 6-10 merőlegesen, illetve párhuzamosan futó utcába tömörített 150-200 kétszintes, tetőteraszos kockaház alkotta lakópark mivolta ellenére, a színes ablakoknak, jellegzetes spanyol motívumoknak, kovácsoltvas erkélyeknek, a csatornáknak, hidaknak és a rengeteg futóvirágnak köszönhetően mégis megőrizte báját.

A marinában lévő, amúgy csinos egyenházak egy része Airbnb-n, illetve Bookingon foglalható (nekem is egy ilyet sikerült megcsípnem Covid alatti akciós áron), egy részük nyaralóként funkcionál, míg a legelitebb blokkban a Hotel Puerto de Mogán THe Senses Collection alakította ki 4 csillagos szállodáját.

Puerto de Mogán strand, tengerpart

A vitorlás kikötőtől jól elszeparálva Puerto de Mogánnak van egy családbarát homokos strandja, éttermekkel, bárokkal.

Puerto de Mogán kilátó

A másik látványosság pedig a marina fölé magasodó hegyoldalban a Mirador, azaz a kilátó. Itt a régi városrész szűk utcáin, 260 lépcsőn keresztül vezet fel egy meredek út, de 5-

10 perc alatt legyűrhető, így a hosszúhétvége alatt többször is felszaladtam például naplementét nézni.

Volver House

A kilátó felé lépcsőzés közben, félúton található a mozaikjairól híres Volver House néven futó hostel, ahol éppen ingyen szállásért ott élő külföldi önkéntes művészek csinosítgatták a ház mozaikjait.

A hosszúhétvége Mogánban gyorsan kipörgött, holnap reggel indulok utolsó bázisomra Maspalomasba, ahol egy bő hetet fogok eltölteni. Alig 25 km, de egy fél napot hagyok az odaútra és útközben rövid megállók erejéig azért ellenőrzöm Grand Canaria népszerű strandjait, tengerpartjait: Playa Amadorest, Playa PuertoRico-t, Anfit és Arguineguint.

Playa Amadores / Playa PuertoRico

Playa Amadores 800 méteres, fehérhomokos, jól kiépített, hullámtörőkkel védett családbarát öble hibátlan a strandoláshoz, sportoláshoz, de a hatalmas apartman komplexumokon és szikla oldalban tornyosuló szállodákon kívül itt település, óváros, sétálóutcák, vagy túl sok gyalogosan elérhető látnivaló nem igazán van, kivétel a Paseo Marítimo.

Hasonló a helyzet a szomszédos Puerto Rico-val, ahol strand mellett még egy vitorláskikötő és golfpálya várja a látogatókat, de az épületek 95%-a itt is apartman és hotel. Ha csak napsütésre és tengerpartra vágysz, akkor mindkét üdülő resort tökéletes a célra.

Ami legjobban tetszett az Playa Amadores-t és Playa Puerto Rico-t összekötő, a tengerpart szikláin kialakított autómentes, gyalogos útvonal, a Paseo Marítimo. Egy bő kilométer hosszú (a két resort település ilyen közel van egymáshoz) és végig az óceán part mellett fut. Tökéletes reggeli futáshoz, vagy esti naplementés sétákhoz, vagy ha meguntunk az egyik strandot, akkor 10-15 perc átsétálhatunk a másikra. Így az autót a Playa Amadores parkolójában hagyva Puerto Rico öblét is gyalogosan fedeztem fel.

Anfi del Mar

Anfi del Mar talán a Gran Canaria déli partszakaszának egyik legelőkelőbb, legdrágább üdülővárosa, pedig egészen a 90-es évekig itt sem volt sok minden. Bjorn Lyng norvég üzletember az 1990-es években döntött úgy, hogy a Verga szurdok végén egy karibi hangulatú strandot és üdülőt hoz létre Anfi del Mar néven. Első lépésként felhúzta az Anfi Beach Clubot, majd pár évvel később 11.000 tonna fehér homokot importált a Bahamákról és pálmafákat is ültetett.

Mivel a szurdok, Gran Canaria többi tengerpartjához hasonlóan meredek sziklafalak formájában találkozik az óceánnal, így város egy felső és alsó részre tagolódik, amelyek között liftek szállítják a látogatókat, de persze lépcsőzni is lehet. A sziklafal tetejére vagy hegyoldalba épült szállodák erkélyéről brutál panoráma tárul elénk, míg a lenti szállásokról csak pár lépés a strand.

Anfi del Marban a norvégok kicsit túltolták a romantikát, a vitorláskikötő mellett még egy szív alakú mesterséges szigetet is építettek, amelyen egy park és étterem található, a szárazföldről pedig egy kis hídon keresztül lehet megközelíteni.

