Ha Franciaország, akkor többségünknek talán a kozmopolita Párizs, vagy a csillogó francia riviéra a Cote d’azur ugrik be elsőre, mint a legvágyottabb úticélok egyike, de Franciaország barátságosabb és élhetőbb arcát inkább vidéken fogjuk megtapasztalni. Aki a fővároson és a tengerpartokon túlmerészkedve, kicsit mélyebben is szeretné megismerni az országot, azoknak jószívvel ajánlom Normandiát, mint első “vidéki” úticélt.
Normandia, talán a II. világháború egyik legfontosabb csatájának, a D-napi partraszállás színhelyét juttatja elsőre eszünkbe, de emellett festői városai (Honfleur, Rouen, Etretat, Bayeux), történelme és gazdag kulturális öröksége teszik különlegessé. Persze ne feledkezzünk meg a jellegzetes helyi konyhájáról, az egy négyzetkilométerre eső Michelin ajánlott éttermek számáról, a Camembert sajtról, almaültetvényeiről és Calvadosról sem.
Szintén Normandiában található az Eiffel-torony és Versailles-i kastély mellett Franciaország egyik leginkább turistamágnes látványossága, a lenyűgöző Mont Saint-Michel. Persze az egész roadtrip során úton-útfélen pazar kastélyokat (Château), templomokat és bájos középkori kisvárosokat találunk.
Hol van Normandia?
A La Manche-csatorna mellett elterülő és Északnyugat-Franciaország jelentős részét elfoglaló Normandia 560 km partszakasszal rendelkezik. Normandia legközelebbi kisvárosai Párizsból alig 1 óra alatt elérhetőek autóval, így mindenképpen Párizsba érdemes repülni. Normandia öt megyéből (département) áll: Seine-Maritime (főváros: Rouen), Calvados (Caen), Manche (Saint-Lô), Orne (Alençon) és Eure (Evreux).
Normandia 10 napos körút, útiterv térképpel
Előzetesen arra tippeltem volna, hogy a harmad Magyarország területű Normandia max. 1 hét alatt bejárható, de tévedtem. Egyedül utaztam, nem kellett senkihez sem alkalmazkodnom, így egy elég sűrű itinert raktam össze magamnak, 10 nap alatt 8 szállás, egyedül csak Honfleurben töltöttem 2 éjszakát, mindenhol máshol reggel összepakol és tovább. A bérautóba 1750 km-et tekertem bele. Igaz, tettem egy kitérőt Nantes-ba és Le Mans-ba is, amelyek már nem Normandiához tartoznak. Nyugis tempóval számolva Normandia felfedezéséhez szerintem 2 hétre van szükség és így talán még a Bretagne tengerpartján lévő St Malo is beleférhet.
Így nézett ki a kb. 1750 km-es útiterv, körút térképen. A Párizsi CDG repülőtérről indulva, az óramutató járásával ellentétes irányban:
Az alábbi megállókkal:
Normandia repülőjegy
Az Air France a fapadosoknál alig többért repített el a párizsi Charles de Gaulle (CDG) reptérre (igaz hazafelé az 1 kg-mal nehezebb kézipoggyászomat 30 euróval büntették…), ahol rögtön fel is vettem a bérautót, egy új Citroen C3-ast dobott a gép. Délután fél3-3 lehetett és az októberi szakadó esőben próbáltam menekülni a délután felépülő fővárosi dugó elől, ki a tengerpartra Dieppe városába (kb. 190 km), de az volt a terv, hogy félúton megállok Gerberoy-ban egy pihenőre, késői ebédre.
Gerberoy
Mire Gerberoyba értem az eső egészen elcsendesedett, de azért elkelt még az esőkabát. Gerberoy egyébként még nem Normandia, hanem a Picardia régióban található és hivatalosan is szerepel a “Franciaország legszebb falvai” toplistán. A festői falu leginkább 17-18. században épült kő-, illetve favázas házairól, kis erődjéről, rózsabokrairól és a botanikus kertjéről ismert.
A párizsi reptér és a forgalmas autópálya után a 85 lelket számláló Gerberoy utcái kongtak az ürességtől, négy óra elmúlt, így minden kisbolt és étterem bezárt (lőttek az ebédemnek), a macskaköves utcákat járva, egy óra alatt három emberrel találkoztam, mintha egy középkori díszletben sétálgattam volna.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Dieppe látnivalói
Sötétedés után, este 7-8 körül értem Dieppe közelében lévő szállásomra (már Normandia), mivel elég fáradt voltam és megint elkezdett szakadni az eső, így jól is jött, hogy nem kellett benavigálni és parkolót keresnem a belvárosban. Másnap korai kelés, reggeli, kicsekkolás a hotelből és irány Dieppe központja.
Dieppe fő látnivalói a plázs, a vár, a kikötő, a hangulatos boltok és utcák, és persze a kihagyhatatlan szombat délelőtti termelői piac.
Dieppe termelői piac
A francia kisvárosokban minden héten ugyanozon a napon (és nem feltétlenül hétvégén) tartják a piacokat, Dieppében szombat délelőtt. Ilyenkor elég nehéz autóval közlekedni a városban, vagy parkolóhelyet találni, annál is inkább, mert a piacot nem csak a téren tartják, hanem a belváros két legnagyobb, párhuzamos utcáját is lezárják erre a célra. Sajtok, felvágottak, osztriga, csiga, kenyér, méz, zöldség, gyümölcs, virágok, gombák, frissen készült meleg kaják és mindez az ínyenc franciáknak is megfelelő színvonalon. Ennél már csak a minden novemberben megrendezett hering és osztrigafesztivál a nagyobb gasztronómiai buli.
Dieppe plázs
Az óváros és a tenger között hatalmas zöldterület és széles sétány húzódik, több mint egy km hosszan. A kavicsos tengerparton pedig sorokazonak a jellegzetes kis kabinok, ahol a helyiek a standoláshoz szükséges cuccaikat tárolják, hogy ne kelljen mindig levinnük magukkal. A város szélén, hatalmas szikla magasodik, tetején a várral és a múzeummal.
Dieppe Rally
Minden év októberében tartják a Dieppe Rallyt, ami az 1950-es évek autóversenyeinek egy 1989-ben újjáélesztett közúti verziója. A kb. 300 km hosszú inkább navigációs és problémamegoldó képességekre, mintsem a száguldozásra kiélezett versenyen kizárólag 30 évnél régebbi veterán autók indulhatnak. Teljesen véletlenül pont a verseny előtti napon jártam Dieppében, így plázs melletti parkban felsorakoztatott autókat közelebbről is szemügyre tudtam venni. Mivel Dieppében található az Alpine gyár, illetve a régi rally sorozatos nyertese is a helyben készült járgány volt, így érdekes volt egymás mellett látni a 60-as 70-es években gyártott klasszikus Alpine A110-est és a legenda 2017 óta gyártott modern változatát. Sokan nem tudják, de gyakorlatilag egy Porsche Cayman GTS rivális autóról van szó, mind teljesítményben, mind vezetési élményben, mind árcédula tekintetében.
Dieppe után Fecamp és Yport érintésével tovább Etretat lenyűgöző alabástrom sziklái felé.
Quiberville bunker
A normandiai partraszállás legintenzívebb harcai a Cotentin félsziget és Le Havre közötti partszakaszra koncentrálódtak (szintén az útitervben), de már itt északon Dieppe környékén is bele lehet futni világháborús nyomokba. Ezek közül az egyik legsokkolóbb a brutalista Quiberville bunker.
