Mauritius látnivalói 2 hét alatt

Utazás – érkezés, vízum, SIM kártya, autóbérlés

Mauritius egy szigetország az Indiai-óceánban, Madagaszkárhoz közel, a kelet-afrikai partoktól mintegy 900 kilométerre keletre, a déli félgömbön a Baktérítő közelében fekszik. Budapesttől légvonalban kb. 8500 km. Az Air France párizsi, az Emirates dubai átszállással indít járatokat, én végül az Austrian Airlines mellett döntöttem és bécsi átszállással érkeztem. Kellemes út volt, főleg, hogy odafelé sikerült megcsípnem egy megfizethető áru Premium Economy jegyet.

Vízum, regisztrációs űrlap, beléptetés

Mauritiusra utazáshoz nem kell vízum, viszont ki kell tölteni egy űrlapot. Ami kitölthető a reptéren érkezéskor is, de erősen javasolt az utazás előtt pár nappal még otthonról kitölteni online, így érkezéskor nem kell fáradtan ezzel szívni és némi előnyre is tehetünk szert, ami a sorbanállásokat illeti.

A lassan haladó sorokat sajnos így sem fogjuk megúszni. Az első sor az emigrációs sor. Itt fogják ellenőrizni a digital travel formot, illetve az útlevelünket. Készüljünk pár kérdésre is, pl. első pár szállásfoglalását be kellett mutatni mobilon, illetve a visszafelé repülőjegyet is kérték. Ez a sor kb. 40 perces volt.

Utána jön a Health Check. Ez igazából a regisztrációs űrlap utolsó oldala, 5-6 kérdés, hogy voltál-e beteg utazás előtt stb. Ez a sor gyorsan megy, 5 perc sem volt.

A sok sorbanállás előnye volt, hogy mire kiértem a poggyász felvételhez a bőröndöm már régen ott körözött a futószalagon nem kellett rá várni.

Örülök, hogy megvan a bőröndöm, túl vagyok a sorbanálláson, aztán jött a feketeleves: a kijárat előtt 10 méterrel kiszedtek a tömegből egy komolyabb vámvizsgálatra. Behívtak egy különterembe, ahol az utolsó zokniig mindent kipakoltak a bőröndből, közben egy csomó kérdés, pl. minden gyógyszerről egyenként megkérdezték, hogy miért van nálam és mire való. Szerencsére nem találtak semmit, de elég fárasztó és megalázó volt, elvettek újabb 30-40 percet az életemből.

Mauritius internet, SIM kártya

Mivel magyar SIM kártyával 935 Ft/perc roaming díjon beszélhetünk és 1 MB adatért 2470 Ft-ot kiszámlázhatnak, ha nem figyelünk, sőt, ha csak felveszünk egy hazai hívást, annak is 375 Ft/perc a fogadása, így egyértelmű volt, hogy szükségem lesz helyi SIM-re, így rutinos utazóként nem csak a digital formot töltöttem ki előre, hanem otthonról előre megrendeltem a my.T SIM kártyámat is (200 GB adat és valamennyi beszéd, 30 napos érvényességgel, korrekt 15 eurós áron). Az online rendeléskor azzal hitegettek, hogy a reptéren, csak fel kell vennem, de valójában kb. semmi értelme nem volt otthonról megrendelni, mivel ugyanabba a sorba kellett beállni, ahova mindenki más előrendelés nélkül, de miattuk iszonyat lassan ment a sor. Talán 7-8 embert ment le 1 óra alatt, de ezt is kivártam, begyűjtöttem SIM-et.

Mauritius autóbérlés, vezetés

Mauritiuson a “rossz” oldalon, azaz az út bal oldalán közlekednek, hasonlóan Angliához vagy Sri Lankához, tehát a járművek a bal oldalon haladnak az úton, a kormány pedig az autó jobb oldalán található. Nem nagy kaland, akinek a hazai utakon megvan a kellő rutinja egy nap bizonytalankodás után belefog jönni és a második napon már úgy száll bele balról a dupla körfogalmakba, mintha itt született volna. Persze azért csak dupla óvatossággal, nem sietünk, nyaralunk. Amúgy előzetesen elég rosszakat olvastam a mauritiusi közlekedési morálról, de nyomába sem ér a Sri Lankai vagy a Marrakeshi káosznak, azt kell mondanom, hogy szabálykövetően, korrektül közlekednek, max. a parkolásnál nincsenek tekintettel senkire és semmire, ha nincs hely simán beparkolnak egy másik autó mögé és beszorítják.

Nemzetközi jogsi nem kell amúgy, a magyar jogsit elfogadják. A bal oldali közlekedésben segíthet még, ha automata váltós kocsit bérlesz, eggyel kevesebb dologra kell figyelni. Kicsi autókat (pl. Hyundai i10, Perodua Axia, Suzuki Alto, Suzuki Celerio, Nissan Micra, Toyota Vitz stb.) már napi 10 ezer Ft alatt, akár 20-22 eurós napidíjon meg lehet csípni. Discovery cars-on érdemes körbenézni, illetve ha belefér a büdzsébe, akkor egy Full Coverage / Teljes, nulla önrészes biztosítást még érdemes ráddobni a stresszmentes szabi, nyugalom érdekében

Nos akkor az összesen közel 3 órás sorbanállás után – mert a 3 hónappal korábban lefoglalt bérautóra is közel  fél órát kellett várni – végre cuccaimmal együtt bent ülök az autóban (egy Kia Sportage-et dobott a gép) és végre indulok az első szállásomra Mahébourgba.

Mahébourg és környéke (1-2. nap)

Mahébourg Mauritius egykori fővárosa, mára csak egy álmos, alig 15 ezres kisváros. Mivel mindössze 10 km-re van a Sir Seewoosagur Ramgoolam nemzetközi repülőtértől, így érkezés után, vagy hazaindulás előtt jó bázis egy-két éjszakára, de akik csak 1 hétre jönnek tengerpartozni legtöbbször teljesen ki is hagyják. Pedig Mahébourg megőrizte autentikus báját (bár akinek egy fehér homokos tengerparton lévő luxushotel az úticélja, az ezt a bájt lepattantságként is megélheti), remek hely, ahol érkezés után belekóstoltunk az igazi, autentikus mauritiusi életbe: reggel láthatjuk a halászokat kihajózni, elvegyülhetünk a nyüzsgő piac forgatagában, vagy leállhatunk petanque-ot játszani a helyiekkel.

Mahébourg szállás

Mahébourg nagyrészt érintetlen maradt és megaresortok és luxushotelek helyett inkább visszafogott vendégházaknak, butikhoteleknek és pár vízparti villának ad otthont. Összesen 2 éjszakát fogok itt tölteni, mielőtt nekiindulnék körbejárni a szigetet.

H. Rault kekszgyár

A Waterfront sétányról, vagy a piacról indulva a Cavendish hídon keresztül sétálhatunk át a kisváros másik oldalára. Itt pár kisebb utcán felkapaszkodva hamarosan mangófák, kókuszpálmák és maniókaültetvények szegélyezik az útunkat és megérkezünk Mahébourg legrégebbi és le autentikusabb látnivalójához a H. Rault kekszgyárhoz.

Itt gyakorlatilag megállt az idő, 1870 óta a kekszeket még mindig teljesen kézzel készítik kizárólag maniókalisztből és cukorból. Az original verzióhoz más összetevőt nem is adnak hozzá. Az ízesített változatkhoz pedig legfeljebb 5% természetes aroma kerül fahéj, vaníllia, vaj, csillagánizs, kakaó vagy kókusz formájában. Lenyűgöző nézni az öt generáció alatt tökéletesre fejlesztett munkafolyamatokat. A 8 fős csapat, a begyakorolt mozdulatokkal naponta 24.000 db kekszet képes előállítani, amelyeket 600 dobozba csomagolnak, szintén kézzel.

A vezetett túra a nagy mandulafa alól indul, megtudhatjuk, hogyan lesz a vizes maniókagyökérből finom, száraz liszt. Majd az éles műszak közepette figyelhetjük, ahogy a nyersanyagból alig 20 perc alatt megsülnek a kekszek. A hatalmas sütőlapok alatti kályhákat a mai napig száraz pálmalevelekkel fűtik, de a kinti 30 fok és a klíma hiányának ellenére sincs elviselhetetlen meleg. A sütőlapokon a dominószerűen pörögnek a kekszek, majd megérkeznek a csomagolópultra.

A körbevezetés után egy kávé vagy tea mellett végigkóstolhatjuk az összes változatot, illetve természetesen vásárolni is lehet.

