Skye Skócia második, a Belső-Hebridák szigetcsoportjának pedig legnagyobb és legismertebb tagja. A sziget a Skót Felföld része és annak nyugati partjainál fekszik. Skócia roadtrippem egyik általam leginkább várt állomása következik. Edinburgh mellett ez lesz a másik hely, ahol egy picit próbálok belassulni és két teljes napot eltölteni. Szerintem 2 nap az abszolút minimum és mindenképpen érdemes Skye szigetén szállást foglalni, mert a “szárazföldről ingázva” túl sok idő menne el az utazással és minden népszerű helyen megelőzne reggel a tömeg.
Eilean Donan várát magam mögött hagyva, átgördülve a Skye-hídon, szép lassan minden megváltozik. A lágyabb, dombos tájat felváltják a hegyek éles, drámai csúcsai, a színek felerősödnek, a forgalom lelassul, a távolságok megnőnek. Egy olyan helyre érkezel, ahol a valóság és a mítosz összeér, mintha óriások formálták és tündérek népesítették volna be. A következő két napban a szél barátod és ellenfeled lesz egyszerre, a fény percről percre festi majd át a hegyeket körülötted, és megérted, miért tartják ezt a helyet a Felföld vad, zabolátlan szívének.
Útközben elautózok az Eas a’ Bhradain vízesés és az út széi farmokon legelésző kócos felföldi marhák mellett, akik kérődzés közben ügyet sem vetnek az elhaladó autókra. A Skye bridgen átkelés után kb. 1 órával megérkezek Portree-be, de a mai nap még itt sem ér véget.
Portree: Skye színes kikötője
Portree Skye szigetének “fővárosa”. Ha láttál már képet Portree-ról, akkor szinte biztos, hogy az a kikötőjéről készült, ahol színes házak sorakoznak, előttük pedig halászhajók és vitorlások ringatóznak a vízen, a háttérben pedig egy zöldellő sziklafal magasodik.
Portree a sziget legnagyobb települése, a központja mindennek: itt van legtöbb étterem, szállás, boltok, és itt gyűlik össze este a sziget apraja-nagyja. Talán az egyedüli hely a szigeten, ahol este 6 után is van élet. Portree a tökéletes bázis a csillagtúrákhoz, de önmagában is aranyos város.
Az én szállásom innét még kb. 45 percre lesz északra egy tanyán, a semmi közepén. Szállásadóm fel is hívta a figyelmemet, hogy a legközelebbi bolt 7-8 km és 16 órakor bezár :), étterem sincs. Itt Portreeben közben este 6 óra múlt, így miután körbesétáltam a városkát és a kikötőt, a szupermarketben még gyorsan feltankolok egy kis kaját estére és reggelire.
Szállás opciók Portree-ben és környékén:
Skye szigetén brutál drágák a szállások, kevés van és nagy rá a kereslet, szóval kb. New York-i árakkal kell kalkulálni. Az átlag ár 100-120e Ft/szoba/éj és 60e Ft/éj alatt már nagyon nehéz korrekt szállást találni, időben, jó előre kell foglalni.
A lehetőségekhez képest ár/értékben jó:
- Old Captain Guest House (Portree)
- Meadowbank Guest House (Portree)
Pazar, de már az átlag felett:
- Somerled House (Portree)
Pénz nem számít, luxi kategória:
- Taransay House, Small Hotel (Portree)
- Bracken Hide Hotel (pár km-re a várostól)
Kilt-szikla vízesés
Na még egy utolsó megálló, látnivaló mára az A855-ös út mentén, a szállásra érkezés előtt. Ez nem más mint a Kilt-szikla vízesés, ami valójában két különböző, de nagyjából egy helyen lévő látványosság egybemosott neve:
- A Kilt Rock (Kilt-szikla) kb. 90 méter magas, és függőleges, bordázott bazaltoszlopok alkotják, amelyek kísértetiesen emlékeztetnek egy skót szoknya (kilt) redőire. A különböző kőzetrétegek még a szoknya mintázatát is kirajzolják.
- Az 55 méter magas vízesés, ami a szikláról a tengerbe zuhan, valójában a Mealt-vízesés (Mealt Falls). A vize a közeli, de a kilátópontról nem látható Loch Mealt tóból származik. Elég jól néz ki, kevés helyen látni édesvízi vízesést, ami közvetlenül az óceánba ömlik.
