Szeretek hajózni, de eddig inkább megmaradtam a vitorlásnál. Monstre nagy tengerjáró hajókon utazást, nyaralást, inkább az amerikai burzsoá nyugdíjasok úri huncutságának tartottam, így eleinte nem is vonzott annyira. Igaz évekkel ezelőtt Norvégiában szerencsém volt egy közepesen nagy hajóval 2-3 napig fjordok között csorogni és ott már kezdtem ráérezni, hogy ez nem is annyira ördögtől való dolog. Tavaly tavasszal pedig egy rettenet nagy tengerjáró hajó, az MSC Divina fedélzetén sikerült körbeutaznom a Földközi-tengert.
MSC Divina, az úszó erőd
A személyes élmények és benyomások előtt kezdjük a számokkal. Az úszó erőd pontosan egyharmad km, azaz “kerek” 333,3 méter hosszú, 38 méter széles, magassága 66,7 méter, 18 emelet, összsúlya 139 000 tonna, de így is 23,75 csomóval, azaz majdnem 44 km/h max. sebességgel tud rombolni.
Közel 1800 “kabinjában” 4345 vendéget tud elszállásolni és szállítani, akiket 1400 fős személyzet szolgál ki, azaz egyszerre közel 6000 ember van a hajón.
7 étterem, 12 bar/kávézó, wellness, konditerem, több nyitott és fedett medence, óriáscsúszda, színházterem, kaszinó, üzletek.
A hajót Sophia Loren tiszteletére keresztelték át Divinára.
A hajó útvonala, kikötők
Számtalan 3-15 napos útvonal és azok kombinációja közül lehet válogatni. Egy olyat próbáltam keresni, amelyik minél több olyan helyszínt érint, ahol még nem jártam, illetve első sorban szigeteket. Így esett a választás az MSC egyik útjára, mert a megállók közül még csak Rómában és Palermoban jártam korábban, a másik öt kikötőváros teljesen új lesz:
0. nap – Róma / Civitavecchia (Olaszország)
1. nap – Palermo (Szicília, Olaszország)
2. nap – Cagliari (Szardínia, Olaszország)
3. nap – Palma de Mallorca (Mallorca, Spanyolország)
4. nap – Valencia (Spanyolország)
5. nap – Marseille (Franciaország)
6. nap – Genova (Olaszország)
7. nap – Róma / Civitavecchia (Olaszország)
Teljes kör: 3222 km
Karib-tenger vs. Földközi-tenger
Az MSC Divina ősztől-tavaszig a Karib térségben teljesít szolgálatot, majd március végén (ahogy ott kezdetét veszi a hurrikán szezon) egy 12-15 napos út keretében átkel az Atlanti-óceánon és április elején indulnak a Földközi-tengeri utak. Egyébként az átkelés is utasokkal történik és általában ezekre az egyirányú “Transatlantic repositioning” hajóutakra a legolcsóbbak a jegyek. Nem véletlenül, hiszen van, hogy 3-4 napot is a nyílt vízen tölt a hajó, kevesebb a kikötési lehetőség. Útközben általában a Zöld-foki szigeteken vagy az Azori-szigeteken, illetve a Kanári-szigeteken, illetve Madeirán állnak meg egy-egy napra, mielőtt befutnak Barcelonába, Genova-ba vagy éppen a Róma közelében lévő Civitavecchia kikötőjébe.
Hajójegy foglalás, kabinok, opciók
Az átkelést követő, még a szezon legelején lévő, áprilisi út az egyik legolcsóbb, mi is ezt céloztuk be. Az utat a cruise.com-on keresztül foglaltam még februárban. Általánosságban négy kabin kategória van: ablak nélküli alsóbb szinteken, vagy belső folyosókon, körablakos, erkélyes és lakosztályok többszörös árakon. A lakosztályoknak pedig további fokozatai. Az ablak nélküli és az erkélyes között általában egy kétszeres szorzó van árban. Mi a legolcsóbb, ablak nélküli szobát választottuk talán az 5. szinten, úgyis csak aludni megyünk a kabinba, a többit majd az étteremben, medencékben, közös teraszokon és a hajón kívül városnézéssel töltjük.