Nemzeti Történeti Múzeum

A város másik felén, kb. 2 km-re a kekszgyártól található a Mahébourg múzeum koloniális épülete, amely 4-5 termen keresztül mutatja be Mauritius történelmét a holland, francia, majd brit korszakon keresztül egészen az 1968-as függetlenségig. A múzeum ingyenesen látogatható.

Közben elmúlt dél és emebertelenül perzselt az UV, így elidultam vissza a szállásra, de közben még megnéztem az 1849-ben épült Notre Dame des Anges templomot.

Mahebourg waterfront

A városközpontot érintő vízparti sétány, a hétfői nagy piac helyszíne, itt szálltak partra először a hollandok, akik Mauritiusnak nevezték el a szigetet. A vízbe benyúló fa híd, móló végén egy kis pavilon. Az öbölben a Mouchoir Rouge sziget, távol a háttérben pedig az fekvő oroszlánt formázó Lion Mountain. Itt figyel még a törökülésben lazító nagy Swami Sivananda szobor, a hindu templom mellett, a háttérben pedig a fagyis kocsi csilingel.

Pointe D’Esny

A városközponttól délre található Pointe D’Esny egy festői, vakítóan fehér homokos partszakasz, amelyet nyugodt türkizkék víz szegélyez.

Ha nyugalomra és csendre vágysz, jó hely a strandolásra, de ha belefér az időbe tégy egy kirándulást a parttól távol fekvő Île aux Aigrettes sziget természetvédelmi területére, amely olyan veszélyeztetett őshonos fajoknak ad otthont, mint a rózsaszín galambok, aldabrai óriásteknősök, valamint a mauritiusi gyümölcsdenevérek – a sziget egyetlen őshonos emlőse.

Blue Bay

Mahébourg fürdőzésre, sznorkelezésre alkalmas tengerpartja, strandja, kb. 6 km-re van a belvárostól, waterfront sétánytól, gyakorlatilag egy külön városrész, ami inkább a repülőtérhez van közel.

Itt található a sziget legnagyobb korallzátonyának otthont adó, védett Blue Bay Marine Reserve természetvédelmi terület. Alig néhány méterre a strandtól akár közel száz trópusi halfajjal, köztük sebészhalakkal, papagájhalakkal, bohóchalakkal, trombitahalakkal és ha szerencséd van, tengeri teknősöket is találkozhatsz.

Île aux Cerfs sziget + GRSE vízesés katamaránnal

Île aux Cerfs egy gyönyörű kis sziget pár száz méterre Mauritius keleti partjaitól Beau Champ és Trou d’Eau Douce közelében, kb. 25 km-re Mahébourgtól. A Seychelle és Maldív tengerpartjaival vetekedő pazar fehér homokos strand és türkizkék víz miatt a turisták kedvelt célpontja, Mauritius top 10 látványosságainak egyike.

Leegyszerűsítve kétféleképpen lehet eljutni a szigetre.

• Az egyik opció, hogy Trou d’Eau Douce egyik kikötőjéből (pl. Pointe Maurice Jetty) átvitetjük magunkat. Ha látják, hogy turisták vagyunk simán bemondanak 1000-1500, akár 2000 rupiát is, de egy oda-vissza út korrekt ára valahol 450 rúpia körül mozog, hiszen egy alig 5 perces útról beszélünk.
• A másik kalandosabb lehetőség pedig, hogy egy egész napos katamarán túra közben érintjük.

A katamaránok általában reggel 9 körül a régi fővárosból Mahébourgból indulnak, pontosabban a város és a Blue Bay tengerpart között kb. félúton lévő Pointe Jerome kikötőből és naplemente előtt 16 órakor térnek vissza.

Az első megálló általában a GRSE vízesés (Grand River South East), amelyhez kb. 500 métert fel kell hajózni a Grand River torkolatába, de alacsony vízállás esetén motorcsónakokkal jönnek értünk. Szerencsés esetben láthatjuk a  kíváncsi majmokat, amint a folyó partján lévő nagy öreg fák között ugrálnak, a vízeséshez közeledve pedig mauritiusi gyümölcsdenevéreket pillanthatunk meg a magasabb fákon. A vízesés meglátogatása után ebéd a hajón.

Ebéd után a katamarán 2-3 órára kiköt a Île aux Cerfs pazar homokzátonyai közelében, szabad program a szigeten, snorkling a türkizkék vízben, majd délután 3 felé visszaindul a hajó Mahébourgba, hogy még naplemente előtt megérkezzen.

Az egész napos katamarán kirándulások, ebéddel, italokkal egyébként 60-80 euro/fő között mozognak, ami ennél olcsóbb, az lehet gyanús, ami drágább, az meg már talán csak lehúzás. Jó időben pazar program, a legjobb opció Île aux Cerfs felfedezésére.

A szigeten amúgy egyetlen szállás található, a Bubble Lodge Ile aux Cerfs buborékhotel, ahol akár 500 eurót is elkérhetnek egy éjszakáért, míg a szomszédos szárazföld gyönyörű partjain luxusszállodák találhatóak, a két legmenőbb hotel a környéken a Four Seasons Resort Mauritius at Anahita, illetve a  Shangri-La Le Touessrok csillagászati szobaárakkal, de ha nincs teltház, akkor úgynevezett daypass-szal, napi jeggyel töredék áron és teljesen legálisan be lehet jutni a strandjára.

Észak-kelet Mauritius (3. nap)

Belle Mare tengerpart

Közben a harmadik nap reggelén járok, elhagytam Trou d’Eau Douce-t és a sziget keleti partján éppen észak felé autózok. A haladást reggel óta nagyban nehezíti, hogy éppen november elseje van, munkaszüneti nap, mindenszentek, és hiába Mauritius lakosságának hiába csak kb. 32%-a keresztény, a temetők közelében még a legkisebb településen is óriási forgalmi káosz van. A temetőknél pedig csak egy helyen vannak többen ezen a napon: a strandokon, ugyanis 48%-ban hindu családok, ilyenkor a tengerpartokon piknikeznek és buliznak, ahogy csak a csövön kifér.

Útközben pár fotó kedvééért lekanyarodok a régi cukorgyár épületéhez (Mare La Chaux), de aztán megyek is tovább, hogy helyet próbáljak találni Belle Mare beach amúgy nem kicsi parkolójában.

A több, mint 1 km hosszú Belle Mare public beachet szinte egy mindi erdő határolja, így a fehérhomokos parti sáv kivételével szinte az egészet hűsítő árnyék védi. A fák alatt pedig hindu családok elképesztő piknik felszereléssel: valaki csak egy alap quechua sátorral nyomja, de vannak olyanok, akik nem resteltek kihozni egy fullos rendezvénysátrat, asztalokat, székeket, gázpalackot a napra (!), természetesen a grillsütők és hűtőládák sem maradhatnak el és az egészet a ritmusra lüktető LED fényekkel felpimpelt boombox-okból áradó Bollywood veretés.

Ahogy másfél óra autózás után végre itt a tengerparton kiszálltam az autóból 10 percen belül leszakadt az eső. A tömeggel együtt én is bemenekültem az egyik család rendezvénysátrába. A kilátástalannak tűnő felhőszakadás 15 percen, ahogy jött, tovább is lépet és hamarosan ismét kisütött a nap és éppen egy hidroplán landolt az indiai óceán türkizkék vizén.

Tovább északra, következő a megálló az alig 7-8 km-re található Sagar Shiv Mandir.

Sagar Shiv Mandir hindu templom

A Sagar Shiv Mandir a Goyave de Chine szigeten található, közel parthoz, amelyet egy szárazföldi híd köt össze. A templom elsősorban az Siva lakhelye, más hindu istenségekkel, köztük Lakshmi istennővel és Hanumánnal együtt. A templom fénypontja a 33 méter magas Siva szobor.

Korábban a hívőknek át kellett gázolniuk a vízen, hogy elérjék a templomot, de ma már egy vékony híd könnyíti meg a látogatást. A templom békés környezetét a helyiek és a turisták egyaránt kedvelik, ahol elmélkedve magukba szívják a spirituális hangulatot. A templomba csak mezítláb lehet belépni, a cipőket még a lépcsők előtt le kell venni.

Innét 25 km-re északnyugatra található a következő megállóm a Labourdonnais birtok.

