Azori-szigetek 2. nap

Ez a bejegyzés a következő sorozat része: Azori-szigetek

A nagy bálnales

Az Azori szigetek egyik fő attrakciójáról lévén szó, még az utazás előtt 3-4 héttel otthonról lefoglaltam a reggel 8-kor induló 4 órás bálnalesre a helyeket. Persze a foglalást is előzetes kutatómunka előzte meg. Milyen hajóval mennek, melyik kikötőből, milyen hosszú és a legfontosabb, hogy milyen eséllyel látnak delfineket, ceteket, bálnát. Van bálnanaptár is, amit érdemes tanulmányozni. Pl. a legnagyobb kékbálnát március második felétől június közepéig láthatunk legnagyobb eséllyel (mi pont március utolsó napján utaztunk – nem véletlenül). Delfint pedig 99%-os eséllyel ígér minden túra. Mehetünk hullámokon pattogó speedboattal vagy akár nagyobb sétahajó méretű alkalmatosságokkal is.

Szóval nyaralás, 6:30 csörög az óra. 7-kor már óvatosan reggelizünk, hogyha ha a hullámok úgy akarják, akkor minél kevesebb jöjjön ki, persze azért nem árt, ha van is valami a gyomorban. Ráérős készülődés, majd 7:45-kor kétségbeesett rohanás a kikötőbe, nehogy itt hagyjanak. De itthagytak 🙁 legalábbis 7:59-kor már (még?) senki sincs a kijelölt helyen, csak két fő szervező, jegyárus bálnalesős pólóban. Na megjöttünk! Mikor indulunk? A mai, a holnapi és a holnaputáni is elmarad – mondják rezignáltan. A rossz idő miatt – teszik hozzá. Valóban erős szél volt és hullámzott, de fél levél Daedalonnal simán bevállaltam volna.

Utólag azonban hálás vagyok a sorsnak, mert olvastam Haligali Barbara bejegyzését. Az esetükben is fújt a szél, de csak annyira, ami a kapitánynak még belefért. A 4 órás bálnales 45 percében 25 utas közül 20-an hánytak, mint a Mint a Talping Zűrben 2. (Problem Child 2.) hírhedt körhinta jelenetében, de a kapitány a maradék, nem hányós 5 utas kedvéért végigcsinálta a 4 órás turnét. Milyen lehetett a helyzet a mi napunkon, amikor a sokat próbált tengeri medve sem vállalta be a kihajózást?

Szóval elmaradt a várva vár bálnales (pénzünk nem bánta mert a helyszínen kellett volna fizetni), korán keltünk, de nézzük a pozitív oldalán: nem hánytunk és nyertünk 4 órát, így a tervezettnél több is beleférhet a mai programba. Gyors kicsekkolás a hotelből, be az autóba és a megállókkal megtervezett úton irány Furnas!

Lagoa do Fogo

A sziget közepén lévő másik vulkanikus tó, a Lagoa do Fogo (Tűz-tó) felé vettük az irányt. Tekertünk a Corsával a kb. 1000 méter magasan lévő Barossa csúcs felé, ahonnét remek kilátás nyílik a zöld kráter tóra. Tisza időben. És ma egyáltalán nem volt tiszta idő. 600 méter felett masszív tejköd volt, belehajtottunk egy felhőbe, látótávolság 5-20 méter. Ilyenkor se vezetni, se megállni nem jó egy hegyi szerpentinen. Természetesen a tóból sem láttunk semmit.

Caldeira Velha

A szürke Corsa a ködben tapogatózás után, magunk mögött hagytuk a csúcsot és a hegy északi lejtőjén kezdtünk el ereszkedni Ribeira Grande és a tengerpart irányába, de közben beiktattunk egy megállót a kb. 700 méteren fekvő hőforrásokhoz. Caldeira Velha (az öreg fortyogó, vagy szabad fordításban az öreg bojler:) egy páfrányokkal, mohával benőtt esőerdő hatású botanikus kertben ered. Mielőtt bombát ugranánk az első természetesen medencébe érdemes alaposan tájékozódni annak hőfokáról, ha nem szeretnénk húslevesként végezni, ugyanis vannak köztük olyanok, amelyekben 60 vagy akár 100 fokos víz bugyborog. Mondjuk korlát és táblák hívják fel a figyelmet, illetve a fortyogó vízfelszín is elég beszédes, de hülye turista mindig akad. A termálfürdő legromantikusabb része kétségkívül a nagy medence, a háttérben a mohával benőtt sziklafalról aláomló vízeséssel. És még éppen elviselhető 38-39 fokra van beállítva, így az év bármelyik szakában csobbanhatunk.