Arguineguín

Következő rövid megálló: Arguineguín. Playa Amadoressel, PuertoRicoval és Anfi del Marral ellentétben Arguineguín nem csupán egy szállodákból és apartmanokból álló resort, hanem egy halászfaluból kinőtt kisváros. Így nem véletlen, hogy a színes hajókkal teli kikötő környéke lett a városka központja is, itt található a legtöbb étterem, a templomtér és itt fut körbe a partmenti sétány is. Arguineguínnek van egy pici városi strandja is. Az útikönyvek odáig voltak tőle, majdnem itt foglaltam utolsó hétre szállást, engem viszont nem igazán szippantott be. Az itt eltöltött, amúgy kellemes óra, pont elégnek bizonyult.

Arguineguínnek van még egy – igaz kevésbé turistamágnes – nevezetessége, ami Gran Canaria szinte összes népszerű strandjáról látszik, az óceába nyúlva, mint a főgonosz industrial főhadiszállása uralja a sziget legszebb partszakaszát, ez pedig nem más, mint a brutalista cementgyár, amelynek az abszolút tájidegen ipari silói, éppúgy látszanak a 15 km-re északnyugatra fekvő Puerto de Mogánból, mint a 10-12 km-re délnyugatra lévő maspalomas világítotorny lábától. Nehéz olyan fotót készíteni, hogy ne trollkodjon bele a háttérbe.

Maspalomas

Kora estére begurultam Maspalomasba, az eddigi helyekhez képest kifejezetten nagy, kb. 40.000 állandó lakosú, de csúcsszezonban akár 300.000 vendéget is befogadni képes üdülővárosba. A GC-1-es autópályáról lekanyarodva, a Covid ellenére egész sok autót, embert lehetett látni az utcákon. Annak ellenére, hogy az épületek 90+%-a szálláshely, a települést nem uralják le a giga hotelek, érződik a tudatos várostervezés, sokkal több a villaépület, illetve a  forgalomcsillapított utcákban épült lakópark hangulatú, 1-2, max 4 emeletes épületegyüttes. Nekem is egy hasonlóban lesz a szállásom az egyik legnépszerűbb tengerparti szakaszon a Playa del Inglés strand közelében.

Maspalomas homokdűnék

Maspalomas homokdűnéi (El Oasis) egyértelműen Gran Canaria top látnivalói közé tartoznak, gyakorlatilag egy 4 km2-es sivatag az Atlanti-óceán partján, a Kanári-szigeteken kívül ilyen természeti jelenséggel egyedül talán csak Namíbiában találkozhatunk.

A Kanári-szigetek, alapból fekete, vulkanikus strandjaira nem ritka, hogy világos színű szaharai sivatagi homokot szállítanak, hogy minden idelátogató ízlésének megfeleljenek, de Maspalomas esetében erről szó sincs, a 400 hektáros “mini” sivatag és a sokszor 15-20 méter magas homokdűnék teljesen természetes módon alakultak ki, azokat az Atlanti-óceán hullámai és az állandó erős szelek hozták létre.

A dűnék még ma is folyamatosan mozognak keletről nyugat felé, évente 2-5 métert. Az óceán felől érkező szél a homokot a bokrok felé fújja, amelyeket spanyolul El Balancónnak (traganum moquinii) neveznek. Ez egy, a Kanári-szigetekre jellemző bokor, amely különösen a homokos területek, például a strandok és a dűnék környékén jelenik meg. Amellett, hogy Maspalomas homokdűnéi körül található, ez a bokor gyakran megtalálható Fuerteventurán is, a Corralejo Nemzeti Park homokdűnéin.

Igaz, hogy Maspalomas homokdűnéi 1987 óta természetvédelmi területet alkotnak, ennek ellenére egy instagram fotó kedvéért, boldog-boldogtalan felmászik a dűnék tetejére, lecsúszik az oldalában, az éjszakai szél által kialakított gyönyörű textúrákat összejárkálják, de a nagy forgalom az élővilágnak sem kedvez.

A koronavírus-járványnak egy áldásos hatása biztos, hogy volt: nagyon sok természetvédelmi látnivaló fellélegezhetett egy évre és látványos regeneráción ment keresztül, köztük Maspalomas dűnéi is, így a hatóságok bejelentették, hogy mostantól kezdve csak egy kijelölt, összesen 8 km hosszú ösvény rendszeren lehet a dűnéket bejárni, aki letér az útról masszív büntetésre számíthat.

Playa del Inglés

“Maspalomas” körülbelül 10 km hosszú tengerparti homokja gyakorlatilag Playa de Melonerastól, egészen San Augustínig terjed. Közte a világítótorony, Maspalomas homokdűnéi, és talán a legnépszerűbb strandolós partszakasz Playa del Ingés, ami egyébként a Maspalomassal egybeépült település neve is.