Château de Labourdonnais birtok

A Château Labourdonnais a koloniális építészet egyik legszebb példája Mauritiuson, de nemcsak ezért érdemes ellátogatni az 540 hektáron elterülő birtokra. A kúriát 1856-ban Christian Wiehe építtette, és több mint 150 évig adott otthont családjának. Gyönyörű, neoklasszikus stílusú gyarmati épület, amelyet 2006-ban a műemlékek felújítására szakosodott nemzetközi mesteremberek tökéletesen felújítottak, a kor hagyományos technikáinak és stílusának tiszteletben tartásával. A kastély 2010-ben nyitotta meg kapuit a látogatók előtt. A botanikus kertet, parkot egy nantes-i kertész és egy reunion-i kertépítő segítségével hozták létre 1850 és 1860 között, és a mai napig nagy odafigyeléssel gondozzák az őshonos növényeket.

A főkapun belépbe egy impozáns, hatalmas fikusz fákkal szegélyezett, sugárút sétálhatuk a villához, amit sok mauritiusi a sziget legszebb gyarmati házának tart. A teakfából készült, olasz neoklasszicista stílusban épült, kúria tele van pazar viktoriánus bútorokkal.

Az épület megtekintése után érdemes a parkban is körbesétálni. Több száz éves mangófákban, különböző fűszerfákban és számos egzotikus gyümölcsfában gyönyörködhetünk. Az aldabrai óriás teknősök pedig békésen legelésznek a birtok mini állatkertjében.

Ha a déli órákban érkeztek és belefér az időbe, akkor a birtok La Table du Chateau éttermében elfogyasztott ebéddel lehet megkoronázni a látogatást, egyébként pedig egy a belépőben foglalt rum vagy gyümöcslé kóstolóval lehet zárni.

Nyitva minden nap 9 – 17 óráig. A gyümölcs és rumkostolót is magában foglaló belépőjegy 550 MUR (kb. 4500 Ft) és nagyjából ez az a belépőár, amire Mauritius további fizetős látványosságainál is számítani lehet.

Vissza a parkolóba, autóba, innét további 12-15 km Mauritius legészakibb csücske: Cap Malheureux-t. A terv az volt, hogy még naplemente előtti utolsó órában odaérjek a templomhoz.

A Cap Malheureux-i piros templom

Notre-Dame Auxiliatrice de Cap Malheureux, vagy ahogy sokan a nehezen kiejthető francia elnevezés helyett egyszerűen csak piros templomként emlegetik. Mauritius egyik leghíresebb katolikus kápolnája, amelynek élénkpiros teteje a legtöbb képeslapon és a sziget top10 látnivalói listákon biztosan feltűnik, érdekes kontrasztot teremtve a türkizkék indiai-óceánnal a háttérben.

Cap Malheureux (= malőr) egy történelmi helyszín. 1810-ben a britek itt szálltak partra, hogy megtámadják a franciákat. A szigetet akkor, 1710 és 1810 között megszálló franciák a Szerencsétlenség fokának nevezték el, miután a britek meglepték őket azzal, hogy az akkori főváros Mahébourg helyett Mauritius legészakibb részét támadták meg, és sikeresen el is foglalták a szigetet.

Az egyszerű fából készült kápolnát és harangtornyot 1938-ban építették, és Szűz Máriának szentelték. Ideális helyen, Mauritius legészakibb pontján található, ahonnan lélegzetelállító kilátás nyílik az öt északi szigetre, köztük a jellegzetes formjáú Coin de Mire (Gunner’s Quoin).

Cap Malheureux a római katolikus templomában a szombat este 18 órás és vasárnap reggel fél10-es  miséken a helyi hívők mellett sok turistát is látni. A templom, valamint a templom mögötti strand népszerű hely az ifjú házasok számára, ahol fotózkodnak – így nem ritka, hogy a flip flopos fürdőgatyás strandolók között menyasszonyi ruhába, öltönybe öltözött párokba botlik itt az ember.

Innét kb még 8 km Grand-Baie, ahol a következő két éjszakát fogom tölteni.

Grand-Baie öböl és környéke (4.nap)

Grand-Baie, azaz a Nagy-öböl. A szomszédos Mon Choisy és Trou-aux-Biches tengerpartokkal együtt észak Mauritius legfelkapottabb része, de sokan az egész sziget legjobb helyének tartják ezt az népszerű üdülőhelyet.

Grand-Baie népszerűségét smaragdzöld vizének, remek strandjainak  és pörgős éjszakai életének köszönheti. Lehetőséget kínál a biztonságos úszásra, vitorlázásra, szörfözésre és vizisíelésre, valamint kiindulópontja a mélytengeri halászatoknak, big game fishingnek és a Mauritiustól északra fekvő szigetekre irányuló hajókirándulásoknak: Gunners’ Quoin, Flat Island, Round Island és Serpent Island.

Grand-Baie a félnapos kirándulásokhoz is jó bázis, hiszen az északi rész legfontosabb látnivalói max. fél órás autózással elérhetőek: Sir Seewoosagur Ramgoolam botanikus kert, L’Aventure du Sucre cukornád feldolgozó + rum lepárló, Port Chambly, Balaclava romjai, Cap Malheureux, Château Labourdonnais, illetve gyönyörű tengerpartok. A holnapi napba minél többet igyekszek beleszorítai ezek közül.

Sir Seewoosagur Ramgoolam botanikus kert

A londoni Kew Gardens és a Sri Lanka-i Peradeniya mellet az SSR Gardens a világ egyik legjobb botanikus kertje. Mauritius legnépszerűbb turisztikai látványosságai közé tartozik, és a sziget szinte minden pontjáról könnyen megközelíthető. A növények címkézése még folyamatban van, de bejáratnál várakozó hivatalos idegenvezetők szívesen végigkalauzolnak, de én inkább maradtam a térképnél és az önálló felfedezés szabadságánál.

A botanikus kert központi eleme egy tó, amely tele van a Dél-Amerikában őshonos óriási vizililiomokkal (Victoria amazonica). A fiatal levelek ráncos bimbóként bújnak elő, de nagyon gyorsan hatalmas, akár 2 méter átmérőjű, a vízen lebegő zöld tálcákká fejlődnek. A gigantikus levelek közepén lévő virágok egyik nap fehéren nyílnak, majd másnap pirosan záródnak. A liliomok a meleg nyári hónapokban, januárban a leglátványosabbak.

A parkban elképesztően sokféle alakú és formájú pálma él. A legjelentősebbek közé tartoznak a zömök palackpálmák, a magas királypálmák és az indiai üstököspálmák, amelyek kb. 40 évesen csak egyetlen egyszer virágoznak, majd elpusztulnak. További fajták a rafia-, cukor-, legyező- és még a pecsétviaszpálma is.

A botanikus kertet, Mauritius nemzetközi repülőteréhez hasonlóan Sir Seewoosagur Ramgoolamról, a független Mauritius első miniszterelnökéről nevezték el. Az első növényeket (zöldséges konyhakertnek indut) Mahé de Labourdonnais ültette el 1735-ben. A park közepén álló villa közelében található az a síremlék, ahol Sir Seewoosagur Ramgoolamot elhamvasztották (hamvait Indiában, a Gangeszbe szórták). A parkban számos nemzetközi méltóság ültetett fát, köztük Nelson Mandela, Indira Gandhi és számos brit királyi családtag.

A park 1768-ban Pierre Poivre francia kertészmérnök irányítása alatt vált igazán értékessé. A Kew Gardenshez hasonlóan a botanikus kert is jelentős szerepet játszott a korabeli kertészeti fejlődésben. Poivre a világ minden tájáról importált magokat, hogy véget vessen Franciaország ázsiai fűszerektől való függőségének. A kerteket 1810 és 1849 között elhanyagolták, mígnem James Duncan brit kertészmérnök arborétummá alakította át.

A botanikus kerttől alig 1-1,5 km-re található Mauritius legjobb múzeuma, ami tökéletes menedék a délben büntető UV sugárzás elől. Autóval gyorsan átgurulhatunk, de a két létesítmény között járda / bicikliút is található, így gyalog sem jelenthet gondot.

L’Aventure du Sucre cukornád feldolgozó és rumlepárló + múzeum

A szigetet eredetileg madagaszkári és más afrikai, valamint ázsiai csoportok népesítették be. Később portugál, holland, francia és brit gyarmati uralom alatt állt, mielőtt 1968-ban függetlenné vált. Mauritius gazdasága a turizmusra, a cukornádtermelésre és az offshore pénzügyi szolgáltatásokra épül. A szigetek gyönyörű fehér homokos strandokkal és türkizkék lagúnákkal vonzzák a turistákat. Az ország egyike a magasan fejlett afrikai országoknak, és stabilitása, soknemzetiségű társadalma és gazdasági sokoldalúsága miatt fontos szereplő az indiai-óceáni régióban.