Természetesen itt is, mint a repülőjegyek esetében, a non-refundable, azaz vissza nem térítendő ár a legolcsóbb, így ezt választottuk, így már februárban leszippantották a teljes összeget a kártyáról, amit akkor sem kapunk vissza, ha esetleg nem megyünk vagy lekéssük a hajót. A számla és az e-mailes visszaigazolás másnap megérkezett, azonban a nyomtatható PDF e-jegyet csak az indulás előtt 30 nappal állítják ki, azaz arra március 9-ig kellett várni, de nagyon megérte.
Úgy néz ki a kabinleosztáskor valamit benéztek, vagy mivel ez volt az első hajóútunk így próbáltak kedveskedni (!?), vagy egyszerűen minden olcsó kabin megtelt, de lényeg, hogy a foglalásban megjelölt 5. emeleti belső folyosós, ablaktalan kabin helyett a 12. emeleten kaptunk egy erkélyes szobát! Persze nem hittem el, amíg fel nem szálltunk a hajóra.
Beszállás a hajóra, boarding
A hajó papíron Rómából indul, de valójában a 70 km-re lévő Civitavecchia kikötőjéből. A hajó indulása 17 órára volt kiírva, de kérték, hogy 14 óráig csekkoljunk be (ne feledjük 4300 utasnak kell felszállnia), Civitavecchiaba eljutni legalább egy óra, egy fapados bármikor késhet vagy törölhetik a járatot, így nem kockáztattuk a befizetett hajóutat, egy nappal korábban repültünk.
Előző nap érkezés a Fiumicino reptérre. Innét 50 perc vonatozás a Vatikánba (S. Pietro állomás), ahova a szállásunkat foglaltam. Azért a Vatikánba, mert a reptérről ide a legegyszerűbb bejutni, illetve másnap reggel innét indul a vonatunk a kikötőbe.
A gép szerencsére nem késett, így volt egy délutánunk, esténk körbesétálni Róma belvárosát. Belefért a Trevi-kút, Spanyol-lépcső, Pantheon, Piazza Navona, az Angyal vár és egy vacsora. Másnap reggeli után pedig egy 2 órás séta a Vatikánban.
Így kényelmesen elértük a 11 óra előtt a Vatikánból (S. Pietro állomás) a Civitavecchia-ba induló vonatot, így délben már a kikötővárosban voltunk. Az állomásról a kikötő bejárata alig 1 km gyalog. Onnét már buszok hordták be az embereket, de mi gyalog indultunk neki. Kiderült, hogy a kikötőn belül még 1,5-2 km-t kell gyalogolni a hajóig, de nem bántuk, mert bőven időben voltunk.
A biztonsági ellenőrzés és a beszállítás egész simán ment, 13 óra körül már a hajón ebédeltünk. Az otthon kinyomtatott jegyünket egy-egy plasztikkártyára váltották. Ez egyben kulcs a szobánkhoz, belépő az éttermekbe, illetve pénz is tölthető rá, így fizetőeszközként is funkcionál.
Véletlenül erkélyes kabint kaptunk a 12. emeleten!
Az ingyenes upgrade okára nem derült fény, de valóban egy a 12. emeleten lévő erkélyes szobát kaptunk. Kb. 12-14 m2, praktikusan berendezve, fürdőszobával, zuhanyzóval, WC. Inkább hasonlított egy 4-5 csillagos szállodai szobára, mintsem egy hajókabinra. Fa bútorok, nagy franciaágy, tükrökkel növelt tér, és a lényeg a padlótól, plafonig üveg ajtó/ablak az erkély, illetve a tenger felé. Foglaláskor felesleges extrának gondoltuk az erkélyt, de tévedés, vagy szándékos csere folytán ölünkbe pottyant ajándék nagyot dobott az amúgy sem gyenge élményen.
Szolgáltatás-kategóriák
Azon kívül, hogy foglaláskor kiválasztjuk a szobánk kategóriáját, szolgáltatás-kategóriát is, vagy ahogy az MSC hívja élménycsomagot is választhatunk mellé. Az alap a “Bella”, a közepes csomag a “Fantastica”, míg a VIP csomag az “Aurea”.