A századnyi gyalogos befogadására alkalmas 621 típusú beton bunkert még a németek építettek 1942 -ben az Atlanti Fal részeként. Egészen 1994-ig még a 30 méteres sziklafal tetején állt, majd az erodálódó szikla peremén átbillent és a sarkára zuhanva belefúródott a tengerpart homokjába. A bunker Quiberville strandjától 5-10 perc sétára, északnyugatra található
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
GR21 túraútvonal Tréport-tól Le Havre-ig (194 km)
A GR21-es Grande Randonnée 21 útvonal a francia “kéktúra” egyik legszebb szakasza. A masszív többnapos túra a csatorna partvidéken a magas, krétafehér sziklák peremén, zöld réteken és hangulatos kisvárosokon keresztül vezet Tréport-tól Le Havre-ig 194 km hosszan.
Izgalmas kihívásnak kínálkozik, de meg sem fordult a fejemben, hogy végigjárjam, ellenben a leglátványosabb Fecamp – Yport – Etretat 16-17 km-es szakaszra (szint: 432 m) nagyon készültem, de az időjárás a szakadó esővel és orkán erejű széllel ezt is keresztül húzta, így csak arra maradt lehetőség, hogy autóval egy rövid időre megálljak Fecampban és Yportban is, mielőtt Etretat szikláihoz érek. GR21 alltrails.com útvonalterv
Fecamp
Az Alabástrom part lenyűgöző fehér sziklái által körbeölelt történelmi tengerparti város 1204-ig a normandiai hercegek otthona volt. Fécamp halászkikötő, tengerparti üdülőhely, művészeti és vallási zarándokhely, valamint a híres bencés likőr hazája.
Jól hangzik, viszont az időjárás továbbra sem hajlott az együttműködés felé, így felautóztam a
Cap Fagnet több mint 100 méter magas szikláin álló világítótoronyhoz, amely kivételes panorámát nyújt a Fécamp-völgyre, a városra és a tengerre.
Yport
Yport egy pici halászfalu és üdülőhely Fecamp szomszédságában, szintén az Alabástrom part mentén. Az eső csillapodott, így belefért egy rövid séta, azonban az utolsó éttermet is bezárták az orrom előtt. Mindig későn jut eszembe, hogy 14:30 és 19:00 óra között mindenki lehúzza a redőnyt.
Étretat sziklái
Etretat tekintély parancsoló, 70 méter magas fehér mészkőfalában az erózió egyedülálló képződményeket hozott létre, amelyek számos impresszionista festőt is megihlettek. A boltívek mellet a legjellegzetesebb sziklaformáció az a tűszerű képződmény, amelyet franciául Aiguille-nek neveznek.
Etretatba megérkezve a városban esélytelen volt leparkolni, negyed órát köröztem, aztán visszavonulót fújva a település szélén kerestem tovább. A városból kifelé vezető Rte du Havre út szélén a Petit Valaine kereszteződés után találtam egy fizetős parkolót, de legalább volt, hely. A sok keresgélés messzinek tűnt, valójában innét csak 6-800 méter a belváros és a tengerpart.
Etretat nyugati részén a sziklákon felsétálva egy 18 lyukú golfpályához juthatunk, ahonnan lélegzetelállító kilátás nyílik az Aiguille-re, míg kavicsos tengerpart keleti végén fellépcsőzve a sziklák tetejére a templomhoz, illetve a pazar botanikus kerthez juthatunk.
Jardins d’Etretat
A Jardins d’Etretat egy gyönyörű, ázsiai ihletésű kert, ahonnan lenyűgöző kilátás nyílik Etretat-ra és az öbölre, egészen a Claude Monet és Eug?ne Boudin által megörökített Aval-ívig.
Les Jardins d’Etretat (Etretat kertek) egy különleges hely az Etretat-i Amont sziklákon, pazar kilátással a híres “tűs” sziklára. A tájképművészetet és a land art szobrokat költőien ötvöző kert úgy tűnik, mintha mindig is itt lett volna. Madame Thebault, a huszadik század elejének híres színésznője, Claude Monet közeli barátja volt az, aki a gyönyörű kertek iránti rajongása által inspirálva úgy döntött, hogy elülteti az első fát a szűz területen. A jelenleg is látogatható kert megálmodója, az IL NATURE cég sztár kertépítészmérnöke, Alexandre Grivko ollókezű Edwardként kreatív és formabontó zöld alkotásaival várja a látogatókat.
Clos Lupin – Maurice Leblanc villája
Etretat azonban nemcsak a hófehér alabástrom partról és sziklaformációiról nevezetes. A festői kisváros tele van csinos éttermekkel és üzletekkel, érdekes még fából készült fedett piac és a Maurice Leblanc által Clos Lupine névre keresztel villa, ma múzeum. Ugyanis Maurice Leblanc francia regény- és novellaíró, aki elsősorban Arsene Lupin, az úri tolvaj megalkotójaként ismert, élete második felében Etretatban élt és alkotott. A Sherlock Holmes francia megfelelőjeként is aposztrofált sztori a Netflix sorozatával robbant be világszerte a köztudatba, 2021-ben a legnézettebb nem angol nyelvű sorozata lett. Arsene Lupin történetei, akit gyakran Sherlock Holmes francia megfelelőjeként is jellemeznek (igaz a másik oldalon áll), Párizsban és Pays de Caux-ban játszódnak, de az első széria utolsó epizódjának egyes részeit itt Étretat városában forgatták.
Szállások, hotelek, vendgégházak Etretatban
Phare d’Antifer világítótorony
Etretat szikláit szerettem volan megnézni másik irányból is, így elautóztam a Phare d’Antifer világítótoronyig, ahonnét a sziklák peremén vezető gyalogúton indultam visszafelé Etretat irányába. Innét körülbelül 3 km-t kellett volna gyalogolni, hogy a távolban megjelenjen a tűfok szikla, de olyan brutális szembeszél volt, hogy még a félút előtt visszavonulót fújtam, annál is inkább, mert ma este el kell jutnom még egészen Honfleurig, ahol a következő szállásom vár.
Le Havre
Le Havre sajnos nem fért bele a 10 napos körútba, így nagy ívben kikerültem.
Normandia híd (Pont de Normandie)
A Szajna folyó Le Havre melletti torkolta felett átívelő Normandia-híd segítségével sokat lehet rövidíteni, ha É-D-i irányban haladunk a tengerpart mellett, ahogy én is. A 215 méter magas pillérekhez rögzített, több mint 2 km hosszú híd uralja a tájat, az autópályáról már messziről látszik. Átadásakor (1995) ez volt a világ legmagasabb és legnagyobb főnyílású (856 méter) ferdekábeles hídja, úgy tervezték, hogy 300+ km/h sebességű orkánoknak is képes legyen ellenállni. A pályatest olyan meredeken emelkedik, hogy a távolból szinte függőlegesnek tűnik. 5,5 EUR hídpénz kicsengetése után lehet átkelni rajta.
Honfleur látnivalói
A Szajna torkolatában fekvő Honfleur, a régi kikötője körül sorakozó színes, faszerkezetes házaival, galériáival és éttermeivel talán Normandia legszebb kikötővárosa, így a 10 napos, minden reggel összecsomagolós roadtrip során ez az egyetlen hely, ahol két éjszakát is el fogok tölteni.
Régi kikötő (Vieux Bassin)
Honfleur napjainkban annyira elbűvölő, hogy az emberek gyakran elfelejtik, hogy eredetileg pusztán kereskedelmi céllal épült. A kikötőt a Szajna torkolatának déli partján fekvő stratégiai elhelyezkedése miatt választották. A francia forradalom előtt meggazdagodó kereskedőcsaládok szorosan egymás mellé építették pici alapterületű, de többszintes fa keretes házaikat, különösen itt a Vieux Bassin, a kikötő szíve körül, ahol a hajókra néző, első sorban álló épületek igazi státuszszimbólumok voltak akkoriban, igaz a vállalkozók a mai napig minden pénzt megadnak, hogy ezen házak valamelyikében üzemeltethessenek éttermet, vagy a felsőbb szinteken apartmant. Honfleur legtöbbet fotózott része.