A cukor, amelyre egykoron úgy vágytak, mint az aranyra, olyan kelendő volt, mint az indiai fűszerek, rendkívüli szerepet töltött be és mély nyomot hagyott Mauritius történelmében. Az egykori Beau Plan cukornád feldolgozó üzem területén található Mauritius egyik leglátványosabb, leginformatívabb múzeuma. Ha a szigeten csak egyetlen múzeumot látogatsz meg, akkor ez legyen az. Nemcsak a cukor és cukornád történelmileg is meghatározó szerepét meséli el, hanem Mauritius történelmét, a rabszolgaságot és a rum készítést és kereskedelmet és bemutatja.

Az eredeti üzemet 1797-ben alapították, és egészen 1999-is üzemelt. A gépek nagy része még mindig a helyén van, és az egykori munkások készséggel válaszolnak a gyárral és a cukornád feldolgozás bonyolult folyamatával kapcsolatos kérdésekre. A látogatás végén 12 cukorfélét és közel ennyi rumot is megkóstolhatunk. Belépő: 700 rúpia (kb. 5500 Ft)

Le Fangourin étterem

Az intézményhez tartozó Le Fangourin, nem csak egy átlagos múzeumbüfé, hanem a környék egyik legjobb étterme, így előző nap vagy érkezéskor érdemes asztalt foglalni, így amikor a látogatás végén kilépünk a múzeumból várakozás nélkül helyet foglalhatunk.

Mahogany Shopping Promenade

A szomszédban, 5 perc sétára található egy bevásárlóközpont a Mahogany Shopping Promenade, ha belefér azt is érdemes ellenőrizni. Én csak egy kávéra ugrottam be a Artisans Coffee Beau Plan-ba.

Port Chambly

A Port Chambly egy érdekes képződmény. Gyakorlatilag egy kis Cinque Terrét, egy kis Velencét, egy kis mediterrán várost építettek fel a Tombeau folyó indiai óceánba ömlő torkolatvidékén. Nagyon picit talán tájidegen, de messze nem annyira, mint a Balatonnál anno a görög falu volt 🙂 Talán csak a mesterséges város, luxuslakópark központi szállodája a “The Address” templomtornya, ami kicsit túlzás, egyébként meg az ízlésesség határain belül maradtak, de egyértelmű, hogy nem kreol, gyarmati vagy mauritiusi építészeti stílusról van szó, de ez nem feltétlenül baj, a vendégek, lakük, közönség szeretik, általában teltházas és a lakóparkban is gyakorlatilag minden lakás elkelt.

Az egész egy a néptől sorompóval és szögesdróttal elzárt, élő portaszolgálattal őrzött terület, de utazás alatti fura szokásaim egyike, hogy szeretek az ilyen helyekre belógni. Persze nem a NATO kerítést megmászva, hanem az autó letekert ablakából az őröknek kiintve, előre köszönve, mintha ott laknék, kérdés nélkül nyitották a sorompót és begurultam.

Balaclava romok

Balaclava a Citron folyó torkolatánál fekszik Mauritius északnyugati partvidékén, és egykor egy gazdag és híres család virágzó birtoka volt. Ennek a birtoknak a maradványai – egy vízimalom, illetve egy lőporraktár –  ma a Maritim hotel területén találhatók meg. Ezért is volt nehéz megtalálni, mivel arra számítottam, hogy a többi látnivalóhoz hasonlóan az útról már látni fogom, vagy legalább egy nagy parkoló fogad, ezzel szemben, többször vissza kellett fordulnom és mindannyiszor az 5 csillagos Maritim Resort & Spa Hotel porta szolgálattal őrzött kapujához érkeztem. Eltartott egy ideig mire rájöttem, hogy a romok, a tó és a vízesés is a szálloda területén találhatóak. Mivel nemzeti örökségről van szó, így hiába van a luxushotel kerítésén belül, bárki által ingyenesen látogatható, hacsak nincs éppen valami rendezvény a területen, ugyanis nagyona romok és a tópart nagyon népszerű esküvőhelyszín.

Közeleg a naplemente a tengerpart mentén autózok vissza Grand-Baie-be a szállásomra, de előtte még megállok a környék két legszebbnek mondott strandján. A mai utolsó két megálló a Trou-aux-Biches és Mont Choisy strandok lesznek.

Trou aux biches

Trou-aux-Biches-t a World Travel Awards szavazói a világ egyik top tengerparti célpontjának ítélték. Trou-aux-Biches halászfaluként indult a 19. században az utóbbi időben pedig kisvárossá fejlődött, két kilométer hosszú, fehér homokos, kazuárfákkal árnyékolt stranddal, búvárzátonyokkal, boltokkal, hotelekkel, éttermekkel. Trou-aux-Biches szállások itt.

Mont Choisy Beach

Mauritius északi részének leghosszabb strandja, a Trou aux Biches-tól indul és egészen Grand-Baie-ig ér. A strand könnyen felismerhető az íves alakú partjáról. Ezernyi nagy kazuárfa szegélyezte strand, fehér homokos part és türkizkék víz, mint a sziget északi részén található legtöbb strandon. A hatalmas terület ellenére hétvégén iszonyatosan zsúfolt. Gyakorlatilag lehetetlen parkolni, ha mégis sikerül, akkor tuti valaki ránkparkol és nem tudunk kiállni, hétvégén és ünnepnapokon teljes a káosz. Én pont egy szombati napon jártam erre. Mont Choisy szállások itt.

Port Louis Mauritius fővárosa (5. nap)

Reggel elhagyom Grand-Baie-t és irány Mauritius modern fővárosa Port Louis. Felkészítettek, hogy gyakorlatilag mindegy mikor megyek készüljek az ostromra, mert állandó a dugó. Ennek ellenére fél10 körül remekül haladtam  Grand-Baie-ből alig fél óra alatt a főváros széléhez értem, aztán valóban elkezdődött a három sávban álló dugó, de a döcögős haladás és a leállósávól bepofátlankodó rutinos helyiek ellenére 15-20 perc múlva már a város közepén voltam. A Caudan waterfront-on néztem ki egy remek parkolót (Marina Quay Parking), de nem engedtek be, mert teljesen megtelt. Végül nem sokkal arrébb a helyi művészetek palotájának (Caudan Arts Centre) 8 emeletes parkolóházának 5. emeletén sikerült egy üres helyet találnom. A jobbkormányos autóval a fővárosi káoszban vezetés, majd lehetetlennek tűnő parkolóhely keresés a stressz szintemet 10-es skálán nulláról 3-asra emelte, de ha úgy vesszük, hogy 1 órával ezelőtt indultam Grand-Baie-ből és az autó tuti helyen leparkolva, akkor nem is rossz teljesítmény.

Port Louis gazdag történelmi múlttal rendelkezik. A város alapításának időpontja 1735-re tehető, amikor a francia kormányzat úgy döntött, hogy a szélvédett öbölben létrehoz egy kikötővárost a kelet-afrikai útvonalon. A települést XIV. Lajos francia király tiszteletére nevezték el Port Louis-nak. Port Louis fontos kereskedelmi központtá vált az évszázadok során, és a különböző kultúrák, így az európai, afrikai, indiai és kínai hatások egyaránt érvényesülnek a város történetében és kulturális örökségében.

Ma, szabadkereskedelmi övezetével és nagy kikötőjével Port Louis egy adóügyi paradicsommá fejlődött, és a kereskedelem, a bankok és a vállalkozások központja. A legtöbb nagyvállalat Port Louisban működik, és ezért magas szintű üzleti kultúra alakult ki. Ezért sok mauritiusi a külvárosokból és a közeli falvakból naponta a fővárosba jár dolgozni, ami Port Louis-t Mauritius legforgalmasabb városává teszi.

A dugók, a páratartalom és a hőség miatt Port Louis nem éppen ideális város az élethez vagy a nyaralás eltöltéséhez, így itt szállást szerintem nem érdemes foglalni, max, egy napi kirándulás keretében meglátogatni.