Pár példa az extrákra: Fantastica-tól felfelé: ingyenes szobaszervíz, szobába kérhető a reggeli, 50% kedvezmény egyéb szolgáltatásokból.
Aurea: ingyenes extra italcsomag (sör, bor, kávé stb.), belépés az Aurea deckre, külön medencéhez (VIP rész, ahol nincs tömeg), Auera Spa-ba, masszázs stb.
Mi van benne az alapárban (Bella)?
Az alapárban benne van a szállás / utazás, kikötői illetékek és majdnem all-inclusive ellátás. Nem csak a reggeli, ebéd, vacsora, hanem napi 20 órában a napszaknak megfelelő svédasztalos ellátás gépből csapolható (nem üveges) alkoholmentes italokkal. A nagy svédasztalos étterem, ha jól emlékszem csak éjjel 2 és hajnali 6 között zár be 4 órára.
Benne van még minden este az aznapi show a színházban és a konditerem használat.
Mi nincs benne az árban?
Nincsenek benne alkoholos italok, az étteremből kivihető italok (víz sem), és reggelinél egy jó espresso (csak a szokásos híg Americano). Ezért már utazás előtt különböző hírlevelekben elkezdenek saleselni, víz, sör és kávécsomagokat, 12 db 15% kedvezménnyel. Azt hiszem egy víz + sör csomagra hagytuk magunkat rábeszélni.
A hatalmas központi svédasztalos éttermen kívüli extra éttermek (pl. steakhouse). De a központi étteremre semmi panasz nem lehet, minden igényt kielégítő választék és ilyen rettenet mennyiségben (6000 ember/nap) ennél finomabbat valószínűleg képtelenség előállítani.
Két dolgot emelnék még ki, amire az ember kevésbé számít és a végén megdobhatja a számlát:
Az egyik a fizetős transzfer: pár kivétellel az óriás tengerjárók nem tudnak az adott város főterén leparkolni, sőt néha csak önmagában az 2 km, hogy a kikötőből kikeveredjünk, így nem ritka, hogy fél órát kell buszozni, taxizni a látnivalókig, belvárosig. A legtöbb ilyen szituációban reggeli után a hajó mellett sorakoztak az MSC shuttle buszok, viszont ezek nem képezték az ingyenes szolgáltatás részét 6-12-24 eurókért vittek be a városba. 2 fő esetén már sokszor megérte inkább taxizni, annyiért mérték a transzfert. Ahol tehettük, a távolság és az idő engedte, ott gyalog vagy helyi tömegközlekedéssel próbáltunk bejutni.
A másik pedig a kötelező borravaló. Az utazás végén naponta és fejenként 10 euró kötelező borravalót, azaz összesen 140 eurót (kb. 45.000 Ft) számláztak még ki, az addig befizetett összegen felül. Utánaolvasva ez a legtöbb hajózáskor így működik, illetve a személyzet nagyjából ebből él, de ez nem volt világosan kommunikálva az elején, ezért meglepetésként ért. Elfogadhatóbb lett volna ha az elején eleve ennyivel drágább az út, a végén pedig a valós elégedettség függvénye, hogy adunk-e borravalót, ha igen mennyit.
Kihajózás, biztonsági oktatás
A kihajózás előtt még teszt jelleggel megszólalt a hét rövid kürt, a riadó hang, a színházterembe kellett vonulni a mentőmellényekkel, ahol megtartották a biztonsági oktartást, majd kisebb csoportokba szóródva szét mindenkinek megmutatták hol találja a saját mentőcsónakját, ahova para esetén menekülni kell.
Pontban 17 órakor megmozdul a hajó, elhagytuk a kikötőt.
