Sanghaj látnivalók 3-4 nap alatt

Az 1930-as években a Távol-Kelet legnagyobb és legprosperálóbb városa, a kelet Párizsának is szokták nevezni. Sanghaj a kétezres években megint elképesztő fejlődésen ment keresztül, a közel 25 milliós metropolisz a világ legnépesebb városa és itt található a világ legkiterjettebb metróhálózata is. Sanghaj lenyűgöző és lüktető elegye a keleti és nyugati kultúra találkozásának. Építészetében pedig ugyanígy találkozik a régi és az új: a belváros közepén az időszámításunk utáni 3. században épült Jing’an templom, a Bundon sorakozó a 20-as 30-as években épült Art Deco épületek, vagy a Burj Khalifa után a világ második legmagasabb épülete a Shanghai Tower.

A masszív népsűrűség ellenére, jól szervezett, élhető város, a luxust is megtaláljuk, de egyelőre még hazai pénztárcához mérten is olcsó, ráadásul tavaly óta a Shanghai Airlines közvetlen járatával, átszállás nélkül, 10ó 30p alatt elérhető Budapestről.

Sanghaj repülőjegy, repülőtér, érkezés

Az amúgy nagyon modern és építészetileg is látványos Shanghai Pudong (PVG) repülőtér érkezés oldala kevésbé izgalmas, bár az átszállással együtt 14 óra repülés után kicsit kicsavarva leginkább a hotelszoba, a zuhanyzó és az ágy lebeg a szemem előtt, de arra még várni kell. A hosszú folyosó végén rögtön szembesülök a totális kontroll és megfigyelés első eszközével a 2in1 arcszkenner és az ujjlenyomat leolvasó automatával, amit rögtön el is kezdek lelkesen fotózni, majd 15 mp-en belül törlöm is a fotókat egy mellettem megjelenő biztonsági őr szigorú felügyelete mellett. Az ujjlenyomat olvasó sem játék, nem csak egy, hanem mind a 10 ujjunkat be szkennelni. Az ujjbeolvasó gép által kiadott “blokkal” pedig beállhatunk a kígyózó útlevélellenőrző sorok egyikébe. A teljes welcome procedúra az összes ellenőrzéssel nagyjából 1,5 órát tesz ki.

Miután a feladós bőröndöm is szerencsésen megérkezett gyorsan végignézem a reptéri SIM-kártya kínálatot, de utazás előtti kutakodásokból jobb árakra emlékszem, így kockáztatok és megpróbálok internetkapcsolat nélkül odatalálni a szállásomra, hogy majd később oldjam meg az égető SIM-kártya, internet kérdést a belvárosban.

MAGLEV mágnesvonat 431 km/h

A repülőtérről bejuthatunk másképpen is a városba, csak éppen nem érdemes. Igaz, hogy sima metróval alig 300 Ft, de egyáltalán nem élmény a 45 percig tartó utazás, a dugóban taxizásról pedig ne is beszéljünk. A 431 km/h sebességgel romboló MAGLEV 8 perc alatt teljesíti ezt a 30 km-es távot, miközben a jegy ára is teljesen korrekt: 50 jüan, kb. 2100 Ft.

A MAGLEV a Magnetic Levitation train, azaz a lebegő mágnesvasút rövidítése és Sanghaj belvárosát köti össze a 30 km-re lévő repülőtérrel. Az egész egy 1999-ben megálmodott presztízsberuházás, ami röpke másfél év alatt el is készült és 2004 óta, azaz több, mint 15 éve (!!!) élesben üzemel, ráadásul azóta rendíthetetlenül őrzi a világ leggyorsabb vasútja címet. Tesztek során 500 km/h feletti sebességre is képes volt, de a 431 km/h sebességet ítélték meg biztonságosnak, illetve mire felgyorsít erre a tempóra pár perc múlva kezdhet is lassítani, hogy meg tudjon állni a Longyang Road végállomáson, ahonnét rácsatlakozhatunk a brutális metróhálózatra. A Sanghaj metró 17+2 vonalból, 413 megállóból, 676 km-es hálózatból áll és naponta 10-13 millió ember utazik a szerelvényeken. Ezekkel a számokkal a sanghaji a világ legnagyobb metróhálózata. Becslések szerint 2025-re a metróhálózat hossza átlépheti az 1000 km-t és a 25 vonalat.