Port Louis top10 látnivalója:

• Caudan Waterfront: Ez a modern bevásárló- és szabadidőközpont a város központjában a kikötő mellett végigfutó tengerpart sétányon található, ahol üzletek, éttermek, mozik és számos szórakozási lehetőség várja a látogatókat.
• Blue Penny múzeum: Mauritius a világ negyedik országa volt, ahol postai bélyegeket kezdtek el kibocsátani 1847-ben, így az itt kiadott bélyegek a gyűjtők számára felbecsülhetetlen értéket képviselnek.. A bélyegmúzeum egyik fő attrakciója a “Blue Penny” bélyeg, amelyet a világ legritkább (14 db) és legértékesebb (8 millió euró !!!) bélyegeként tartanak számon. Akit érdekel a téma, vagy legalábbis a detektív regények, azoknak jó szívvel ajánlom E. V. Cunningham: “A narancssárga mauritius esete” c. könyvet mauritiusra utazás előtt.
• Központi piac, más néven a bazár. A földszinten a friss gyümölcsök és zöldségek kapnak helyet. Az első emeletén található a híres kézműves piac. Ha pedig beüt az éhség, akkor a irány a streetfood szekció. Kóstold meg a dhall purit, amely csicseriborsóból és lisztből készül, valamint a híres aloudát, amely szinte olyan, mint egy turmix bazsalikommaggal, néha jégkásával. Helyi specialitások még a samoussa (burgonyával töltött fánkok), bajas (csicseriborsólisztből készült fánk) vagy gato piment-et (sárga borsóból és chiliből készült fánkok).
• Aapravasi Ghat: Ez a történelmi helyszín a modern munkaerő-migráció egyik első központja volt, és ma az UNESCO Világörökség része. Az oldal emléket állít azoknak az embereknek, akik az 1830-as években az indiai munkások Mauritiusra való érkezésének helyszíne voltak.
• Jardins de la Compagnie: Ez a park a város központjában található és történelmi jelentőségű. A parkban szép kertek, szökőkutak és a francia időkből származó épületek találhatók.
• Mauritiusi Nemzeti Múzeum: A múzeum gazdag gyűjteményt kínál a mauritiusi történelemről, az őslakosokról és a sziget kulturális sokféleségéről.
• A Természettudományi Múzeum az 1880 körül épült Mauritius Intézet földszintjén található. Itt mindent megtudhatsz a paradicsomi sziget állat- és növényvilágáról, legkiváltképpen, a sziget ikonikus, de már kihalt óriás futómadaráról Dodo-ról, de kerüld el nagy ívben az intézményt, ha inkább távoltartanád magad a kitömött állatoktól.
• Fotográfiai múzeum: A múzeumot Tristan Breville úr és felesége fotóművészet iránti rajongása és gyűjtőszenvedélye hozta létre az 1960-as évek végén. A múzeumot most lányuk, Marie Julie, vezeti, aki egy privát tárlatvezetés keretében személyesen mutatta be nekem a páratlan gyűjteményt, ami több mint 1 millió negatívból, több mint 5000 üvegnegatívból, 30 dagerrotípiából, 9000 képeslapból és több mint 1000 fényképezőgépből áll.
  Tristan Breville úr galériája pedig a cukorbárókat és ültetvényeiket, valamint a vidéki életet mutatja be, egészen a városok, például Rose Hill és Port Louis modern építészetének kialakulásáig.
• A kínai negyedet Port Louisban a vízpart (Caudian Waterfront) és a központi piac közelében találod. Fedezd fel a szűk utcákat, és a generációról generációra szálló üzleteket és éttermeket.
  A kínai negyed az utcai művészetéről is ismert. Az Emmanuel Anquetil utcában egy falon átrobogó pandába, a Venpin utcában pedig pazar mangás utcai graffitikbe futhatsz.
• Fort Adelaide (La Citadelle): A város felett magasodó erődítmény a brit idők emlékét őrzi, és csodálatos kilátást nyújt a környező területekre.
• Champ de Mars lóversenypálya: Ez az egyik legrégebbi, a mai napig működő lovaspálya a világon.

Könyvajánló: A narancssárga mauritius esete (E. V. Cunningham)

Betörők forgatnak fel egy házat Beverly Hills-ben, de nem visznek el semmit. Egy híres bélyegkereskedőt még ugyanaznap holtan talál a segédje. A segédet néhány óra múlva ismeretlen tettesek a lakásán agyonverik. A három esetet egy négyszögletű, narancssárga papírdarab – a híres egypennys Mauritius kapcsolja össze, a világ egyik legritkább, félmillió dollárt érő bélyege. A hitleri Németországból indult kalandos vándorútjára, s három évtized múltán Los Angelesben gyilkolnak érte. A rejtélyes ügyet Masao Masuto nyomozó őrmesternek, a szelíd lelkű karate-bajnoknak kell felderítenie…

Maison Eureka birtok

Elhagyom a belvárost és az összeépült agglomerációban lévő Beau Bassin-Rose Hill, Quatre Bornes és Moka településeken keresztül indulok tovább ma esti szállásom helyszíne a Tamarind vízesés felé. Az első kiszemelt megállóm mindössze 10 km-re található Port Louis központjától és annak teljes ellentéte.

Az Eureka birtok egy nagy zöld természetvédelmi területen elhelyezkedő pazar gyarmati villa, a közeli Moka falu szélén. Az Ory-hegy és egy zuhatagokkal tagolt folyó között található kúriát helyi ében- és mahagóni fából építették 1836 körül. A ma múzeumként működő Eureka villa tele van korhű bútorokkal és számtalan érdekes régiséggel, amelyek segítségével a látogatók hiteles bepillantást nyerhetnek a sziget múltjába. Az épületet körülvevő több hektáros természetvédelmi területen túraútvonalak, vízesések, üvegházak, kertek és persze kifogástalanul gondozott pázsit található.

Na bevallom, mindezt csak brossúra alapján írtam, mivel privát rendezvény miatt sajnos zárva volt a birtok, pedig az Eureka híresen jó éttermében szeretem volna, ebédelni, de be kellett érnem egy a burgerrel a BlackSheep Ebene-ben.

MCB irodaház @ Ebene Cybercity

Port Louis belvárosától, a Caudan Waterfronttól 15 km-re található az Ebene Cybercity, Mauritius legmodernebb üzleti negyede, ennek szívében pedig az MCB (Mauritius Commercial Bank) szokatlan formájú épülete. A 10 emeletes, 10 000 m² alapterületű modern irodaház a déli félteken elsőként érte el a BREEAM minősítést a tájolásra, az árnyékolásra, a megújuló energiára és az esővíz újrafelhasználására fordított figyelemnek köszönhetően. Az épület gondosan megválasztott tájolása biztosítja, hogy a homlokzatok északra és délre nézzenek, és nagyvonalú túlnyúlásokkal rendelkezzenek, amelyek gyakorlatilag kiküszöbölik a közvetlen napsugárzást.

Le Port hajómodell manufaktúra

A “Le Port” 1988-ban kezdte meg a hajómodellek építését, és azóta több ezer másolatot készített híres hajókról, köztük a “HMS Bounty”, “HMS Victory”, “Soleil Royal”, “Black Pearl” vagy a “Vasa”.  Bemutatótermükben különböző léptékben épített hajómodellek széles választéka található. Modelljeinket ma már a világ minden táján kiállítják a francia nagykövetségtől az arab palotákig, a kínai cégektől és házaktól az indiai palotákig. Az egyik legnagyobb, 390 cm hosszú “HMS Victory” modellünk még mindig

A manufaktúra ingyenesen látogatható, egy rövid kb. 10-15 perces vezetett túra keretében a hostess végigkalauzol minket a modellhajó készítés fázisain, kezdve a hajótörzs megalkotásától, az árbócok és kötelek koncetrációüt igényló kötözésén át, az apró figurák, ágyúk, hajókormány és más apró alketrészek elkészítéséig. A kis műhelyben alig tizen dolgoznak és mindenki csak egy-egy munkafázison.

A műhely látogatás ugyan ingyenes, de utána a bemutatóteremben elég erős sales nyomásnak leszünk kitéve. Én végül nem vettem semmit, de adtam némi jattot a körbevezetésért, ha mér ennyit foglalkoztak velem.

Igaz csak autóval gurulok át, de innét a steril kapszulámból szemlélve is Quatre Bornes városrész tűnik Mauritius egyik legélhetetlenebb szegletének, a helyzeten persze az sem segít, hogy 20 perce dugóban állok és a káosz nem akar tisztulni, de már csak 8-10 km és hamarosan kiérek a lakott területről és megérkezek ma esti szállásomra a Tamarind vízeséshez.

Tamarind vízesés (6. nap)

A 3 csillagos szállodák után egy éjszakára bevállaltam, egy homestay-t egy hindu családnál. Eredetileg csak egy szobát foglaltam, de megkaptam a 3-4 szintes ház teljes középső szintjét, konyhával, nappalival, kis szentéllyel, illetve erkéllyel, függőággyal, ahonnét konkrétan látszott a Tamarind falls hét lépcsőben, összesen 293 méter magas vízesése. A szállás olcsó volt és nagyon jó értékeléseket kapott Bookingon, illetve mellette szólt, hogy Parkas, a családfő túravezető és a Tamarind vízeséshez és a Le Morne megmászához is szervez kiscsoportos túrákat.