Itt töltöttem az utolsó hetemet, egy a tengerparttól kb,. 2-300 méterre lévő csendes utcában lévő apartmanban. A szállásomtól alig 5 perc volt lesétálni a szikla tetején végigfutó Costa Canaria sétányon, ahonnét pazar kilátás nyílt, mind Playa del Inglés strandjára, mind a kb. 1 km-re található dűnékre. A felső sétányról lépcsőkön lehet lejutni a brutál nagy parkolóba, illetve itt található a partszakasz legkevésbé vonzó része 15-20 étterem, souvenir bolt, viszont utána már csak végtelen hosszú a Covid alatt szinte érintetlennek tűnő közel 10 km hosszú kb. 100-150 méter széles, de a dűnéknél több mint 1 km-re kiszélesedő homokos part. A bódéktól kb. 2 km-re volt a Punta de Maspalomas kiugró, onnét pedig további 3 km a világítótorony. Remek terep reggeli futáshoz, esti sétához.

Meloneras világítótorony

Playa del Inglésről akár mezítláb, a tengerparti homokban sétálva is eljuthatunk a kilátótoronyig, kb. 5 km / 1 óra egyirányba, autóval, vagy busszal viszont egy nagyobb kerülőt kell tenni.

Maspalomas és egyben az egész sziget legdélebbi pontját egy 56 méter magas világítótorony, az El Faro de Maspalomas uralja. Az 1890-ben elkészült világítótorony az Európa és Amerika között közlekedő hajóknak segít a navigációban.

Maga Melanoras egyébként Maspalomas egy drágább külvárosa, kaszinóval, plázával, luxusmárkákkal, fine dining éttermekkel és luxusszállodákkal. Közeli strand hiányában pedig a Lopesan Costa Meloneras Resortban például egy mesterséges tó méretű medencével.

Kirándulás Maspalomasból

Eredeti terv szerint az utolsó napomat tengerparti pihenéssel terveztem tölteni, de nem bírtam a fenekem maradni, így előző este kitaláltam, hogy mégegyszer nekifutok Gran Canaria harmadik legmagasabb pontjának a Roque-Nublo sziklának, aminek közeléből 2-3 héttel korábban a szakadó eső, felhők, majd masszív köd miatt végül visszavonulót kellett fújnom. Na majd most.

Fataga

Első megállóm Fataga, Maspalomastól autóval kb. fél órára fekvő kis hegyi falu fehérre meszelt házaival, csendes szűk utcáival. gyümölcsöskertjeivel és az öntözőcsatornák csobogásával egy nyugis pihenő félúton a csúcs felé.

Roque-Nublo

Mintha egy meteorit fúródott volna a földbe, úgy feszít a brutál, 80 méter magas sziklatömb Gran Canaria majdnem mértani közepén és a sziget egyik legmagasabb csúcsán. Fatagát elhagyva az út egyébként egyre szűkebbé, meredekebbé és kanyargósabbá válik, így az alig 20 km-t kb. 45 perc legyűrni. Túl sok útbaigazító tábla nincs és közelről maga a szikla sem igazán látszik, így résen kell lenni, La Goleta parkolójában kellene leparkolni, de ez még a Covid alatti visszafogott turista forgalom mellett is lehetetlennek bizonyult, a parkoló dugig volt, így kb. 500 méterrel arrébb az út szélén sikerült bepaszíroznom az autót egy biztonságosnak tűnő beugróba.

A La Goleta parkolóból már látszik a hatalmas szikla, egész közelinek tűnik, azonban innét még egy kb. 1,5-2 km-es túrával kell számolni. Az út egyébként egy szép fenyvesen halad keresztül, mielőtt kiérne a kopár fennsíkra, ahol hirtelen előbukkan a hatalmas 80 méteres sziklatömb, a Roque-Nublo.

Itt a szikla tövében, majdnem a sziget tetején állva pazar panoráma terül elénk, egyrészt egész jól kirajzolódik Tenerife és a Teide hósipkája, látszik a szomszédos Roque Bentayga szikla, illetve a másik oldalon lepillantva ott van Tejeda fehér házikós hegyi falva, ahol kb. 2-3 héttel ezelőtt jártam, csak éppen ködben és esőben.

Agüimes

Visszafelé egy másik útvonalon jövök le a hegyről és Agüimes óvárosában álltam meg egy késői ebédre, kávéra, sétára.

Arinaga

Agüimesből pedig még legurultam a tengerpartra Arinaga halászfalujába.

Innét a tengerparti autópályán vissza Maspalomasba, közben elhaladok a repülőtér mellett is, ahol majd holnap kell leadnom az autót mielőtt március 15-ég végleg hazarepülök.

Kanári-szigetek:

• Tenerife látnivalók 2-3 hét alatt
• La Gomera 3 nap alatt
• Fuerteventura 10 nap alatt
• Kanári-szigetek időjárása – Mikor utazzunk?