És végül még egy fontos információ a MAGLEV-hez! Bár ez csak hozzám hasonló geekeknek fontos. A vonat csak bizonyos napszakokban közlekedik 430 km/h sebességgel! Korán reggel, a dél körüli órákban és késő este csak 300-zal döcög. Pl. én már reggel 8:35 körül kijutottam a csomagjaimmal a reptérről, de tudtam, hogy csak a 9:00-10:45 között induló szerelvények gyorsulnak 430-ig, így hiába voltam hulla álmos kivártam még azt a fél órát, mert milyen lett volna már a világ leggyorsabbnak mondott vonatán úgy utazni, hogy az éppen takarékos módban üzemel? Itt a MAGLEV sebesség menetrend.

Yuyuan kert és a bazár

Röviden a Yu kert, kínaiul a Boldogság kertje, a történelmi Sanghaj egyik fő látnivalója. A Ming dinasztia uralkodása idején, 1559-ben Pan Yunduan kezdte el építtetni apja tiszteletére. A 20.000 négyzetméteres kert a Város Istenének temploma mellett található, a régi városrész észak keleti felében a Huangpu Qu kerületben. A belvárosból gyalogosan is elérhető, ha pedig metróval érkeznénk, akkor a 10-es vonal “Yuyuan Garden” megállójánál kell leszállni. A kert- és épületkomplexumban található a 3,3 méter magas és 5 tonnás tökéletes jáde kő, a Yuyan bazár és a Huxinting Teaház is.

Ha a metró felől érkezünk, kövessük a tömeget és 5 perc séta után először majd a bazár főutcáján pillantjuk meg. Esti kivilágításban különösen pazar. A 450 évvel ezelőtt épült, csipkés tetejű, hatalmas pagoda szerű fa épületek között sodródva a tömeggel, olyan, mintha egy film díszletei között sétálnék. Persze az álomképbe az is erősen bejátszik, hogy 28 órája nem aludtam, de már csak pár órát kell kibírni, hogy itteni idő szerint 9-kor beájuljak és egy jól ütemezett 12 órás alvással, talán már az első nap KO-zam a jetlag-et.

A Yuyuan bazárban, mint Shanghai valószínűleg egyik legturistásabb szegletében esélyesen mindenért felárat kell fizetnünk, így ne itt üljünk be vacsorázni és a szuveníreket se innét gyűjtsük be, azonban, valamelyik utcai árustól mindenképpen érdemes megkóstolni egy hússal/rákkal töltött gőzgombócot, batyut (bao, jiaozi / csiaoce, wonton ), utána pedig desszertként lefojthatjuk egy designos mooncake-kel, azaz holdsütivel.

A holdsütemény a kínai őszközép ünnep (Mid-Autumn Festival) jellegzetes édessége. Hagyományosan kerek, tetejét szerencsét hozó feliratokkal, jókívánságokkal, írásjegyekkel vagy éppen a Holdon lakó nyúl (!) képével díszítik. A tradicionális töltelék leginkább a gesztenyepüré ízére, állagára emlékeztető édesbabból készül.

Az Őszközép fesztivál több ezer éves hagyományokra épülő kínai ünnep, melyet a holdnaptár szerint tartanak a nyolcadik holdhónap tizenötödik napján. A Hold imádatán alapuló aratóünnep. A Hold újév után a második legnagyobb kínai fesztivál, 2008 óta állami ünnep is egyben.

Huxinting Teaház

A Yu garden komplexum egyik központi épülete a Huxinting teaház. Kína legrégebbi teaháza fa oszlopokon áll egy mesterséges tó közepén és egy cikk-cakkos hídon közelíthető meg, mely a kínai hiedelmek szerint távol tartja a pavilontól a szellemeket. A pagoda stílusú fa épület este kivilágítva mutat igazán jól. Illetve, ha jó szögből nézzük, extra látványt nyújt a háttérben, a Huangpu folyó túloldalán, a Pudong üzleti negyedből 632 méterre magasodó Shanghai Tower. A toronyház a Kína legmagasabb, míg a világ második legmagasabb épülete és számos egyéb rekordot is tart.

Ha megnéztük a Yu kerteket, akkor haladjunk a túloldali felhőkarcolók irányába és alig 10 perces sétával elérhetjük a következő állomást a Bundot.