Santa Barbara

Ribeira Grande gyönyörű tengerpartja. Igazi szörfparadicsom, szörfiskolával, kis büfével, hatalmas hullámokkal, hullámtörőkkel, szinte állandó széllel. Ha mérséklődik a szél, akár fürdeni is lehet, igaz fehér homok tengerpart helyett fekete vulkanikus partszakaszt találunk itt, de ennek is megvan a maga szépsége. Ha szörfözést nem is vállaljuk be, egy fél órára mindenképpen érdemes itt megállni.

Miradouro De Santa Iria

A sziklás tengerparton haladunk tovább a sziget nyugati csúcsa felé. Az út melletti pihenők nem egy toi-toi WC-ből állnak, hanem általában olyan pazar kilátást nyújtó kis rendezett mini parkok, ahol egy piknikhez, vagy BBQ sütögetéshez is adott minden. Minden ilyen „parkolóban” van legalább 4-8 kőből épített kültéri sütő. A megállóban formára nyírt bokrok, hemzsegnek az azáleák, kálák, mintha egy virágboltba botlottunk volna.

Gorreana Tea Estate

Az 1883-ban alapított Gorreana Tea Estate az egyedüli teaültetvény és feldolgozó Európában. Itt az Atlanti-óceán majdnem közepén minden permet, rovarirtó és növényvédő nélkül képes megteremni 32 hektáron a minőségi fekete és zöld tea, amiből minden év áprilisa és szeptembere között 33 tonnát takarítanak be. A teaültetvény és feldolgozó nyitva tartás alatt ingyenesen és szabadon látogatható. Simán besétálhatunk a teabokrok közé, vagy éppen a munkaidőben aktívan működő feldolgozóba, ahol a mai napig múlt századi gépekkel, tradicionális technológiával szárítják, válogatják, aprítják a tealeveleket. Az ötféle fekete és kétféle zöldteát önkiszolgálás és becsületkasszás fizetés mellett bárki megkóstolhatja a helyszínen.

Miradouro do Pico do Ferro

A következő 2 éjszakát Furnasban fogjuk tölteni, arra vesszük az irányt. Pár fotóra megállunk a Furnas golfpálya mellett, majd felkanyarodunk a Miradouro do Pico do Ferro kilátóba, ahonnét remek kilátás nyílna tóra és a „gejzírekre”, ha éppen felhősödött volna be megint. Legurulunk Furnas városába, ahol elfoglaljuk pazar szállásunkat. A Terra Nostra Garden Hotel, a szálloda több hektáros botanikus kertje és a vulkanikus hőforrás által táplált mesterséges tó mindent visz. Részletesen később.

Poca da Dona Beija

Egy ugyancsak eredeti megjelenésű szabadtéri termálfürdő, mely Furnas városában sétatávolságon belül, gyalogosan elérhető. A meleg vizes fürdőt magas vas tartalmú vulkanikus hőforrás táplálja. A forrás a hegy/domb oldalában tör elő, majd termál patakká duzzad. A patak mentén kövekből öt kisebb, nagyobb medencét építettek, ahol megmártózhatunk. A folyamatos vízcserét, így a megfelelő higiéniát a patak sodrása biztosítja. A belépő korrekt, mindössze 4 euró (+4 euró az extrákért), az egység pedig reggel 7-től este 11-ig látogatható. Plusz 2 euróért törölközőt, 1 euróért zárható szekrényt bérelhetünk, illetve a zuhanyzásért is 1 eurót kell fizetni. Zuhanyozni mindenképpen érdemes rögtön a helyszínen, mert a víz rendkívül magas vastartalma nem csak a fürdőgatyánkat, de a bőrünket is megfogja. Szóval törölközőt is inkább itt béreljünk, ne sajátot használjunk és ne is a szállodait hozzuk ide… Mindenféle ékszert, órát hagyjunk az öltőszekrényben, mert azok is megbánhatják a víz amúgy jótékony hatását. A természetes jacuzzik vize egy kivétellel nagyon meleg (39 fok), így ha néha kisétálunk a hidegbe, 1 óránál sokkal tovább akkor sem lehet bírni.