A régi kikötőből a csatorna partján, majd a hírességek kertjén keresztül a városi strand a Plague du Butin felé vettem az irányt.
Hírességek kertje (Le Jardin des Personnalités)
A Személyiségek kertjét Michel Lamare, Honfleur polgármestere és a projekt kezdeményezője avatott fel 2004-ben. A város és a tengerpart közötti régi iszaptározót egy kellemes szoborparká alakították, közepén tóval. A parkban Honfleur történelmi és kulturális örökségének szereplőinek mellszobrai állnak úgy mint Claude Monet vagy Charles Baudelaire.
Plage du Butin
Honfleur tengerpatja, városi strandja, mely áprilistól októberig zuhanyzókkal, kabinokkal, játszótérrel, büfével várja a látogatókat.
Maisons Satie – az érzékek szürreális múzeuma
Az utcáról nézve a Satie-ház úgy néz ki, mint bármelyik másik középkori, fagerendás ház a városban (amúgy jól). Ha azonban belépünk Erik Satie szülőházába, akkor egy szürreális világba csöppenünk, ahol audiguideként a Honflueorben született zongorista, zeneszerző szavai és zenéje kísér végig.
Soha sem hallottál még Erik Satie-ról? Nem baj. Ezt a különös múzeumot szerintem akkor is értékelni fogod. A szobák között a látogatók különféle bizarr látványosságokkal találkozhatnak: egy óriási gépesített majommal, egy hófehér, önjátszó zongorával, egy túlméretezett, csapkodó szárnyú körtével és egy himnuszt játszó körhintával, amelyet szobabicikliként megtekerhetsz. Ha van múzeum, amit nem szabad kihagyni Honfleurben, akkor ez az. A 13 eurós belépő a Satie házat, az Etnográfiai Múzeummal, a Populaire Normanddal, Tenngerészeti Múzeummal és az Eugene Boudin múzeummal kombinálja.
Église Sainte Catherine
A Szent Katalin-templom a 15. század második feléből származik, és egy régebbi a százéves háborúban elpusztult kőtemplom helyére épült. A templomot a város lakói építették az angol megszállók távozása után. Az akkoriban rendelkezésre álló korlátozott erőforrások miatt fő nyersanyagként a közeli Touques-erdőből származó fát használták, és bevetették a hajóépítés során szerzett tapasztalataikat is. Az 1879-ben műemlékké nyilvánított templom Franciaország legnagyobb, teljes egészében fából készült temploma, amely külön harangtoronnyal rendelkezik.
Le Jardin du Tripot – Honfleur titkos kertje
Tripot titkos kertje, a szállásom és a régi kikötő között helyezkedett el, de többször is elmentem mellette és, ha nem olvasok róla és nem keresem tudatosan, akkor véletlenül valószínűleg sohasem botlottam volna bele, pedig Honfleur egyik valóban “rejtett kincs” kategóriás látnivalója.
Az egyedi hangulatú park három forgalmas belvárosi utcát összekötő sikátorba, belső foghíj telekre épült. A terület egészen 2013-ig elhanyagoltan állt, amikor az akkori polgármester rehabilitációs projektet indított, hogy a félreeső sikátor visszanyerje régi dicsőségét. A középkori kikötőváros közepén rejtőző Triport kertet egy igazi botanikai és művészeti oázissá alakították.
Panorama du Mont-Joli
Honfleur Gellért-hegye. A belvárostól, kikötől 15-20 perc alatt fel lehet kapaszkodni Honfleur legmagasabb pontjára, ahonnét a naplemente előtti órákban pazar kilátás tárul elénk a városra, a Szajna torkolatára és azon átívelő Normandia hídra.
Honfleur étteremajánló
Honfleurban lépen-nyomon egy Petti Futé (55 db), Gault Millau (16 db) által ajánlott, vagy éppen Michelin csillagos (10 db) étterembe botlunk. Franciaországban amúgy is nehéz véletlenül rossz étterembe tévedni, de ez Honfluerben fokozottan igaz.
- L’Ecailleur (elegánsabb, fehér terítős fine-dining)
- Entre Terre Et Mer (lazább, Gault Millau és Michelin ajánlott hely)
Holnap délelőtt rövid megállók a normandiai riviéra két legcsillogóbb nyaralóhelyén Trouville-sur-Mer és Deauville városaiban, majd délután tovább Bayeux-ba.
Trouville-sur-Mer
A francia művészek és írók már régóta rajonganak Trouville-sur-Merért, Deauville idősebb testvéréért. Ez a Honfleur-tól alig 17 km-re fekvő eredetileg halászkikötőnek indult tengerparti üdülőhely előkelő épületekkel és villákkal, látványos halpiaccal és remek homokos stranddal várja a látogatókat.
Trouville volt Franciaország egyik legelső tengerparti üdülőhelye, amely elsősorban a művészeket és a tehetős elitet vonzotta, akik pompás villákat építettek. Trouville kaszinója meglepően közel épült a nyüzsgő halászkikötőhöz, amely mögött egy klasszikus fedett halpiac áll, körülötte pedig a friss alapanyagokból főző éttermekkel. A fésűkagyló, a nyelvhal, a garnélarák, az osztriga és a makréla mind helyi specialitások. Trouville tengerpartját a múltban a “strandok királynőjének” nevezték ki, és még ma is nagyra értékelik a fürdőzők és a sétálók.
A Trouville-sur-Mer strandján található fából készült sétány 1867-ből származik.
Deauville
Deauville és a szomszédos Trouville gyakorlatilag egybe nőttek, azokat csak a Touques folyó deltája választja el egymástól.Deauville a helyiek és a turisták körében is egyaránt népszerű tengerparti üdülőhely, amely olyan csillogó eseményeknek ad otthont, mint a lóversenyek és pólómérkőzések, valamint a rangos éves Deauville-i Amerikai Filmfesztivál, emellett két világszínvonalú golfpályával, tengeri gyógyfürdővel, luxusszállodákkal, butikokkal és éttermekkel várja a pénzes látogatókat, nembeszélve a pazar tengerpartról és a híres sétányról.
Deauville filmfesztivál és a hírességek kabinsora
Cannes után vitathatatlanul a legnagyobb francia filmes esemény, a Deauville-i Amerikai Filmfesztivál. A fesztiválon minden évben több mint 100 filmet mutatnak be, a feltörekvő független producerektől az elismert hollywoodi rendezőkig. A “mozirajongók paradicsomaként” emlegetett Deauville 2022 szeptemberében 48. alkalommal adott otthont a fesztiválnak, és ismét elárasztották a hollywoodi színészek és celebek a francia kisvárost..
A Claude Lelouch által írt és rendezett, Deauville festői tengerpartján játszódó “Egy férfi és egy nő” című francia film 1966-os bemutatója óta minden amerikai filmsztár és híresség, aki Deauville-be látogatott, a város identitásának részévé vált, és a Deauville híres sétányán álló art deco stílusú, öltözősor minden kabinja egy-egy hollywoodi sztár nevét viseli.
Calvados kóstoló
A calvados hagyományos normandiai almaborból készített, érlelt gyümölcspárlat, francia alma brandy, amely nevét az azonos nevű normandia megyéről kapta. Egy liternyi 40%-os alkoholtartalmú calvados elkészítéséhez 20–25 kg almát és 20 liter 5% alkoholtartalmú cidert használnak fel, így van benne anyag és munka is gazdagon, ami végül az árcímkén is megmutatkozik.
Calvadost vásárolhatsz Magyarországon is, kóstolhatsz aperitifként bármelyik francia étteremben, de a legautentikusabb élmény érdekében érdemes meglátogatni legalább egy alma ültetvényt és lepárló üzemet, ha már Normandiában jártok.