The Bund

A kikötőhöz való közelsége miatt 1920-60-as évek között a sanghaji kereskedelem központja, gyönyörű eklektikus, neo-klasszicista, art-deco és Beaux-Arts (akadémikus építészet) stílusú épületekkel. A Bundon sorakozó több mint 50 ikonikus épület, olyan intézményeknek, cégeknek, hoteleknek ad otthont, mint a Shanghai Club, a Waldorf-Astoria Hotel vagy a brit nagykövetség. Az egyik legjellegzetesebb épületbe az Union building (eredetileg a HBSC épületébe) most a Fejlesztési Bank költözött, a szomszédos óratoronnyal megkoronázott nyolc emeletes épület pedig 1927 óta változatlanul Vámházként (Customs House) funkcionál. A Bundon találjuk még a Sassoon House-t, amiben most a Cathay Hotel működik.

A Bund neo-klasszicista épületei mellett végigsétálva, ha csak az egyik irányba nézünk, akár Európába is képzelhetjük magunkat (nem hiába hívták Sanghajt a Kelet Párizsának), azonban, ha elfordítjuk a fejünket a másik oldalon ott uralják az eget a pénzügyi negyed, a modern Sanghaj hatalmas toronyházai.

A fényárban úszó, legtöbbször sárkányt mintázó  városnéző hajók pedig estére szinte dugót alakítanak ki az amúgy komoly szélességű folyón. Fényjáték a Bund épületeinek homlokzatán, a Pudong ködben, szmogban előtűnő felhőkarcolóit lézershow kaszabolja, a kettő a között a folyón pedig a masszívan kivilágított hajók tolják túl egy kicsit a látványt.

A szesztilalom és a speakeasy bárok

Shanghaiban úgy tudom sohasem volt szesztilalom, csak az Egyesült Államokban 1920-33 között. Ahogy a legtöbb tiltás, ez a rendelet sem érte el igazán a célját, cserébe virágzott a fekete kereskedelem és sorra nyíltak a titkos, zártkörű, alkoholt is felszolgáló klubok. A shanghajiaknak nagyon megtetszett ez a koncepció és a metropoliszban rengeteg “titkos” úgynevezett speakeasy vagy speak low bar nyílt. A definíció szerint ezeknek a rejtett és “illegális” bároknak a lokációja csak szóbeszéd alapján terjed, általában hivalkodó neonfények helyett, csak egy alig észrevehető ajtón keresztül közelíthetőek meg.

The Captain bar

A bár a Captain Hostel lobbyjából közelíthető meg, lifttel a legfelső emeletre, majd még 1-2 emelet lépcsőn és megérkezünk a tetőteraszra. A hostel a Bund második épület sorában helyezkedik el, de szerencsére nem takarja semmi a kilátást a folyó és Pudong felhőkarcolói felé. Állítólag ez a legolcsóbb tetőteraszos bár a Bundon, de egy mini cocktail happy hour alatt is kb. 3000 Ft-nyi yen (ebből Kínában legalább kétszer meg lehet vacsorázni), így max. egy italra érdemes beülni a kilátás miatt.

East Nanjing road food court

Mivel az East Nanjing sétálóutcában volt a szállásom, így jól jött, hogy már az első nap felfedeztem ezt a helyet. Átmenet egy piac és egy pláza kajálós szintje között. Ehetünk utcáról, kézben pálcikás húst (chuan), vehetünk gyönyörű mangót és más friss gyümölcsöket, remek a bao felhozatal, az alagsorban pedig van pár leülős hely is, ahol kiszolgálnak. Nagy a pörgés, minden frissen készül, 20-40 yuanból (800-1500 Ft) ehetünk ellenőrzött körülmények között készült gusztusos street foodot.

Jing’an templom

A Jing’an Sangaj talán legismertebb buddhista temploma, illetve a legtöbbet fotózott épülete, hiszen nagyon látványosan ékelődik be a környező toronyházak közé.

Béke és Nyugalom templomának elég hányattatott volt a sora. Eredetileg 247-ben (!) építették meg a Suzhou patak partjára, majd 1216-ban a Song dinasztia uralkodása költöztették jelenlegi helyére. A kínai kulturális forradalom alatt  szegény templomot műanyag gyárrá alakították, ami 1972-ben ráadásul teljesen leégett. A 80-as években újjáépítették, 1990 óta látogatható.