A Tamarind vízesés három különböző túraútvonal mentén fedeztehtő fel:

1. Az első útvonal csak a fő vízeséshez vezet, és viszonylag egyszerű. Különösebb fizikai edzettség nélkül, térkép segítségével könnyedén végigsétálhatunk rajta.
2. A második útvonal (kb. 3 óra / 5 km) öt vízesést érint, és a kis tóhoz vezet, ahova lezúdul a víz. Az oda vezető út nemcsak az erdőn keresztül, hanem a szurdok bazaltlejtőin is végigfut, ezért nehezebbnek számít (közepes nehézségi szint), de egyedül is megtehető.
3. A harmadik útvonal (kb. 5-6 óra / 8 km) a legnehezebb, amelyen az összes tamarin vízesést érinti. Meredek lejtőkön, csúszós bazaltköveken kell lemenni és mászni, a kezünkkel a növényzetbe kapaszkodva sokszor jelöletlen úton, így az egész vízesés rendszert szeretnéd bejárni, akkor érdemes túravezetőhöz, kisebb csoporthoz csatlakozni.

Grand Bassin, a szent-tó

A színes templomokkal és hindu istenségek szobraival körülvett Grand Bassin krátertavat 550 méter tengerszint feletti magasságon, a hegyek közé rejtve találod. 1972-ben egy indiai pap szentelt vizet hozott a Gangeszből, és egy látványos ceremónia közepette azt a tóba öntötte. Ettől kezdve a tavat Gangesz Talao-nak nevezik. Ganga a Gangesz, a “Talao” pedig “medencét” jelent.

Grand Bassinbe minden év február végén, március elején zajlik a legnagyobb zarándoklat. Ilyenkor akár 400 000 hívő is tiszteletét teszi a szent tónál és azt körülvevő templom komplexumban. Így már érthető, hogy az odavezető vidéki út utolsó kb 2 km-es szakasza miért szélesedik ki 4-6 sávos autópálya léptékű sugárúttá, miért vannak külön buszsávok és felfoghatatlan méretű parkolók, amelyek az év nagy részében majdnem üresen állnak. Ahogy a B102-es útról, erre a széles és nyílegyenes B88-asra fordulunk a távolban feltűnik Mangal Mahadev Siva szobra, amely a maga 33 méterével a harmadik legmagasabb Siva-szobor a világon.

Az kiépített infrastruktúra azt sugallja, hogy a február végi zarándoklat idején itt valószínűleg pusztítő tömeg gyűlhet össze, de így novemberben, hétvégre ellenére is kevesen voltak, így nem csak a Siva-szobor, de a tó közvetlen közelében is könnyen lehetett parkolóhelyet találni.

A tó körül imádkozó hívők gyümölcsöket és egyéb ennivalókat ajánlanak fel hindu istenségeknek, illetve füstölő pálcákat gyújtanak. Érdemes még felsétálni a domb tetején lévő Hanuman templomhoz, ahonnét szép kilátás nyílik a tóra és környékére.

Ne feledd, a Ganga Talao a hinduk számára szent hely, a templomokba csak mezítláb, cipő, papucs nélkül lehet belépni. Ugyanígy a rövidgatya, kivágott felső is kerülendő. Fotózáshoz is illik engedélyt kérni.

Le Bois Cheri teaültetvény

Grand Bassintől mindössze 5-6 km-re található a Le Bois Cheri teagyár és teaültetvény. Az 1892-ben alapított 250 hektáron elterülő Le Bois Cheri birtok Mauritius legrégebbi és legnagyobb teaültetvénye.

A teagyárban tett vezetett túra után meglátogathatod, az azonos épületben lévő teamúzeumot, majd irány a teaültetvényre és kis tóra néző étterem aminek a teraszára kiülve már kóstolni is lehet. Az étterem a teagyár parkolójától légvonaban mindössze 300 méter, de amikor ott jártam csak kb. 1,2 km-es kerülő úton lehetett megközelíteni, ami autóval elér rázós terep, míg ha sétálunk, akkor szívhatjuk a mellettünk elhaladó kisbuszok, autók porát, egyik sem ideális.

La Vanille nature park, óriásteknős etetéssel

A La Vanille egy 3,5 hektáros park tele pálmafákkal, óriás bambuszokkal, mini dzsungel szerű környezettel, amely valahol a rezervátum és állatkert határán mozog. A parkban leguánok, majmok, makik, szarvasok, vaddisznók, algátorok, japán pontyok, mauritiusi denevérek, radiata teknősök, édesvízi teknősök, gekkók, angolnák, lemúrok és kaméleonok és közel kétezer krokodil is található, de a park sztárjai minden kétséget kizáróan az aldabrai óriásteknősök, legalábbis én miattuk csengettem ki a közel ezer rúpiás belépőt.

Aldabrai óriásteknősök

A La Vanille parkban több mint ezer Aldabra óriásteknős él, köztük Domino, aki több mint 100 éves és legutóbb 275 kg-gal mérlegelt. Az óriásteknősök úgynevezett félszabadságban élnek egy hatalmas kifutón, ahol mi látogatók is simán besétálhatunk közéjük és megetethetjük őket a kedvenc leveles águkkal, amelyből egy jókora zöld csokor mindössze 75 rupiába kerül a bejáratnál. A kisebb harckocsi méretű páncélosok jámbor jószágok, megsimogathatjuk őket, a vastag, de érzékeny pánlcéjukon keresztül, sőt a fejük tetejéhez is finoman hozzá szabad érni, egyedül a fejük előtt nem érdemes hadonászni, mert foguk ugyan nincsen, de éles szájukkal könnyedén roppantanak ketté kisebb bambusz vagy faágakat, így ha nem figyelünk, könnyen bűnbánő jakuzát faragnak belőlünk.

Felnőttként is hatalmas élmény volt testközelbe kerülni, és kézből etetni ezeket a kihalástól megmentett, sokszor több, mint 100 éves állatokat, a gyerekeket pedig valószínűleg órák múlva sem lehet kirángatni majd a teknős “kifutóról”.

A helyszíni belépő elég borsos, az egyik legdrágább attrakció Mauritiuson, felnőtt turista jegy: 975 MUR (kb. 7500 Ft), ami online általában 10-15% kedvezménnyel megvásárolható, így érdemes előre befoglalni.

Saint Aubin birtok

A La Vanille parktól mindössze 4 km-re található a Saint Aubin birtok, érdemes az ebéddel idáig kibírni. Az 1829-ben épült elegáns gyarmati villa eredetileg a cukorgyár mellett állt, de az 1970-es években áthelyezték, hogy tulajdonosa nyugodtabban aludhasson. Az ültetvényen már nem termelnek cukrot, de a ház körüli parkban, megtaláljuk a mauritiusi birtokokra jellemző mini állatkertet, egzotikus növényeket, a cukornád ültetvény kötelező kelléke egy hagyományos rumlepárló üzem, amelynek palackozott termékei a souvenir shopban rögtön meg is vásárolhatóak. A Saint Aubin birtok különlegessége és egyik fő látnivalója a vanília ültetvény.

Vanília ültetvény

Nekem új volt, de a vanília az orchideák családjába tartozik, és valóban nagyon szép virága van. A vanília amúgy egy kúszó őserdei faj, amely léggyökereivel megkapaszkodik a fákon, és a nedvességet a levegőből nyeri, így Mauritiuson is úgy termesztik, mint nálunk a szőlőt vagy futóbabot, azaz kb. 1,5 méter magas karókra futtatják fel. A tűző napot sem kedveli, így az egész kert sűrű szúnyoghálóval volt lefedve, hogy így szimulálja az őserdő mélyét. A különleges fűszernövényről még több infót lehet megtudni az ültetvény melletti kis “múzeumban”.

Le Saint Aubin Restaurant

Mivel kora reggel óta úton vagyok (Grand Bassin, Le Bois Cheri teagyár, La Vanille park), így a 14:30-as záróra előtt csak pár perccel sikerült beesnem az étterembe, de szerencsére sikerült még bekönyörögnöm magamat, hiszen a St Aubin-i élmény csúcspontja a főúri ház verandáján elköltött étkezés, főleg, ha hajnal óta az óriásteknősöknek szánt zöld levelem kívül nem sok kajával találkoztam.