Calvados Pére Magloire L’ Experience
A Pays d’Auge település szélén (Deauville-tól 10-12 km) található P?re Magloire birtokon a calvados készítésnek, több mint 200 éves hagyománya van, 1821 óta állítanak elő kivételes minőségű alma brandyt.
A parkolóban stílszerűen almafák árnyékában hagyhatjuk az autót. A viszonylagos északi elhelyezkedés miatt az almák alig nőnek nagyobbra 5 cm átmérőnél, a bejárathoz közelítve azonban egy brutál 2 méteres ezüst alma fogadja a látogatókat. A modern látógatóközpontba érkezve már nyoma sincs a 200 évvel ezelőtti kézműves üzemnek, amit azért bánok mert, azért szívesebben ellenőriztem volna valami emberközelibb, tradicionálisabb családi lepárlót. A hitech multimédia show-ból azért kihozták a maximumot, minden érzékszervet megcélozva, 6-8 termen keresztül mutatják be a calvados történetét és készítésének lépéseit, egészen az almaszedéstől, a tögyfahordóban érlelésig.
A történet egy calvados kóstolóban csúcsosodik ki. Annak ellenére, hogy délelőtt volt és autóval érkeztem ragaszkodtak hozzá, hogy kóstoljak, de a 3 x 4 cl átlagos calvados helyett, kértem, hogy legyen csak 3 x 1 cl, de olyan 20+ éves érlelésű calvadosokból, amit azért még hajlandóak felbontani, kóstoltatni. Az alábbi szett került a pultra, balról jobbra:
- Pere Magloire Héritage Extra (129 EUR)
- Boulard Auguste XO (139 EUR)
- Lecompte 25 (159 EUR)
- Ezt pedig a +1, amit nyilván nem kóstoltam, ez a cég csúcs calvadosa. Állítólag találtak még pár 1923-as hordót a pincében, amit így a 100 éves korhoz közelítve bepalackozva dobtak piacra.
Lecompte Secret (2800 EUR)
Caen
Calvados megyeszékhelye, Caen volt Le Havre mellett a másik város, amit sajnos be kellett áldoznom a 10 napos körút oltárán, mert sehogy sem fért volna bele, az amúgy is feszített tempóba, így a Honfleur – Bayeux útvonalon, csak Caen körgyűrűjét érintettem, de a városban nem álltam meg.
Bayeux nevezetességei
Bayeux két híres inváziónak is a részese volt történelem során. 1066-ban Hódító Vilmos Bayeux-ból indult Anglia meghódítása (történetét a híres 70 méter hosszú Bayeux-i falikárpit meséli el), míg 1944. június 6-án a szövetségesek D-nap során a várostól északra fekvő partokon szálltak partra. Bayeux volt az első francia város, amelyet az 1944-es normandiai harcok során felszabadítottak a náci megszállás alól, és szinte teljesen sértetlenül megúszta. Bayeux kiváló kiindulópont a normandiai partraszállás helyszíneinek és a második világháborús emlékek meglátogatásához.
Bayeux kisváros, így a városközponttól sétatávolságra is könnyen lehetett ingyenes parkolóhelyet találni, nekem a Charles de Gaulle park, tér mellett sikerült letennem az autót.Innét alig 6-8 perc volt a belváros főutcájában található, talán Bayeux legolcsóbb és legkisebb Airbnb lakása, ami egy századelős épület tetőterében, vagy még inkább padlásán került kialakításra. Amúgy teljesen jól nézett ki, főleg az ágy feletti tetőablak, csak a fejemre kellett odafigyelni.
Legfontosabb nevezetességek, látnivalók:
- Bayeux-i falikárpit múzeuma
- Katedrális
- Óváros, kanális, vízimalom, Salomé kert
Étteremajánló: La table du terroir
Szállások: Bayeux apartmanok, hotelek
Port-en-Bessin
Bayeuxtól mindössze 10 km-re van a tenger, így reggel egyesen Port-en-Bessin halászfalvába indultam. Leginkább a halpiacra lettem volna kíváncsi, de sajnos, ahhoz korábban kellett volna érkezni, a csarnokban már csak pár árusnál maradt portéka, a többiek már pakolnak, hazafelé készülődtek.
A normandiai partraszállás, a D-nap helyszínei
A normandiai partraszállás a második világháború talán legfontosabb hadművelete volt 1944. június 6-án, amelynek révén a szövetséges csapatok sikeresen megvetették a lábukat a Német Birodalom által megszállt Franciaország normandiai partszakaszán.
Az első körben a védelmi vonalak mögé dobott ejtőernyősök előkészítették a terepet, elfoglalták a kijelölt pontokat, hajnalban pedig a több mint hatezer hajóból álló flotta felsorakozott Normandia előtt, majd lőni kezdték a parti védelmet. A brit, kanadai és amerikai katonák pedig elindultak a partraszállító járművekkel az öt partszakasz – kódnevükön Utah, Omaha, Gold, Juno, Sword – felé. A legintenzívebb harc az Omaha-szakaszon bontakozott ki. Az angolszászok az invázió első hat napján 326 ezer katonát, 54 ezer járművet, 104 ezer tonnányi hadianyagot juttattak sikeresen a partra.
A mai napra az volt a terv, hogy a tengerparton autózva végiglátogatom a normandia partraszállás legfontosabb helyszíneit, köztük az Omaha partszakaszt, a Pointe Du Hoc szikláit és a Utah beachet.
Omaha partszakasz – A bátrak emlékműve
Saint-Laurent-sur-Mer után lehet lehajtani az Omaha partszakaszra, ahol a harcokban elesett katonák tiszteletére emlékművet állítottak. Az apálykor a parton álló, dagálykor a hullámok által ostromolt emlékmű pengéi a reményt, a szabadságot és a testvériséget szimbolizálják. A folyamatosan érkező látogatók a tenger hullámai közé dobott fehér rózsákkal tisztelegnek a katonák emléke előtt. Itt a közelben található az Omaha Beach Memorial Museum is.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
The Pointe Du Hoc
Következő megálló a Pointe Du Hoc, ami egy stratégialiag fontos, bevehetetlennek hitt védelmi pont volt egy 30 méter magas sziklaszirt tetején, amit háború alatt a tenger felől érkező amerikai rangerek nagy veszteségek árán, de végül sikeresen elfoglalták. Ma az egész terület szabadtéri múzeumként funkcionál, végiggyalogalhatunk a lövészárkok, bunkerek és a aknák által robbantott kráterek között.
Utah beach – A partraszállás múzeuma
Következő megálló Utah beach, jelenleg gyönyörű, vadregényes tengerpart, de miután végigjártuk a múzeum termeit, valószínűleg másképpen fogunk rá tekinteni.
Cotentin félsziget
Az Omaha partszakasz még Calvados megyében volt, de időközben a Utah Beach felé tartva már átléptem a Cotentin félszigetet magában foglaló Manche megyébe. A Cotentin félsziget Normandia többi részéhez képest sokkal ritkábban lakott, szelesebb, vadabb és dél-nyugati csücskében lévő Mont St. Michelt leszámítva a tömegturizmustól mentes igazi autentikus francia vidék. Különösebb várakozások nélkül, egy kellemes délutáni autózásra számítottam, de ennél sokkal többet adott: Saint-Vaast-la-Hougue osztrigafarmjai és a Barfleurnél tapasztalható extrém apály-dagály formájában olyat láttam, amire egyáltalán nem számítottam és már ezekért az élményekért is érdemes volt erre kanyarodni, ráadásul a ma esti szállásom is különleges lesz.