Mit csinál a révkalauz? Pilota
A legizgalmasabb manővereket, kihajózásokat, kikötéseket mindig az erkélyről vagy hajó valamelyik teraszáról figyeltük, hiszen a 333 méter hosszú hajónak néha olyan kikötőkbe kellett benavigálnia, ahol nem sok lehetőség volt hibázásra. Már az első kikötéskor feltűnt, ahogy a kikötőhöz közeledtünk, elénk jött egy kisebb hajó, motrocsónak, fedélzetén a kormányossal és még egy fővel, aki mozgás közben átlépet a 66 méter magas hajónk oldalához, ahol már várták, kinyílt egy “titkos” ajtó belépet, majd a kishajó otthagyta. Ugyanez fordítva is kihajózáskor, miután elhagytuk a kikötőt jött a Pilot feliratú kishajó, a mi hajónk oldalanya felnyílt, átlépett a kishajóra a titokzatos emberünk, akit távozásunk után visszavittek a kikötőbe.
Na mint kiderült ő a révkalauz. A révkalauz (pilot) feladata, hogy a nagy tömegű hajókat elterelje a parthoz közeli zátonyok közeléből, illetve biztonsággal bevezesse őket a kikötőbe. A “saját kikötőjébe”, amit ő jobban ismer, mint bármelyik kapitány, így szükség esetén a révkalauz akár a hajóskapitányt is felülbírálhatja.
Hajóújság, napirend
Minden éjjel alatt becsúsztatták az ajtó alatt a kabinba a másnapi fedélzeti újságot. Négy oldalon a másnapra érvényes minden infó és program. Mikor kötünk ki, mikorra kell visszaérni a hajóra, milyen időjárás várható, mennyibe kerül az MSC által biztosított transzfer a kikötőből a városba, milyen kirándulásokra lehet befizetni, aki a hajón maradna milyen programok várják stb.
Hasznos infó, de a hajó amúgy sem kicsi ökológiai lábnyomát tovább fokozza ez a pazarlás, még akkor is, ha újrahasznosított lapokra történik a nyomtatás, mert igen, az újság nyomtatva érkezik, minden nap 1800 példányban (kabinonként egy), miközben digitálisan kicsit egyszerűbb lenne az infómegosztás.
Ellátás, étkezés, éttermek a hajón
A legnagyobb étterem a svédasztalos Calumet Buffet. Nincs szigorúan vett reggel, ebéd, vacsora, itt reggel 6-től éjjel 2-ig mindig a napszaknak megfelelő ételekkel pakolják meg a kétharmad hajószintet elfoglaló hatalmas kajálda önkiszolgáló pultjait. Hatalmas, változatos, minden igény kielégítő választék, minden is van. Egész nap bármikor, akármennyi alkalommal lehet jönni. Mi minden nap itt reggeliztünk és legtöbbször itt vacsoráztunk. Az ebéd a nulladik nap kivételével egyszer sem a hajón történt, hiszen ilyenkor mindig a szárazföldön valamelyik városban kószáltunk éppen, a kikötő pedig általában messze volt, ahhoz, hogy csak úgy visszaugorjunk egy ebédre.
Vacsorára viszont volt egy másik, szinten az árban foglalt elegánsabb “B” opció. A “Villa Rosa” és a “The Black Crab” éttermekben, minden nap két turnusban, 6:30-8:00 és 8:00-9:30 között fix 3 fogásos vacsorát szolgáltak fel. A Calumet menza asztalaihoz képest, itt fehér terítős körasztalokhoz ültettek, a 6-10 fős asztalok miatt általában másokkal együtt. A naponta változó 3 fogásos vacsorát pedig pincérek szolgálták fel. A Calumetben elérhető ételekkel sem volt probléma, itt viszont még egy kategóriával finomabbat prezentáltak. Hátrány a kötött vacsoraidő, a lassabb kiszolgálás és a kisebb adagok. De ettől függetlenül egy-két este érdemes kipróbálni, illetve aki éhes maradna, a Calumetben még be lehet dobni egy extra desszertet.
Akiknek ez a 3, az árban foglalt, ingyenesen elérhető étterem nem lenne elég, azok további 4 fizetős étterem közül válogathatnak, ha jól emlékszem volt egy Steak House, egy mexikói, és két olasz étterem is.
Hajóbejárás – behind the scenes
A legtöbb nap 6-8 között volt a kikötés és délután 5 körül kellett visszaérni, de az egyik éjjel az átlagosnál nagyobb távot kellett megtennünk Cagliari és Palma de Mallora között, így utóbbiba reggel 8 helyett csak délben érkeztünk. Ennek a napnak, az üres, a tengeren töltött délelőttjére befizettünk egy 2,5 órás “Behind the scenes” túrára, ami a hajó vendégektől elzárt területeire, a kulisszák mögé kalauzolja a résztvevőket.