A templom aktívan működik, a szerzetesek folyamatosan mozognak az épületben, ottjártamkor éppen egy ceremónia közepébe csöppentem, aminek egy magas rangú delegáció is a vendége lehetett az udvaron parkoló Maybach alapján (hacsak nem a szerzetesek járnak azzal munkába:).

A templom az azonos nevű Jing’an Temple metrómegállónál található, a 2-es és 7-es vonalak találkozásánál. Belépő 50 jüan.

Ritz-Carlton Pudong

Sötétedés után átmetróztam a folyó alatt a modern, Pudong városrészbe. (Metró helyett egyébként még komppal illetve egy gyalogos alagúton keresztül is átjuthatunk). Az volt a cél, hogy benézzek egy vagy több hotel rooftop bárjába. Fotók alapján a Ritz Carlton tetőterasza nézett ki a legdurvábban, illetve az van a legmagasabban közeli kilátással az Oriental Pearl Tower-re, ráadásul a világ egyik legjobb tetőterasz bárjának szavazták meg, így nem volt kérdés, hogy ide próbáljak meg először feljutni.

A 2-es metró Lujiazui megállójánál kell leszállni, aminek a feljárója egyenesen az IFC plázába vezet. A luxusplázából emelkednek ki az IFC (Shanghai International Finance Centre) ikertornyai. Azaz nem teljesen ikrek. A déli torony 250 méter, míg az északi 260 méter magas. A Ritz a déli toronyban található. Az 52. emeleten lévő wellnessig egyszerűen feljutottam, viszont itt egy másik lifttel lehet csak tovább menni az 58. emeleten lévő bárhoz, amihez sajnos sor állt. Előre kellett volna helyet foglalni, a felháborodott helyi arcokat is lepattintották. Azért tettem egy próbát a sor elején én is, és legnagyobb meglepetésemre, mivel egyedül voltam, asztal helyett a bárpultnál is elég egy hely, simán felmehettem, miközben a helyi társaság csak lesett.

Odakísértek egy a bárpultnál felszabadult helyre, kaptam egy masszív étlapot, itallapot. Minden koktél egységesen 100 yüan + 15% felszolgálási díj (kb. 4900 Ft) és egy sör sem sokkal kevesebb. Mivel ingyen jöttem fel, gondoltam, hogy megér ennyit a kilátás, viszont a kezdeti figyelmesség alábbhagyott és 10 perc múlva sem vették fel a rendelésemet. Így kisétáltam a teraszra fotózni, körülnézni. Elég pazar kilátás nyílt a szomszédos Pearl Towerre és a túlparti Bundra.

Yin Mao torony

A másik a 420 méter magas Yin Mao torony 115 méter belmagasságú átriuma volt, ami csak ott lakó szállóvendégek által látogatható, de nagyon szerettem volna bejutni. Nem olvastam utána előre, így meglepett, hogy besétálva nem egy hotel, hanem egy irodaház recepciójára érkeztem. Köszönés után, kérdés nélkül odasétáltam a liftekhez. Kiderült, hogy a hotel, amit keresek, a Grand Hyatt Shanghai a toronyház 53 és 87 emelet közötti részét foglalja el. Az 53. emeletig nem kért kódot vagy kártyát, így gyorsan fent voltam a recepción, ott azonban csak úgy lehetett a lobby másik felében lévő a felsőbb szintekre induló lifteket megközelíteni, ha az ember elsétált két méterrel az öt recepciós és londiner előtt, ráadásul a lift szobakártya nélkül nem indult. Leültem olvasni, aztán nemsokára jött egy négy fős család, hozzájuk verődtem, beszálltam velük a liftbe, de ők csak a 64-re mentek, megkértem őket, hogy mielőtt kiszállnak csippantsák le a kártyájukat és küldjenek tovább a legfelső 87. emeletre, ezt készségesen megtették. Innét le lehet nézni a 34 emelettel és 115 méterrel lejjebb lévő lobbyba, ahol az előbb olvasgattam. Elég komoly látvány, főleg élőben:

Starbucks Reserve Roastery Shanghai

Mondtam már mekkora Starbucks őrület van Kínában? Imádják. A legindokolatlanabb történelmi helyeket is kávézók nyílnak. Így nem véletlen, hogy Kína legnépesebb városában, Sanghajban nyílt meg a világ második Starbucks Reserve Roastery kávészentéje.