Saint-Vaast-la-Hougue osztrigafarm
Saint-Vaast-la-Hougue egy alig 1700 lakosú, de különleges adottságú halászfalu. Az öböllel szemben, a parttól körülbelül 1 km távolságban található egy középkori erődnek és ritka madárfajoknak otthont adó, amúgy lakatlan Tatihou sziget. Különlegessége, hogy a normandiai partoknál jellemző extrém árapály jelenség miatt, dagálykor csak hajóval, apálykor pedig akár gyalogosan is megközelíthető az “osztrigaföldeken” (!) keresztül.
Igen, osztriga, hiszen a szélsőséges árapály adottság, az állandóan mozgó víztömeg az osztrigatenyésztésnek is nagyon kedvező és itt Saint-Vaast-la-Hougue-ben található az egyik legnagyobb múltú, 1952-re visszatekintő családi vállalkozás is. Itt szembesültem először azzal, hogy hogyan is néz ki egy osztrigafarm. A part és a sziget közötti medence fenekére “osztriga ágyakat” telepítenek, ezek kb. 30-60 cm magas/alacsony általában fából készült állványok. Ezekre helyezik a hálós zsákokban tartott osztrigákat. A “betakarításig” 2-3-4 évre van szükség, ezidő alatt legalább 15 alkalommal átforgatják, költöztetik a zsákokat, hogy ne ragadjanak össze, illetve ne algásodjanak. A zsákokat kézzel forgatják, a költöztetést, betakarítást traktorokkal végzik, amelyek apály idején be tudnak hajtani az osztriga sorok közé. Méretük szerint, az osztrigákat 0 – 5 skálán osztályozzák, minél kisebb a szám, annál nagyobb és drágább az osztriga.
Barfleur
A festői gránitházakat felvonultató Barfleur hosszú tengeri múltra tekint vissza, és Franciaország legszebb falvai között szerepel. A 17. századi templom sziluettje által uralt kis halászkikötő elbűvölő látványt nyújt. Viszont volt valami nagyon furcsa ebben az idilli látképben: mintha egy bombát dobtak volna le a kikötőbe, vagy simán kihúzták volna dugót a tengerfenéken. A legalább 5-6 méter mély kikötőben nem volt víz, 20-30 méteres halászhajók, vitorlások és kisebb csónakok, látszólag mind szanaszét szóródva álltak az iszapba fúródva. Kiderült, hogy éppen apály volt, Barfleurben pedig akár 8-9 méter is lehet az apály-dagály vízszintje közötti különbség, így ha halászhajók nem érnek vissza időben, akkor meg kell várniuk a következő dagályt, hogy ki tudjanak kötni.
A falutól nem messze található a Barfleur-fok, ahol egy 71 méteres világítótorony áll, ahonnan csodálatos kilátás nyílik Cotentinre.
Barfleurt elhagyva tettem még egy kört Cherbourg-en-Cotentin felé, megálltam a Ravalet kastélynál, de sajnos mire odaértem már bezárt.
Aztán elindultam esti szállásom felé, most már a Cotentin félsziget nyugati partja mentén, de nem bírtam ki és megálltam még egy naplementés fotóra a tengerparton a Plage de la Potiniére kabinjainál.
Barneville-Carteret
A szállásom egy kis tengerparti településen Barneville-Carteret-ben volt. Airbnb-n foglaltam egy első soron lévő, tengerre néző kabint. A helyi család a főépületben élt, de a villa kertjében a családfő felépített két kis Airbnb kiadásra szánt kabint. A kis faházaknak nagyon jó hangulata volt, az ágyban fekve egyszerre lehetett nézni a tenger hullámait és a látványkandallóban táncoló műlángokat.
Étteremajánló: Hôtel des Isles
Este 9-kor minden sötét és teljesen kihalt, sehol egy bolt, az utca is üres, de a házigazda ajánlásával megtaláltam a szállástól alig egy km-re lévő hotelt, aminek a bárjában remek vacsorát szervíroztak és jól elbeszélgettünk a tulajjal.
Gouville-sur-Mer
Franciaországban nagy divatja van tengerparti kabinoknak. Nem teljesen egyértelmű, hogy mire használják ezeket a pici, néha csak egy öltözőfülke, néha tároló méretű kabinokat, házikókat, de lakhatásra valószínüleg alkalmatlanok, inkább csak a strandcuccokat, székeket, nyugágyat, napernyőket tárolják itt, esetleg eső elől be tudnak menekülni. Mindenesetre a legszebb ilyen színes háztetős mesefalu Gouville-sur-Mer-ben található.
Mont Saint-Michel apátság
Mont-Saint-Michelt nagyon vártam, kétségtelenül Franciaország egyik legizgalmasabb és leglátogatottabb nevezetessége. Évente több, mint 2,5 millió, sűrűbb napokon több, mint 10 000 látogatót fogad, így gyakori a tömegnyomor, ami élvezhetetlenné teheti a látogatást. Ezt elkerülendő, az volt a tervem, hogy mindenképpen a közelben keresek szállást, így késő délután, este és még másnap korán reggel is ellenőrizhetem, miután a csoportok hazamentek, vagy még megsem érkeztek.
Mont-Saint-Michel szállás
Magán a szigeten, az erődítmény falain belül is található három hotel, de kihasználva a kivételes pozíciót eléggé túlárazottak 200-400 eur/éj, és a vaskos árcetli ellenére 7-es körüli értékeléssel futnak Bookingon, a cuccomat sem akartam becipelni, így ezt az opciót elvetettem.
A közelben 3-5 km-re találhatóak Pontorson (La Rive) és Beauvoir települések, ha valamelyiknek a Mont-Saint-Michel felőli szélén találsz megfizethető szállást, akkor onnét kevesebb mint 3 km az apátság, ami kényelmesen legyalogolható, akár a hivatalos útvonalon, a hídon keresztül, amerre a busz is jár, vagy egy kevésbé kitaposott ösvényen a birkák között.
Megfizethetőbb szállások Mont-Saint-Michel környékén
Mont Saint-Michel megközelítése
A látogatók többsége Beauvoir nagy, központi parkolójába érkezik autóval vagy busszal. Személyautós napijegy szezonon kívül 10 euró, főszeonban 15 euro. Az apátság innét a hídon keresztül kb. 50 perc gyalog, vagy 12 perc, az ingyenes shuttle busz járattal. Viszont, ha letérünk a turista csapásról, akkor van ennél egy sokkal érdekesebb útvonal, ahol a több száz (ezer?) birka mellett csak pár megszállott fotóssal és turázóval fogunk találkozni a kb. 45 perc gyaloglás alatt.
Pontorson település szélén a D275 és a D280 kereszteződésénél található egy kőből épült pajta, mellette kerítés, a kerítésen egy fából készült kapu (GPS koordináták: 48.616179, -1.489061) Ez egy magántulajdonban lévő birkafarm bejárata, de mivel ezen a területen keresztül haladnak a hivatalos GR22 / GR223 túraútvonalak, így át lehet sétálni azon. Annak ellenére, hogy nem tiltott a belépés, ne éljünk vissza helyzettel és tartsuk tiszteletben a gazda birtokát és a birkákat se billentsük ki a nyugalmukból (ne menjünk túl közel, nem kell velük selfizni stb.).
Ők egyébként a híres pré-salé juhok. Ezeket a bárányokat a Mont St Michel előtti sós mocsaras mezőkön nevelik. A juhok magas sótartalmú füvet legelnek, ami a húsuknak jellegzetes ízt ad. Ha napnyugta előtt ugyanezen az úton térsz vissza, akkor megnézheteted, ahogy a gazda és hűséges kutyája egy quadon ülve (a kutya is!), hogyan terelik vissza éjszakára az istállóba a birkákat.
