Egy kavicsos útra kanyarodunk le a birtokot jelző táblánál. A bekötő utat agávé bokrok szegélyezik, átfut előttünk egy álmából felriadt leguán és ahogy haladunk egyre beljebb, már a növényeken, parkosításon, a hely atmoszféráján is érződik, hogy jó helyre érkezünk.
Mexikóban a gyarmatosítás után a gazdag családok önellátó nagybirtokokat (hacienda) hoztak létre, amelyeken növénytermesztés és állattenyésztés folyt. Ezek a birtokok annyira önfenntartóak voltak, hogy a legtöbb saját templommal vagy kórházzal is rendelkezett, a földesúr villája mellett pedig a személyzet is a területen lakott. Ezekre a 17-19. században épült, a városoktól távol eső, mára sokszor romos és elhagyatott haciendákra több befektető is felfigyelt és többségüket mára luxus szállásokká, boutique hotelekké alakították. A Mariott érdeklődését is felkeltették ezek az egykoron gyönyörű koloniális stílusban életre kelt épületek, annyira, hogy mindjárt ötöt is felvásároltak a Yucatan-félszigeten. Szerencsére nagyon óvatosan és átgondoltan nyúltak az épületekhez, minden esetben sikerült megőrizni a hely szellemét, csak azt újították fel, ami nagyon szükséges volt, így rusztikus, fedetlen oszlopok és “omladozó” falak váltakoznak a korhű járólapokkal, luxus enteriőrrel, mahagóni bútorokkal. A végiglátogatott birtokok közül nekem az Hacienda Uayamon vitte az első helyet, amit Luis Bosoms Creixell építész tervei alapján 1997-ben restauráltak.
Az 1700-ban épített Hacienda Uayamon a Campeche koloniális városától fél óra autózásra található. Fénykorában elsősorban cukornádat, kukoricát és agávét termesztettek, illetve a birtokon lévő gyárban az agávé rostjaiból fonalat, zsinórt, kötelet készítettek, amelyek egy részéből remek függőágyak születtek. A növénytermesztés mellett még rengeteg szarvasmarhát tartottak a “farmon”.
Előző éjjel Campeche-ében szálltunk meg egy egyszerű airbnb lakásban, ahol így reggelire sem számíthattunk, így jött az ötlet, hogyha már nem haciendán alszunk, akkor legalább reggelizzünk ott, ne csak körbenézni, fotózni kéredzkedjünk be, fizető vendégként biztos szívesebben fogadnak, így előző este telefonon bejelentkeztünk, hogy másnap 9 körül érkeznénk reggelire.
A parkolóban talán, ha két másik autó állt, elképzelhető, hogy az is a személyzeté, valószínűleg nem könnyű megtölteni egy olyan hotelt, ahol közel 100e Ft egy éjszaka, miközben 20e Ft/éj alatt remek szállásokat lehet találni Mexikóban.
Az előkertben egy hatalmas kapokfa (=gyapotfa) tövében egy leveket sepregető, hófehérbe öltözött kertész fogad. A gyapotfa akár 60-90 méter magasra is megnő, törzsének átmérője pedig akár a 3 métert is elérheti a jellegzetes támpillérekkel együtt. A gyapotfa egyébként a maja mitológia szent szimbóluma, az élet fája. A háttérben a gyárépület épen maradt falai.
A reggelit a főépület teraszán kapjuk. Nem rendkívüli, de egy finom, korrekt hotelreggeli, figyelmes kiszolgálással, hibátlan környezetben.
Reggeli után a birtokot körbejárva, szinte minden épületen feltűnik Rafael Carvajal Iturralde teljes neve, vagy RCI monogramja, illetve az 1895-ös évszám, amikor is a hacienda a birtokába került. Apja egyébként Yucatan, ő maga pedig Campeche kormányzója volt és állítólag a hacienda kápolnájában lelt végső nyughelyére.
A Carvajal család akkora vagyonnal és befolyással bírt, hogy 1908-ban a Campeche – Merida vasútvonal kitérőt tett és megállót kapott az Uayamon birtokon is. A Yucatan vasút jelenleg nem működik, de eltökélt tervek vannak újraindítására “El tren Maya” projektnév alatt.
Az Uayamon birtok annyira önellátó volt, hogy a templom, kórház és gyár épület mellett még iskolája is volt. A gyárépület tető nélküli falait szinte érintetlenül hagyták és a hotel medencéje is itt került kialakításra, mexikói szokás szerint egy függőággyal a víz felett, sőt a csarnok oszlopait is meghagyták a víz közepén. A tulajdonos Carvajal neve persze a gyárkéményről sem maradhatott le.
Hátul a kertben van a volt kórház épülete, illetve összesen 12 kisebb villaépület a vendégek számára, amelyek közül kettő saját medencével is rendelkezik, ide már nem mehettünk be sajnos.
Az Uayamon Hacienda 2010-ben elnyerte a neves Travel & Leisure magazin díját felújítás / állagmegóvás kategóriában, megérdemelten.