Képzeljünk el egy a szokásosnál sokkal nagyobb Starbucksot, mondjuk két szinten, 2800 négyzetméteren, ahol nem csak kávét kapunk, hanem betekintést a kávé készítés, pörkölés folyamatába is. Mindez egy nagyon látványos steampunk enteriőr mellett. Középen egy hatalmas 5-6 méter magas, több mint ezer kézzel készített kínai írásjellel, motívummal díszített réz hordó (?). A kávészemek az egész belteret behálózó réz csöveken keresztül utaznak, a pörkölés minden munkafázisa a látogatók szeme láttára zajlik, pörkölést követően pedig szintén ezeken a réz csöveken jutnak el a kávészemek a barista pultok feletti darálókig. Természetesen nem csak espressot kérhetünk, minden kávékészítési mód rendelkezésre áll, legyen az French press, szifon, cold brew, V60, Chemex vagy Clover.

Francia-negyed

1849-től, közel 100 éven keresztül, egészen a második világháború közepéig francia-koncessziós terület (Shanghai French Concession), 1943-ban került vissza Sanghaj irányítása alá. A francia-negyed teljesen távol állt a fejemben előzetesen a nyüzsgő metropoliszról alkotott képtől: csendes, nyugis, legtöbb keresztutcája szinte forgalomtól mentes, európai stílusú villaépületek, francia bisztrók és hipster kávézók, fákkal szegélyezett utcák, már-már idilli.

A kerületben először két kevésbé idilli helyszínt próbáltam megkeresni, az egyik az akár nyomasztónak is nevezhető Propaganda Poszter Center, a másik pedig az egyébként nagyon kellemes 1984 könyvesbolt. Megtalálni őket igazi kihívás volt.

Propaganda poszter múzeum

A múzeum egy magángyűjtemény, tulajdonosa Yang Pei Ming 1995 óta megszállottan gyűjtögeti a Mao-éra propaganda plakátjait. Az érdekes kollekció mára közel 6000 posztert számlál. A három teremben több száz Mao Ce-tung szempár figyeli a gyanútlan látogatót. A jól működő propagandának és gondosan felépített személyi kultusznak köszönhetően a kínaiak többsége egyébként ma is pozitív véleménnyel van a Kínai Népköztársaság volt teljhatalmú vezetőjéről.

A “múzeumnak” azonban nincs címe, a Google Maps sem jelöli és amikor az amúgy szomszédos kávézó egyik pincérjének fotókat mutogattam a mobilomon, hogy mit keresek, csak ködösített, hogy fogalma sincs mi az, hol van… Körülbelül 1 órát keringtem a környéken az esőben, mire megtaláltam.

A forgalmasabb Hua Shan és a keskenyebb Changning utca sarkán van egy 3-4 nem túl szép, 7 emeletes épületekből álló lakópark. A sorompóval zárt parkolójába be kell sétálni, mert a lakóházak bejárta nem az utca felől, hanem hátulról a parkoló felől nyílik. Keressük meg a “B” épületet. Nos ennek a lakóépületnek az alagsorában találjuk a poszter gyűjtemény:

1984 könyvesbolt és kávézó

Kínában kifejezetten merész gondolat 1984 néven kávézót nyitni, igaz nem sok vizet zavar, de azért mégiscsak egy fricska egy olyan országban, ahol mindenkit, mindenhol kamera figyel és viselkedésük alapján pontozzák az állampolgárokat.

A Propaganda Múzeumtól alig 10 perc sétára található az 1984 könyvesbolt, amit már a Google Maps is jelöl és utca házszámot is találunk hozzá, megtalálni mégis kihívás volt. Az utcáról semmiféle bolt, kávézó, kirakat vagy felirat nem látszott, így bementem több közeli lakóház udvarára – gondolva, hogy biztos nem az utcáról nyílik – több helyről kinéztek. Megkérdeztem 5-6 járókelőt, végül egy ausztrál lány mutatta meg a titkos, jelöletlen vasajtót a falban:

Bent halk chill zene, könyvek (az 1984 természetesen több kiadásban), kávé illat, macskák, rajtam kívül csak két vendég a belsőudvart is beleszámítva, igazi hipster hely, romkocsmás könyvtár érzés, kellemes fogadtatás. Az egész napos gyaloglás után jó leülni egy kicsit. Egyedül a könyvesbolt definíció nem stimmel, mivel a sok könyv ellenére azokat nem lehet megvásárolni, csak a helyszínen lapozgatni, így inkább 1984 kávézó és könyvtár.