Miután beléptél az első kapun, pár száz méter múlva egy másik kapun is át kell haladni (mindenképpen reteszeljük be magunk mögött nehogy a birkák kereket oldjanak). Innét majdnem egyenes út vezet Mont Saint-Michelig, de azért a legelő is tartogat pár meglepetést. Sár, vagy vízátfolyások miatt nem biztos, hogy mindig a legrövidebb úton tudsz haladni, illetve néha a birkák is kerülőre kényszerítenek. Ja és persze talán mondanom sem kell, hogy ne egy hófehér tornacipőben indulj neki, hiszen a birkabogyóba lépés gyakorlatilag elkerülhetetlen.
Kiindulási pontunk, a Pontorsonban lévű kereszteződés, a birkafarm kapuja légvonalban kb. 2,5 km Mont Saint-Micheltől és innentől kezdve semmilyen tereptárgy nem lóg bele a kilátásba, a fotós megállókkal, rácsodálkozásokkal együtt kb. 45 perces séta során folyamatosan látszik a La Manche csatorna árapálysíkságából kiemelkedő 78 méter magas gránitsziklára épített bencés apátság, amely 1979-ben az elsők között került fel a UNESCO világörökségi listájára.
A tengerhez közelítve két lehetőségünk van, egy kicsit sárosabb részen átkelve csatlakozunk a hivatalos útvonalhoz, azaz felmegyünk a hídra, dagály esetén egyébként ez az egyeten opciók van, míg apály esetén levehetjük a cipőnket és az iszapos tengermederben begyalogolhatunk egészen a szigetig, az apátság bejáratáig. Ez utóbbit egyedül annyira ne erőltessük, inkább csak csapatban, vagy egy vezetett túrához csatlakozva. Mindkét esetben érdemes előzetesen tájékozódni az apály-dagály menetrendről is, mert a legenda szerint egy galoppozó ló sebességével önti el az ár sziget körüli öblöt. A valóságban kb. 6-7 km/h óra sebességgel közeledik a víztömeg, szóval még mezitláb is el lehet előle futni, de nem biztos, hogy egy normandiai dagállyal érdemes ujjat húzni.
Egyébként mióta 2015-ben átadták az új utat és hidat, azóta az árapálytól függetlenül szinte 0-24-ben megközelíthető az apátság, kivéve évente pár ritka alkalmat például szuperhold idején, amikor a tenger pár órára elvágja az utat a szárazföldtől.
Mont Saint-Michel látnivalók
Mont Saint-Michel nem “csak” egy templom, hanem egy kb. 8-12 utcából és 60-80 épületből álló kis középkori falu 44 állandó lakossal, beleértve az apátságban élő szerzeteseket és apácákat is. A sziget átmérője kb. 1 km, legmagasabb pontja 96 méter, míg az apátság legmagasabb tornyán lévő arkangyal 170 méter magasról figyeli az öblöt. Az oda-vissza utat nem számolva a szigetre szánj legalább 2 órát, ha pedig belefér időzítsd úgy, hogy a közeledő dagályt valamelyik bástya tetejéről mozizhasd.
Mont Saint-Michel felfedezésének első lépése lehet, ha körbesétálsz a falut védő bástyákon. A masszív falaknak és bástyáknak köszönhetően a százéves háború óta Mont Saint-Michel bevehetetlen erődítmény hírében áll. Hét tornyát a várfalon végigfutó sétány köti össze. Az északi torony remek pont az árapály megfigyelésére.
Ezután érdemes végigjárni a középkori labirintus macskaköves utcáit, boltok, éttermek mellett, találunk pár múzeumot, információs pontot. A szűk utcák, szintkülönbségek, bástyák, lépcsők, kertek miatt elsőre kicsit nehéz lehet kiigazodni, de egy térkép mindig segít.
Mont Saint-Michel nagy része ingyenesen belépőjegy nélkül látogatható, egyedül a szikla felső harmadában elhelyezkedő apátság végigjárásához kell belépőt venni. Ha szezonon kívül érkezünk, akkor a jegy simán a helyszínen is megvehető, ha biztosra szeretnétek menni, akkor online foglalható konkrét időponthoz kötött jegy.
A felnőtt jegy ára 11 EUR és abszolút ajánlott, hiszen amelett, hogy az apátság is szép, a felső bástáykat és kilátóteraszokat csak ezzel a jeggyel lehet megközelíteni.
A legendák szerint 708-ban Szent Aubert-nek, Avranches püspökének megjelent Szent Mihály arkangyal, és megparancsolta, hogy a tengerből kiemelkedő sziklán építsen kolostort. Mont-Saint-Michel szigetén a kolostor első templomának felszentelésére 708. október 16-án került sor.
Másnap reggel
Másnap reggel egy korai reggelit követően, a tömegek érkezése előtt még gyorsan kifutottam a birkák közé a legelőre, nem gyalogoltam el teljesen az apátságig, csak az S kanyarokkal tűzdelt patak mederig, ahonnét lőttem még pár fotót, mielőtt elköszöntem Mont Saint-Micheltől.
St. Malo
Igaz St. Malo, már nem Normandia, hanem Bretagne, de alig 1 óra, kb. 55 km Mont Saint Micheltől és az a város, amit nagyon sajnálok, hogy az én 10 napomba nem fért bele, így csak ötletként dobom be, magamnak pedig felírtam következő úticélnak, majd ha Normandia után Bretagne-t járom körbe.
Nantes
Nantes már szintén nem Normandia, hanem a szomszédos régió Loire mente (franciául Pays de la Loire) székhelye. A város egy konkrét látványosság az “Les Machines de l’île” miatt már több mint tíz éve a bakancslistámon volt és az idei Normandia roadtrip keretében Mont Saint-Micheltől kb. 2 órás kitérővel sikerült beiktatnom.
Les Machines de l’Île – A sziget gépei
A Les Machines de l’île egy egyedülálló művészeti projekt, interaktív múzeum, színház, mérnöki csodákat felvonultató látványműhely, ami egy Disneylanddel szemben igazi értéket képvisel és legalább annyira szól felnőtteknek is, mint gyerekeknek. François Delaroziere és Pierre Orefice kreatív agymenésének terméke, a hely, ahol Jules Verne kitalált világa (aki nem mellesleg Nantesban született), Leonardo da Vinci mechanikus univerzuma és Nantes ipari történelme találkozik, mindez a város egykori hajógyárainak helyén.
Képzelj el egy steampunk világot, ahol természetes anyagokból készült, hatalmas biomechanikus állatok és szörnyek kelnek életre: a lassított tempóban függeszkedő lajhár, a négy emberrel a fedélzetén felszállni képes 5 méter szárnyfesztávolságú griffmadár, a föld alól előtörő, világító szemű mutáns pók, a távirányítású kaméleon, amely egy gyors nyelvcsapással elkapja a legyet, vagy a 3 méteres óriás hernyó, ami egy látogatóval a hátán féregmozgásban kúszik végig a levelek között. De ott van még a kolibri, az óriáshangya és a 100 km/h-os szélcsatornában száguldó hőskori repülő is.
A galérián végig lehet szaladni saját ütemben, de ez az a hely, ahol inkább a vezetett túrát érdemes választani, mert nagyon sokat tesz hozzá az élményhez, gyakorlatilag csak így láthatjuk működés közben a kreációkat illetve csak így van esélyünk felszállni valamelyikre. A túravezető páros pedig színészeket megszégyenítő előadás keretében mutatják be az állomásokon. Nekem csak egy francia csoporthoz sikerült csatlakoznom, így az elhangzottakból nem sokat értettem, inkább a táblákat olvasgattam, de így is élveztem, ahogy a csoport visítva röhög a tárlatvezető animátorok poénjain.