Innivalónak egy a Le Bois Cheri ültetvényről származó teából készült icetea érkezik, ha már itt a vanília ültetvény, akkor pedig főételnek egy vaniliás csirkét, desszertnek pedig egy banana flambeet rendeltem, utóbbit benézték és helyette egy karamellizált banán érkezett. Az ebéd jó volt, de nem a legjobb a szigeten, a gyarmati időkbe visszarepítő környezet és a villát körbeölelő nyugalom viszont priceless.

Rochester vízesés

A Rochester-vízesés korántsem a sziget leglátványosabb vízesése, de ha a környéken jársz, egy kitérőt mindenképpen megér (kb. 4-5 km-re van St Aubin birtoktól). A vízesés megközelítése nem egyértelmű: lehet menni Souillac település felől és akkor a vízezés aljánál kötünk ki, de én ezt benéztem és továébbmentem, így a szomszédos Surinam faluból lekanyarodva végül a vízesés felső részénél kötöttem ki. A cukornádültetvények között odavezető földút elég köves, kátyús, de egy SUV-val simán abszolválható. A vízesés mindössze 10-12 méter magas, de széles és jól néz ki, ahogy a bazaltorgonákról lezubog. A vízesésben / alatt fürödni is lehet.

Haladtam tovább a B9-esen nyugatra Le Morne és La Gaulette felé, egy-egy rövid megállóval St Felix és Bel Ombre straindjainál, tengerpartjainál.

Maconde kilátó, hajtűkanyar

Még Le Morne és La Gaulette előtt, de közvetlenül Baie du Cap után van a híres Pointe du cap vagy másnéven Maconde szikla. Az vízbe nyúló szikla tetején lévő kis kilátópont egyik irányba az indiai óceán felé néz, míg visszafordulva remek rálátást biztosít a híres, 180 fokban visszafordítós Baie du Cap / Maconde hajtűkanyarra.

La Gaulette (7-14. nap)

Hamarosan elhaladok a fenséges Le Morne Brabant sziklája mögött (részletesen később) és begurulok La Gaulette nevű halászfaluba, ami a következő 7-8 nap báziásul fog szolgálni. A sok szép fehér homokos strand és üdülőhely helyett miért pont La Gaulette-re esett a választásom, miért itt fogom eltölteni a leghosszabb időt Mauritiuson?

Valószínűleg Mauritiusról mindenkinek az ikonikus Le Morne Brabant szikla, és az alatta végigfutó gyönyörű fehér homokos tengerpart, türkizkék víz és a helikopterről látható “vízalatti vízesés” ugrik be elsőként és mindenki ezen a partszakaszon szeretné tölteni a nyaralását, amíg nem szembesül azzal, hogy az itt található hotelek átlagos szobára 1000 euró/éj körül mozog. Viszont, ha a Le Morne beach nem fér bele a büdzsébe, akkor legalább legyek a közelben és ha lehet az erkélyről lássam a Le Morne sziklát.

Miért pont La Gaulette?

• La Gaulette a Le Morne beachez legközelebb (7 km) fekvő olyan település, ahol van élet, vannak éttermek, szupermarket, a szállás árak pedig a nagyon kedvező kategóriába mozognak, mivel végig volt autóm, így 10 perc alatt bármikor el tudtam ugrani Mauritius legszebb tengerpartjára (persze bringával sem leküzdhetetlen távolság), miközben a Le Morne 1000 eurós szobaárai helyett, kb. 50-60 eur/éj kategóriában szuper szállásokat lehet találni.
• Mivel én nem az egész nap a tengerparton fekvő típus vagyok, másfél óra egy huzamban bőven elég, így fontos volt, hogy a közelben legyen Chamarel, a Black River Gorges nemzeti park kínálta látnivalókkal (később részletesen). La Gaulette-ből autóval 15 percre volt a nemzeti park bejárata.
• La Gaulette-tel szemben, kb. 1000-1200 méterre a parttól van az Ile Aux Benetier sziget, illetve mögötte a Crystal Rock (Kristály szikla). A sziget motorcsónakkal pár perc, kajakkal 20 perc alatt elérhető.

La Gaulette szállás

A  La Gaulette-be töltött 8 éjszakát elfeleztem és 4 éjszakát töltöttem egy szuper különbejáratú, nagy teraszos, dzsungel kertes ikerházban, ahol a ház másik felében a tulajdonosok laktak, a másik 4 napot pedig egy kis butikhotelben, ahol a szobám erkélyéről brutál panoráma nyílt az indiai óceánra és a Le Morne sziklára. (La Gaulette szállások itt.)

Az irodám a hétre:

A következő héten innét  La Gaulette-ből fogok csillagtúrázni a környéken.

Az állatvilág építészei: a szövőmadár

La Gaulettben mindkét szállásom mellett volt egy-egy nagy fa, amelyek ágait művészien elkészített “rattangömbök” díszítették, akár szubtrópusi karácsonyfák is lehettek volna. Jobban megnézve persze rájöttem, hogy ezek madárfészkek, utánaolvasva pedig kiderült, hogy szövőmadarak fészkei. Az Afrika déli részén őshonos madarak lenyűgöző fészeképítő képességeiről ismertek. A hím madarak néhány óra alatt szinte tökéletes gömböt, vagy csepp alakú formát építenek fűszálakból, mindezt az ágak végén fejjel lefelé repülve, illetve függeszkedve. A fészek bejáratát általában úgy alakítják ki, hogy a lehető legszűkebb legyen, és lefelé nézzen, ez segít távol tartani a ragadozókat. Egy-egy nagyobb eső, vagy szél után a fészkek egy része sajnos lehullott a földre, de a szorgos madarak pár óra alatt azokat újraépítették.

Chamarel – Seven colored earth Geopark

Chamarel egy kis hegyi falu és a Black River Gorges Nemzeti Park nyugati kapuja is egyben. La Gaulette-ből a tengerszintről autóval kb. 15 percet kell szerpentinezni felfelé a nemzeti park 300 méter magasan lévő bejáratához. Az őrbódénál váltható belépő 550 MUR (kb. 4500 Ft) és ezzel több látványosság is látogatható (de nem az összes). A sorompó után aszfaltozott út vezet tovább, amin autóval is be lehet hajtani, rögtön az út elején található kávéültetvény, 1,5 km-re a vízesés, majd újabb 1,5 km-re a Seven Colored Earth és innét kb. még 1 km-t lehet megtenni az utolsó parkolóig, ahonnét az Ebony Forest túraútvonal indul. Ezek nem nagy távolságok, így gyalogosan is legyűrhetőek, de mivel mindenki más autóval megy be a parkolókig, így az aszfalt út szélén, az autók között elég kellemetlen gyalogolni.

Chamarel vízesés

A több lépcsőre tagolt Tamarind vízesés teljes magassága ugyan nagyobb, de a Chamarel-vízesés egyetlen lépcsőben esik közel 100 métert, így ilyen szempontból Mauritius legnagyobb vízesése, különösen, ha a vízhozamot is figyelembe vesszük, ami esős évszakban elérheti a 40 000 m³/perc csúcsáramlatot is. A Chamarel-vízesést egyébként a Saint Denis folyóba ömlő három különböző patak vize táplálja. Pazar látványt nyújt, ahogy a buja növényzettel benőtt környezetben a bazaltszikla párkányán túlfolyva az ovális medencébe zúdul. A parkoló korlátjánál van egy sokkal jobb kilátó terasz, mindössze 100-150 métert kell feljebb menni egy kijelölt ösvényen, innét sokkal jobban rálátni a patkóalakú sziklafalra és a vízesésre.

Seven Colored earth / Hétszínű föld

Piros, barna, bordó, lila, rózsaszín színekben pompázó dűnék, mintha egy szürreális, holdbéli tájon járnál. Az érdekes színpaletta állítólag a vulkáni működés következtében a felszínre kerülő fém-, elsősorban vasoxidoknak köszönhető. A Hétszínű föld Mauritius egyik legtöbbet fotózott látnivalója. Persze sok múlik az időjárási körülményeken is, borús időben egyeseknek csalódást okozhat, mivel a színek nem feltétlenül úgy vibrálnak, mint az instagram által meghajlított valóságban.

Ebony Forest túra, kilátó + teknős

Ezután autóval átgurultam az Ebony Forest látogatóközponthoz, ami elsőre leginkább egy múzeumi souvenir boltnak tűnt, illetve ki volt téve egy árlista, hogy milyen plusz aktivitások mennyibe kerülnek (a már megfizetett parkbelépőn felül). Egyik opció sem tűnt túl izgalmasnak, miért fizessek plusz 400 rupiát azért, hogy 32 fokban túrázhassak a környéken? Közel 10 perc hezitálás után rászántam magamat, hogyha már itt vagyok, akkor befizetek és megnézem ezt az oda-vissza alig 5 km-es útvonalat. És milyen jól tettem, az egyik legnagyobb élmény volt a mai nap!