A hajó orrában a színházteremben kezdtünk, megnéztük a studiót, fény- és hantechnikát, majd tettünk egy kört a színpad alatti öltözőkben. Az egész tengeri út során teljesen rendben voltam, de itt reggeli után az ablaktalan helyiségekben bolyongva, kicsit aktívabb hullámzás mellett majdnem visszajött a rántotta.
Ezután jön a mosoda. Olyan mosó és szárítógépekkel, amelyek egyszerre 60-120 kg ágyneművel képesek megbirkózni, a hajtogató gépek pedig kb. 3-5 mp alatt vasalnak ki és hajtogatnak élére egy lepedőt.
A hajófenékben egyébként folyamatosan hatalmas vízzáró zsilipajtókon keresztül haladunk zónáról zónára, néha liftezünk is egy-egy szint között, fogalmam sincs merre járhatunk.
Itt következik a kiszolgáló személyzet szállása, a menza és közösségi tér. Természetesen itt nyoma sincs a 12 emeleti luxusnak. Emeletes ágyak, sokan egy szobában, hostel hangulat, és persze ablakok, így természetes fény sem ér le ideáig.
Ezután következett talán a legizgalmasabb rész a “konyha”. De nem egyszerűen konyha, hanem külön, hatalmas pékség, cukrászda, húsfeldogozó, halas, hideg-meleg étel szekció és a raktár. Leírni gyors, de közel egy 1 órát gyalogoltunk ezen a területen. Mindenhol tisztaság és rettenet mennyiségű kaja. 1 héten keresztül, napi 20 órában folyamatos friss kajával ellátni közel 6000 embert elképesztő folyamatszervezést és logisztikát igényel.
Mennyibe kerül egy 7 napos tengeri hajózás? Megéri?
Szezon elején (április) amikor mi is utaztunk illetve végén (október) egy 1 hetes Földközi-tengeri hajóutat 470-500 euró/fő körüli áron lehet megcsípni (illetve ne feledjük az utólag fizetendő apróbetűs rejtett költséget, a 10 euro/nap/fő kötelező borravalót, ami még kb. 15%-ot rádob majd az útra, illetve a fapados repülőjegy az indulási kikötőbe).
Ha hirtelen felindulásból csak úgy számolunk, hogy 50 ezer Ft/éj/hotelszoba, akkor azért vannak kedvezőbb opciók (bár nem hostelekhez, hanem 4-5 csillagos szállodákhoz érdemes hasonlítani), ha az all-inclusive ellátást is beleszámoljuk, az már jelentősen árnyalja a képet, de ha belekalkulálunk még fejenként 7 db fapados repülőjegyet is, amivel alternatív megoldásként le tudnánk nyomni ezt a 7 napos kört, akkor pedig már egészen kiváló ár/érték arányról beszélhetünk.
Ehhez jön még hozzá az a felbecsülhetetlen kényelem, hogy gyakorlatilag a szálloda jön velük, nem kell minden nap összepakolni, ki-be csekkolni és minden reggel egy 500-1000 km-rel arrébb, egy újabb felfedezésre váró városban ébredünk. Illetve nagyon nem vagyok koránkelő, mégis az 1 hét alatt kétszer is felkeltem hajnalban, hogy a tenger közepéről nézhessem a napfelkeltét.
Útvonal, kikötők, városok
Folytatásban következnek majd a kikötők, városok, egyelőre Palermóról szóló beszámoló, ami elérhető:
0. nap – Róma / Civitavecchia (Olaszország)
1. nap – Palermo (Szicília, Olaszország)
2. nap – Cagliari (Szardínia, Olaszország)
3. nap – Palma de Mallorca (Mallorca, Spanyolország)
4. nap – Valencia (Spanyolország)
5. nap – Marseille (Franciaország)
6. nap – Genova (Olaszország)
7. nap – Róma / Civitavecchia (Olaszország)