Hunan Lu 11 (Wukang Lu közelében), 2 perc gyalog a Shanghai Library metrómegállótól, így visszafelé akár az ingyenesen látogatható városi könyvtárba is benézhetünk.

Tianzifang

A Francia-negyed legizgalmasabb területe, hasonlóan az M50-hez: kézműves boltok, galériák, műhelyek, kifőzdék, kávézók, kellemes elveszni a lampionokkal díszített labirintusban.

M50 művésztelep

Az első 3 napban lenyomtam Shanghai top10 látnivalóját, sőt még Zhujiajiao is belefért, az utolsó, negyedik napot viszont nem akartam túlszervezni, így az egész napot arra szántam, hogy nyugodt tempóban körbesétáljam az M50 művésztelepet, ha pedig marad idő délután mégegyszer visszamenjek pár olyan helyre, ami tetszett.

Az M50 név a Moganshan Road 50 cím rövidítése. Korábban a Chunming Slub Mill-hez tartozó ipari terület, most a város leghipszterebb művésznegyede. A kihalt gyártelep hangulata és az olcsó bérlemények először Xue Song-nak tetszettek meg, aki 2000-ben kibérelte az első épületet, őt követték a többiek. Az elhagyatott ipari zóna raktárait hamarosan hamarosan belakta a sanghaji művész szcéna. Jelenleg több mint 120 galéria, kávézó, szobrászműhely, tetováló szalon, bútorbolt költözött ide, de irodákat és kreatív ügynökségeket is találunk a bérlők között. Területét tekintve kisebb ugyan, de mára már legalább olyan menő, mint a pekingi 798 Art Zone. Körbejárni 2-3 óra, de ha többször megyünk végig egy-egy utcáján biztos mindig felfedezünk valami újabb furfangos részletet, nagyon jó hangulata van a környéknek. Ha belefér az időbe, akár még egy barista workshopra is beiratkozhatunk.

Megközelítés: A 13-as metróvonal Jiangning Road megállójától kb. 800 m / 10 perc gyalog a Suzhou patak partján.

Sanghaj szállás

Szállást nem csak Sanghaj, hanem a világ leghosszabb (5,5 km), legforgalmasabb bevásárló-, sétálóutcájának keleti felében sikerült foglalnom, az East Nanjing Road-on, alig 10 perces sétára a Bund-tól, a People’s Park-tól és a Yuyuan kerttől. A kis hotel egy toronyház 8. és 14. emelete között helyezkedett el, az alsóbb szinteken üzletekkel, irodákkal. A recepció, a közös tetőterasz és a reggeliző helyiség mind a nyolcadikon kaptak helyet. Ami külön vicces és a mai napig nem értem: én a 12,5 emeleten kaptam szobát (az abszurd helyzetről rögtön A John Malkovich menet c. film jutott szembe, igaz ott a hetedik és nyolcadik között volt a félemelet, ha jól emlékszem).

A szoba hozta a várakozásokat, szép volt, nagy volt, tisztaság is rendben, remek kilátással az East Nanjing Roadon hömpölygő tömegre, kora reggel pedig a Century parkban tai-chit gyakorló idősekre. Egy dolog nem tetszett, de az nagyon: a légkondi rettenetesen kerregett és nem lehetett kikapcsolni sem. Füldugóval túl lehetett élni. Szállások, hotelek Sanghajban.

A reggelinél kizárólag kínai kínálat volt, amivel az első napokban még barátkozni kellett (leves, rizs, barna tojás, sós moszat stb.), de végigkóstolva majdnem mindent pár nap alatt kialakult a rutin. Reggelinél érdekes még, hogy sok kis asztal helyett egy kb. 20 személyes közös asztal volt és ahhoz ült le mindenki, aki éppen érkezett.

Sanghaj környéke: Zhujiajiao

Egy fél, de inkább egész napos kirándulásra tuti tip: Zhujiajiao, az 1700 éves ősi vízi város, Sanghaj Velencéje, 1-1,5 óra alatt elérhető a belvárosból.