A túra (Kestrel trail) szenvedősen indult, nagyon meleg, max. UV, nulla árnyék és felfelé lépcsőzős. Aztán, ahogy a betonútról az erdei útra fordultam, egyre szebb lett a környezet és a kaptató is mérséklődött valamelyest. Egyszer csak azt hallom, hogy tőlem alig 3-4 méterre valami nagy állat megmozdul a bokorban. A kezdeti para rögtön elszállt, amikor láttam, hogy egy aldabrai óriásteknős csemegézi jőízúen egy szép zöld bokor levelet. Amikor észrevett ő is kicsit lefagyott és félbehagyta az ebédet, de amikor kicsit eltávolodva tőle leguggoltam, hogy ne zavarjam tovább folytatta a rágcsálást.

Hamarosan megérkeztem a lombkorona sétányhoz, ahol különböző madarakat és színes gekkókat lehet megfigyelni testközelből, természetes élőhelyükön. Madarakat nem sokat láttam, csak hallottam, viszont pár gekkót sikerült lencsevégre kapni.

Innét tovább folytatódik felfelé az út, majd az egyik kanyarból végre megpillantom a fenséges Le Morne Brabant szikláját. A kis padról brutál panoráma nyílik a hegyre és az indiai óceánra.

Innen tovább végig a hegygerincen a 402 méter magasan lévő Sublime Point kilátóteraszhoz.

Az út rövid, a fáknak köszönhetően még árnyék is van, alig 1-1,5 km, de a melegben és a gyökerek között nem sétagalopp. De abszolút megéri végig menni: a Sublime Point-ról még elképesztőbb kilátás nyílik mindenre: látszik a Le Morne, alattam a kisváros La Gaulette, ahol lakom, a halászfaluval szemben a parttal párhuzamosan a gyönyörű Île aux Benitiers sziget fut végig. És mindezt egy látványos mozaikon is megtekinthetjük. A Sublime kilátóteraszon egyébként van egy kis büfé is, hideg innivalókkal, minimál kajával, árnyékos ülőhelyekkel.

Nem körtúra, úgy hogy ugyanazon az úton megyek vissza és a “Kestrel trail” szakaszon újabb kettő, a szabadban élő óriásteknőssel futottam össze. Egyikük beásta magát a földbe egy bokor alá, talán csak a hőség elől keresett menedéket és délutáni alvásra készült, esetleg “fészek” a leendő tojásoknak? A másik, aktívabb példány pedig egész jó sebességgel éppen közlekedett.

Vissza az autóhoz és éppen jókor, mert kegyetlenül elkezdett szakadni az eső. Viszont a Chamarel Geoaparktól pár km-re van egy remek esőprogram.

Chamarel rum lepárló

Mauritius délnyugati régiójának termékeny völgyében fekszik a híres Rhumerie de Chamarel, amely az egyik legújabb lepárlóüzem Mauritiuson. A Couacaud család 1996-ban vásárolta meg a chamareli Domaine de l’Exil-t, ahol a 220 hektáron termesztik a rum előállításához elengedhetetlen cukornádat.

Belépő ellenében egy 20-25 perces vezetett túra keretében végikalauzolják a látogatókat az üzemen, elmagyarázzák a rum készítésének folyamatát, a végén pedig akár 9 féle rumot is megkóstolhatunk. Utóbbit tartalmazza a belépő ára, de ha díjnyertes, különleges, extra old (XO) rumokat is szeretnénk kóstolni azokért már pluszban fizetni kell. A birtokon amúgy van egy kiváló étterem is.

Le Morne Brabant

Nehéz Mauritiusról jellemzőbb képet találni, mint a gyönyörű strandokkal és kristálykék vízzel körülvett Le Morne Brabant szikla. Az 556 méter magas monolit Mauritius délnyugati sarkában emelkedik a káprázatos fehér homokos strand és a csillagászati áron futó luxushotelek partmenti bungalói fölé, ennél drámaibb hátteret festeni is nehéz lenne. Nem véletlen, hogy nem csak Mauritius, hanem a világ legszebb tengerpartjainak toplistáin is bérelt helye van.

A Le Morne beach nagy részét ugyan luxusszállodák foglalják, de hála mauritusi törvényeknek és a nem csak afrikai viszonylatban alacsony korrupciós rátának, a sziget a part mentén gyakorlatilag akadály nélkül körbesétáható, azaz kiválóan érvényesül az óceán mindenkié elv. Ez az elv itt a Le Morne lábánál is teljesül, sőt a 3,5-4 km hosszú tengerpart egy kb. 5-600 méteres szakasza egy teljesen szabadon és ingyenesen hozzáférhető public beach, azaz szabadstradn, ingyenes parkolóval, WC-vel, árnyékos pihenőkkel, padokkal. A törvény szerint az ár-apály felső vonaláig pedig a környező 5 csillagos szállodák területére is átsétálhatunk. Amíg a vízben, vagy ahhoz nagyon közel sétálunk, senki sem fog ránk szólni, de ha látszólag kívülállóként bekószálunk mondjuk a medencéhez, akkor már jön a hófehér öltönyös őr és intézkedik.

A parttól kb. 2-300 méterre van a korallzátony, ami a hullámok nagy részét felfogja (és a cápák sem tudnak átjutni), így partközelben általában egészen csendes az óceán. A korallzátony egyetlen hátránya, hogy a partközelben is óvatosan érdemes lépkedni, mert a kisodródott éles korall darabok nem bánnak kesztyűs kézzel a cipőhöz szokott lábakkal. Elvétve sünök is előfordulnak, így egy vizicipő számos meglepetéstől óvhat meg. A 3-4 km-es partszakasznak viszont vannak olyan részei is, ahol az idő és a hullámok már tökéletesen puhára dolgozták a homokot.

Ha mindenképpen közvetlenül a Le Morne beaches szeretnétek megszállni, akkor a következő 4-5 hotel közül lehet választani:

• LUX Le Morne 5* 420 eur/szoba/éjtől
• Dinarobin Beachcomber Golf Resort & Spa 5* 480 eur/szoba/éjtől
• JW Marriott Mauritius Resort 5* 550 eur/szoba/éjtől
• Paradis Beachcomber Golf Resort & Spa 5* 750 eur/szoba/éjtől
• Hotel Riu Palace Mauritius 5* (2023-2024 – felújítás alatt)

De a félsziget északi részén (ahonnét kb. 2 km a Le Morne szabadstrand) már teljesen elérhető árakon is foglalhatóak szállások:

• Boutik Retreats Le Morne 4* 160 eur/szoba/éjtől
• Ma Vie La apartmanok 100 eur/szoba/éjtől

A Le Morne Brabant megmászása

A Le Morne Brabant az UNESCO világörökségi listájára 2008-ban került fel és azonnal le is zárták, de hosszas mérlegelés után 2016-ban hivatalosan újra megnyitották a nagyközönség előtt.

A Le Morne 556 méter magas csúcsának megmászása oda-vissza kb. 7 km és 3-4 óra alatt lehet megfordulni, az útvonal közepesen nehéznek számít. Az utolsó harmad kifejezetten meredek és sziklákat kell mászni.Saját felelősségre egyedül is nekivághatsz, de ha egy mód van rá ne flip-flop papucsban, hanem rendes túracipőben és ha kicsit is bizonytalan vagy fogadj inkább tapasztalt helyi túravezetőt. Érdemes minél korábban indulni és csak akkor, ha az előző két napban nem esett jelentősebb eső.

A csúcsról lenyűgöző kilátás nyílik mind a szigetre, mind a végtelen Indiai-óceánra.

Vízalatti vízesés

Itt található a híres vízalatti vízesés is, ami igazából csak egy optikai csalódás, hiszen a víz nem zúdul alá és nem is szippantja be a felette úszókat, vagy a búvárokat. Az érdekes jelenséget a tengerfenéken áramó homok rajzolja ki valójában. Rossz hír, hogy hiába másszunk fel a Le Morne Brabant csúcsára, abból a szögből sajnos nem nem látható, legalábbis nem adja ki a vízalatti vízesés illuzióját. Ahhoz, hogy az instagramon pörgő látvánnyal szembesüljünk mélyen a zsebünkbe kell nyúlni, hiszen az csak egy helikopter vagy hidroplán túra alkalmával látható tökéletes formájában.