A sziget legelső, legnagyobb kreációja, és azóta is örökös sztárja a Grand Eléphant. A 12 méter magas, 8 méter széles és 21 méter hosszú gigantikus elefánt 48 tonna acélból és fából készült. Az irányító személyzeten felül 50 látogató fér el a hátán, akiket egy fél órás túrára visz a hangár körül, akár 3 km/h sebességgel. Az elefánt nemcsak lépegetni tud, hanem olyan komplex és kifinomult mozgásokra is képes, mint a pislantás, fülek legyezése, fej mozgatása, vagy a természetesen kígyózó ormányából a közönség beterítése vízzel. Az ízületeket 62 dugattyú és motor mozgatja, amelyekből 46 hidraulikus, 6 pneumatikus és 10 gázüzemű. A hidraulikákat 2500 liter olajjal kenik. 2018-ban továbbfejlesztették az elefántot és néhány hónapos karbantartás után a Grand Éléphant új, csendesebb és környezetbarátabb hibrid motort kapott.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
A galéria utolsó állomásaként betekintést engednek a műhely kulisszatitkaiba. A hatalmas hangár karzatán sétálva szemügyre vehetjük, ahogy 25-30 művész, mérnök, napi 8-10 órában készíti a következő szörnyet, egy 15-20 méter hosszú tűzokádó sárkányt, ami talán jövő ilyenkorra el is készülhet.
Heron tree
Másik készülőben lévő gigaprojektjük a Heron tree. A 35 méter magas fa, 1700 tonna acélból készül Nantes egy elhagyatott kőfejtőjében, amiből zöld parkot varázsolnak. A fának 22 bejárható ága lesz, összesen 1,4 km hosszú sétánnyal. A szigeten, a galéria kijáratánál jelenleg a prototípus egy méretazonos ágára lehet felmászni. Az építkezés 2022-ben indult és 2027 a várható átadás.
Belépő: 8,5 euró a galériába + 8,5 euró az Elefánton körbe séta
További infók: www.lesmachines-nantes.fr/en/
Nantes további látnivalói
- Passage Pommeraye bevásárlóközpont
- Művészetek múzeuma (Musée d’Arts de Nantes)
- Jules Verne múzeum
- Botanikus kert
- St. Paul katedrális
- Château des Ducs de Bretagne
- Les Anneaux
Nantes szállás
Nantesban, a belváros helyett a szigeten lévő rehabilitációs övezetben találtam szállást, de igszából itt is kerestem, mert innét gyalogosan elérhető volt a Les Machines de l’Île és a parkolás is könnybenek bizonyult, mint a túlparton. Egy konferenciahotel hetedik emeletén találtam szállást, korrekt szoba, remek kilátással: Résidence Odalys Nantes Cité des Congres
Másnap reggel még sétáltam egyet Nantes-ban, majd a szintén Loire mente régióban található Le Manst vettem célba (kb. 180 km) Angers érintésével. Illetve még a pálya előtt pár kilométerrel Arnage-ben megálltam ebédelni a Le Ruisseau-ban. Ez egy kis napi menüs kifőzde, csak helyiek voltak, se angol menü, illetve a felszolgálók sem beszéltek francián kívül mást nyelven, cserébe egy finom és gyors kétfogásos ebédet + kávét szervirozunk 10 euró körül.
Le Mans versenypálya + autómúzeum
A Le Mans-i 24 órás autóverseny vitathatatlanul a világ leghíresebb motorsporteseménye. Először 1923-ban rendezték meg a Le Mans közelében fekvő sarthe-i versenypályán, és 1949 óta minden évben szerepel a motorsport-naptárban. Az eredetileg sorozatgyártású autók megbízhatóságának és hatékonyságának tesztelésére szolgáló futamot a mai napig, minden nyáron megrendezik. A 13,88 km hosszú pályán a 3 főből álló csapatok több, mint 5000 km-t köröznek 24 óra alatt. A Circuit de la Sarthe érdekessége, hogy versenypálya és közutak keveréke, a leghíresebb kanyarok pedig külön nevet is kaptak: pl. Dunlop, Esses vagy a Porsche-kanyar.
Ebéd után a múzeumnál parkoltam le (9 place Luigi Chinetti, 72100 Le Mans). A múzeumba 10 euró a jegy, a pályára 5 euro, a kombinál jegy pedig akciósan 13 juró. Gondoltam kezdek a múzeummal.
A múzeumba vezető Hall of Fame folyosó a nagy autógyártó alapítók, családok előtt tiszteleg, Ettore Bugatti, Bentley boys vagy Ferry Porsche. Utána megérkezünk a hatalmas kör alakú terembe, ahol a kivilágított vitrinekben, a verseny 1923-as indulása óta elrajtolt mezőny, minden egyes autóját megszemlélhetjük matchbox méretben. Nem csak a dobogósokat, hanem az összes indulót, alsó hangon 5000+ modell. Utána a következő termekben pedig az életnagyságú versenyautók következnek, 1923-tól, napjainkig, összesen kb. 140 legendás járgány. A Buggatik, Ferrarik, Audik között ott van a híres Ford GT40 is, amely 1966-ban visszahódította a Ferraritól visszahódította a címet. A 2019-be bemutatott amerikai életrajzi-dráma, a Fords vs Ferrari (Az aszfalt királyai) ezt a visszavágót filmesíti meg Matt Damon és Christian Bale főszereplésével.
A múzeum után a pálya felé indultam. Azt olvastam, hogy nyilván nem a pályára, de a pálya mögötti szervizutakra be lehet hajtani saját autóval, így könnyebb körbejárni a 13,88 km-es pályát, megállva az érdekesebb kanyaroknál, hidaknál, lelálátóknál. Be is szálltam az autóba és magabiztosan nekiindultam, de a biztonsági őr vissza is fordított. Mivel nem értettük meg egymást, így a miértet nem sikerült elmagyaráznia, mindenestre visszaparkoltam az autót és gyalogosan már gond nélkül bemehettem. Érdemes egyébként ellenőrizni a naptárat, ha szerencséje van az embernek vagy jól időzít, akkor lehet éppen Ferrarik, Porschék vagy Alpine-ok köröznek, de mára nekem csak motorok jutottak, amiért kevésbé vagyok oda, mint az autókért. De legalább nem üres a pálya, van történés, benzinszag, hangok, meg száguldozás. Október 8-a ellenére brutál meleg nyári idő van, így autó nélkül nincs kedvem körbegyalogolni az aszfalton a pályát, csak az első lelátóig, a híres Dunlop kanyarig megyek.
A Loire mente (Nantes és Le Mans) kitérőt követően visszatérek Normandiába. Le Manstól 65 km-re található Normandia egyik legszebb falva Saint-Céneri-le-Gérei.
Saint-Céneri-le-Gérei
Normandia déli határán fekvő Saint-Céneri-le-Gérei-ben mintha megállt volna az idő. A Les Alpes Mancelles néven ismert dombok között található festői falu, hivatalosan is Franciaország legszebb falvai (Les Plus Beaux Villages de France) között szerepel. Kőből épült középkori házak, jellegzetes kék, vagy zöld ajtókkal, ablakokkal, vadszőlővel befuttatott falakkal. A kis települést a Sarthe folyó szeli ketté, a partokat pedig két kőhíd köti összes. A folyó feletti dombon magasodó 11. századi román stílusú templomban gyönyörű freskók találhatók. A falu már az impresszionizmus előtt is sok festőt vonzott és ihletett meg, a mai napig a művészek kedvelt helye, minden második épület galéria vagy kávézó.
Château de Carrouges
14. században épült kastély, ami éppen útba esett, de már zárva volt, így csak pár fotót lőttem kívülről.
Château d’O
Gótikus stílusban épült kastély, a ma esti szállásomtól pár km-re, szintén nem értem oda zárás előtt, így csak kívülről ellenőriztem, másnap reggel pedig totál ködbe burkolózott.
