Zhujiajiao – Sanghaj Velencéje

Ha a 25 milliós metropoliszból kicsit kiszabadulva, valami nagyon autentikus kínai élményre vágyunk, akkor irány valamelyik ősi vízi város. Az 1700 éves múltra visszatekintő, fűzfákkal beárnyékolt csatornákkal és íves kőhidakkal átszőtt ősi kisváros lampionos sikátoraiban sétálva, mintha időgépbe ültünk volna. A közlekedés, áruszállítás leginkább a vízen, gondolákon történik, de a hidak segítségével a szárazföldön is körbegyalogolhatjuk a várost.

Shanghai 130 km-es körzetében, azaz legfeljebb 2 órás utazással elérhetően 10-12 ilyen vizi várost, falut találhatunk. A legismertebb és legfelkapottabb talán a Suzhou mellett Tongli (90 km), illetve Zhouzhuang (80 km), de legjobb állapotban fennmaradt és tömegközlekedéssel talán a legegyszerűbben megközelíthető Zhujiajiao (50 km), így egyik reggel ennek indultam neki.

A 2-es (zöld) metróvonalon East-Nanjing station => Hongqiao vasútállomás (32 perc), majd ott átszállva a 17-es (barna) metróra további 11 megálló és 42 perc. Szóval összesen kb. másfél óra, 50 km metrózás egy irányba:) Közvetlen busz is indul a belvárosból, ami elvileg kicsit gyorsabban 1 óra alatt kiér.
A Hongqiao vasútállomásnál történő átszállás egyébként azért jött nagyon jól, mert holnap onnét indulok tovább vonattal Hangzhouba, így a pénztárból felvettem a még otthonról megrendelt jegyet, illetve csomagok, nagy bőrönd nélkül kitapasztaltam, hogy mennyi idő lesz majd másnap reggel kiérni, hogy tuti elérjem a vonatot.

Miután Zhujiajiao megállónál leszálltunk a metróról (ami az út utolsó harmadában szerencsére már a felszín felett halad, mint egy HÉV, így végre egy óra után természetes fény), a táblákat követve induljunk egy gyalog az ősi város felé. Az Thuxi road jobb oldalán haladva menjünk át egy kisebb csatorna felett (balra egy kis tó), az első táblánál, a Xiang Ning Bang utcánál még nem forduljunk le jobbra (!) ez egy lepusztult bevásárló utca autós forgalommal, gagyival, tömeggel. Menjünk át a második csatorna felett is és ott forduljunk jobbra (Kb. 400 méter metrómegállótól). Itt kezdetben kis lakóházak között haladunk, de már nyugiban és egyre érdekesebb dolgok következnek. Innentől a szűk utcák labirintusához nehéz szöveges iránymutatást írni, valamelyik jegyárusnál szerezzünk egy térképet, vagy hagyjunk hogy beszippantsanak a sikátorok.

Jó kiindulópont a 450 éves, ötlyukú Fangyeng kőhíd Zhujiajiao csakrájában, ahol a két meghatározó csatorna keresztezi egymást. Az egyik felén sajnos már kezdenek felbukkanni az oda nem illő boltok és már egy KFC is megvetette a lábát, de az íves gyalogoshídon átsétálva az olajban sistergő csirkeszárny helyett már a készülő Mooncake-ek illata csapja meg az ember orrát. Illetve itt nem messze van az egyik leharcolt köz WC is, hogy kicsit belerondítsak a képbe.

A főutca a fűzfákkal szegélyezett csatorna két partján halad végig. Egyik oldalon a Dongjing, a másik oldalon Xijing sétálóutcákkal. Napközben itt sajnos hömpölyög a tömeg, csendes menedéknek a Kezhi villát és kertet javaslom. A Xijing egyik épületéből nyílik, minimális belépőt fizetve egy 5-10-szer nagyobb belső épületegyüttesbe és kertbe jutunk, mint amit az utcafrontról elképzeltünk volna. Tökéletes menekülő útvonal, ha már kicsit elegünk van a turista hordákból. Körülbelül egy órát töltöttem itt.

Mikor érdemes menni? Mondanám, hogy korán, de valószínűleg a helyi kínai turistáknál nem tudunk korábban kelni, így azt mondom ne siessünk reggel, inkább maradjunk napnyugtáig. Én 11 után értem ki, a fő csapásokon nagy tömeg, de fél3 felé már kezdtek visszaindulni a reggeli szervezett buszos turnusok és 3-4 körül már nagyon felszabadultan lehetett sétálni a majdnem kiüresedett mellékutcákban. A Kezhi garden mellett a City God / A város istene templom körüli, attól nyugatra fekvő hangulatos kávézókkal teli sikátorok tetszettek legjobban.

Zhujiajiao nevezetességei, látnivalói:

• Kezhi kert,
• City God / A város istene templom,
• Yuanjin buddhista templom,
• Qing postahivatal,
• Quanhua galéria,
• Antropológiai múzeum,
• Zhaxidawa – a tibeti kultúra múzeuma,
• Kézműves múzeum.

Ezt a nyolc látnivalót egy 80 yuanos kombójeggyel körbejárhatjuk, vagy külön-külön 20 yuan-ért bemehetünk bármelyikbe. Zhujiajiao viszont egyáltalán nem a kötelező látnivalók kipipálásról szól (bár a Kezhi kertet kár lenne kihagyni), hanem az időnyomás nélküli ténfergésről az autómentes szűk utcákban, néha felbukkanunk ott, ahol már kétszer is jártunk, néha egy teljesen új csapás visz ki a város széléig. Tele lampionokkal, madarakkal, kisboltokkal, kajáldákkal, kávézókkal és kedves helyiekkel.