Szállásajánló: Logis Hôtel l’Ile de Sées
A Château d’O közelében, de minden településtől távol, a semmi közepén találtam egy nagyon hangulatos, vidéki, vadszőlővel befuttatott, ár-érték arányban remek szállást, vacsorával, reggelivel, ingyenes parkolással: Logis Hôtel l’Ile de Sées
Château du Bourg-Saint-Léonard kastélya
Ezt az elegáns, klasszicista stílusú kastélyt a 18. század végén építtette XV. Lajos egyik tanácsadója Le Bourg-Saint-Léonard körzetében. A parkban istállók, egy hatalmas, 400 hektáros park és egy narancsház található, a belső tér pedig a felvilágosodás korába repíti vissza a látogatókat az Aubusson-faliszőnyegekkel, a faburkolatokkal és a korhű bútorokkal.
Camembert
A világhírű francia lágy sajt, a camembert az azonos nevű normandiai településről kapta a nevét. Az idilli falu gyakorlatilag egy utcából áll és alig 170-en lakják. A település központjában a temető és a templom, nem messze tőle Marie Harel háza, illetve a Camembert ház/múzeum, ahol kóstolni és vásárolni is lehet. A klasszikus normandiai gerendaházak mellett, az almaligetek átnyékában pedig elégedett tehenek legelésznek és termelik a sajthoz szükséges alapanyagot. Az eredeti recept szerint egy negyedkilós camembert elkészítéséhez 2 liter nyers tehéntej szükséges, fehér nemespenész borítja és fadobozban kerül a polcokra.
A mai délelőttre a híres sajt körutat terveztem be, ami az alábbi falvakból, megállókból áll:
Camembert – Champosoult – Aubry-le-Panthou – Roiville – Vimoutiers – Guerquesalles – Camembert
de a hétvégi zárva táblák és egy útépítés miatti lezárás miatt, csak Camambertbe, illetve egy szomszédos faluba lévő sajtkészítő műhelybe sikerült eljutnom (de ez utóbbi is zárva volt, csak az ablakokon tudtam belesni). De így is meglepően gyorsan délután lett, így indultam tovább Rouenbe, ahol a ma esti és egyben utolsó szállásom lesz.
Camembert – Rouen körülbelül 120 km kis vidéki utakon, kb. 2 óra
Rouen látnivalói
Rouen Felső-Normandia régiójának, illetve Seine-Maritime megye székhelye. Franciaország kulturális és történelmi városa címet viseli, ville-musée, azaz múzeumvárosként is emlegetik. Pazar gótikus katedrális, reneszánsz óra, templomok, színvonalas múzeumok, parkok és kertek, fagerendás, normann házakkal teli óváros, csak néhány a város kihagyhatatlan látnivalói közül. Párizs után egyébként Rouen büszkélkedhet a második legtöbb műemléképülettel Franciaországban, így az itt töltött fél nap alatt esélyem sem volt mindezt végiglátogatni, gyakorlatilag a csak a belváros legfontosabb utcáit sétáltam végig.
Notre-Dame székesegyház: 151 (!) méter magas égbetörő tornyával egészen 1876-ig a világ legmagasabb épülete volt, de a mai napig Franciaország legmagasabb katedrálisa. A gótikus épület látványos homlokzatát több mint harmincszor festette meg Claude Monet. Belsejében művészeti és vallási ereklyék találhatók, köztük Oroszlánszívű Richárd szíve, amelyet itt temettek el egy sírboltban.
Gros-Horloge: A nagy óratorony Rouen egyik legtöbbet fényképezett nevezetessége, gyakorlatilag a város jelképe, a bevásárló utcában található.
Rouen hétvégi piac
Mivel előző nap csak pár órám volt Rouen-re, illetve ez a mai lest az utolsó napon Normandiában (ma este húzok vissza a reptérre), ezért igyekeztem korán kelni és az indulás reggelét is kihasználni, így vasárnap reggel lenéztem a két legfelkapottabb piacra is:
- Régi vásárcsarnok – Hallette du Vieux Marché
Rouen emblematikus fedett piaca a történelmi belváros szívében: főleg halat, sajtokat, zöldséget, gyümölcsöt és virágot árulnak. - Szent Márk piac – Marché Saint-Marc
Hatalmas, színes, nyüzsgő piac a Szent Márk téren. Itt minden megtalálható, amit csak egy piac kínálni tudhat: hal, osztriga, egyéb tenger gyümölcsei, zöldség, gyümölcs, sajtok, meleg kaja, virág, de van itt ruha és igazi bolhapiac is könyvekkel és régi kacatokkal.
Remek szállások Rouenben
Oroszlánszívű Richárd vára – Chateau Gaillard
Ma este tízkor indul a gépem haza, így szép lassan araszolok a CDG felé. Első megálló Oroszlánszívű Richárd vára, a Chateau Gaillard, Rouentől kb. 45 km-re. A vár 1198-ban készült, a domb, illetve a romok tetejéről pazar kilátás nyílik a Szajna kanyarulatára, illetve a folyó partján lévő Les Andelys település háztetőire.
Éppen egy oldtimer konvoj érkezik a vár parkolójába, köztük Alfák, Jaguárok, egy Ford Thunedrbird, egy 1960-as Triumph Sport TR3 kabrió, 1989-es ALPINE GTA V6 Turbo Mille Miles, amiket sikerült beazonosítanom), így a Dieppe Rally és Le Mans után a harmadik autós élmény a tíz nap alatt. Francia nyugdíjasok nagyon élik.
Vernon
Fél órával később a következő megálló Vernon és a szomszédos Giverny. Vernonban, az óváros régi házai mellett a fő látnivaló a Szajna fölé cölöpökre épített malom épülete, igaz már csak a szentlélek tartja.
Du. 2 óra és majdnem elfelejtem, hogy fél3-3 körül bezár minden étterem, így gyorsan kaja után nézek. Véletlen, de hatalmas találat, franciaország talán egyik legrégibb és legkisebb házában található Le Frichti de Miss et Cie étterem. Bent el sem férek, de nem is baj, mivel október 10, ellenére csodásan süt a nap. Egy brutál nagy pulled pork + camembert burgert rendelek, ha a repülőn már nem jutok kajához, ezzel az adaggal, már akkor is kihúzom éjfélig, hazáig.
Az utca másik oldalán, az étteremmel pont szemben pedig Vernon talán legjobb kávéját találjuk a Thé Attitude nevű helyen.
Giverny
Utolsó megálló a Vernonnal szomszédos Giverny. Ha 1883-ban nem érkezik ide a híres impresszionista festő (és kertész!), Claude Monet, Giverny talán egy csendes vidéki falu maradt volna, így viszont vasárnap délután zárás előtt pár órával is tele volt a kisváros, parkoló és Monet háznál kb. 15 perces sor állt a jegyvásárláshoz. Monet több mint 40 évig élt és alkotott Givernyben, a zöld zsalus, vadszőlővel befuttatott ház, ma múzeum, illetve a hozzá tartozó híres, Monet által tervezett vízi liliomos kert is látogatható. A falakon megtaláljuk leghíresebb festményeit (vagy azok másolatait?).
Párizs CDG reptér
A Monet ház után vissza a parkolóba és most már sietősen kell indulom a kb. 90 km-re lévő párizsi CDG reptérre. Sikerült annyira sietősre venni, hogy hazaérkezésem után a Sixt levont 30 eurót a kártyámról, de semmiféle bizonyítékot, fotót, hatósági dokumentumot nem tudtak felmutatni, így kicsit furcsállottam is, hogy a 10 napos út során, pont az utolsó 1 órában kaptam valamilyen büntetést. Az autót egyébként épségben leszállítottam, azonban a viszontagságok a repülőtéren sem értek véget: fapadosok helyett hiába választottam az Air France-t bosszantó kicsinyességbe szaladtam: lemérették a carry-on bőröndömet + a kis kézipoggyászomat együtt, egymásra téve és így alig egy kilóval, de több volt, mint a megengedett, így újabb 30 euróért fel kellett adnom.