A méretes parkoló arra enged következtetni, hogy itt brutál tömeg lehet napközben, így naplemente előtt pár perccel már csak egy kisbusz és egy autó áll a parkolóban, de így is várnom kell egy picit a tökéletes fotó elkészítéséhez, mivel a korlátnak csak egy egész rövid szakaszán lehet jól rálátni a vízesésre, így érdemes nagyon korán vagy a sötétedés előtti percekben érkezni.
Skye szigete szállás
Staffin után lekanyarodok az A855-ös “főútról” és még kb. 3 km-t autózok birkák, feketebárányok és tanyák között a hegyek felé egy egysávos úton, mire végre megérkezem a szállásomra. Házigazdám egy skót keramikus, aki szintén művész japán feleségével és macskájával él itt már majdnem tíz éve. Két kiadó szobájuk van, mindegyik saját ensuite fürdővel, a konyha-értező közös. Szupertiszta, takaros és nagyon jó vendéglátók voltak. Miután Portreeben és a népszerűbb helyeken már nem találtam 100e F/éj alatt szállást, teljesen véletlenül akadtam erre a kincsre.
Kipakolás, kaja, következő 2 nap tervezgetése, aztán korai alvás a holnapi korai keléshez.
Old Man of Storr túra
Reggel Skye szigetének őrzőjéhez, az ikonikus Öregember sziklaformációhoz indulok. A túraútvonal parkolója pont a sziget északi végében lévő szállásom és a legforgalmasabb város Portree között van félúton, így reggel a Portreeből indulókkal fogok versenyezni az utolsó parkolóhelyek egyikéért. Nem vagyok éppen koránkelő, de összeszedem magamat és sikerül 9 előtt odaérnem és még legalább egy teljes sor üres (de fél órával később visszanézve teljesen megtelt). A parkolás 6 órára £6, 12 órára £7 (az oda-vissza túra kb. 2 óra, így a 6 órás jegy bőven elég). A parkolóban van WC és egy souvenir bolt.
A túra számok alapján nem tűnik kihívásnak, oda-vissza kb. 5,5 km és mindössze 364m szint, de végig felfelé kell kaptatni eleinte egy jól kitaposott ösvényen, majd egyre meredekebb szabálytalan sziklalépcsőkön.Kb. 45 perc felérni. Az időjárás 5 percenként változik, hideg metsző szél, majd szikrázó napsütés. Az áprilisi reggelen sapkában és pufidzsekiben indulok felfelé, rövidujjasban jövök le. A teljes kör fotózással, gyönyörködéssel kb. 1,5-2 óra.
A legmagasabb pontról elképesztő kilátás nyílik a két legikonikusabb 50-55 méter magas sziklatornya az Old Man of Storr és a Needle Rock-ra. Ők alkotják a „Szentély” szívét, körülöttük pedig sok kisebb szikla, messze a távolban pedig a Loch Leathan, a tenger és Raasay szigete.
Az a terv, hogy innét Taliskerbe megyek tovább (kb. 1 óra, 45 km). Ott található Skye szigetének leghíresebb whisky lepárlója és pár étterem, kávézó, azon a környéken tervezek majd ebédelni. Útközben persze megint haverkodok egy kicsit egy újabb csapat kócos helyivel.
Sligachan kőhíd
A Sligachan Old Bridge egy régi kőhíd, amit a híres skót mérnök, Thomas Telford tervezett az 1810-es években. Ma már mellette fut a forgalmas A87-es út modern hídja, így a régi hídon békében sétálhatnak a gyalogosok. A híd önmagában is festői, ahogy átível a sebesen rohanó, tőzegtől barnás színű Sligachan folyó felett.De az igazi főszereplő a háttér. Innen nyílik az egyik legjobb kilátás a Black Cuillin hegység éles, csipkézett csúcsaira.
Miután elkészültek a kötelező fotók a hídról és a Cuillin fenséges csúcsairól, ideje tovább indulni. Sligachan egy útkereszteződés is egyben, én pedig most nyugat felé vesszem az irányt, az A863-as úton a Minginish-félszigetre. A táj továbbra is lenyűgöző marad, de a célunk most már egy másik fajta skót legenda: a Talisker lepárló és a tengerparti whiskyjük.
A Harport fjord és Carbost
A Sligachan kőhíd parkolójától kb. 10 km / 10 perc a Loch Harport öböl/fjord, melynek torkolata nyugati irányba az Atlanti-óceán felé nyílik, keleti, szárazföldi felőli végén pedig Carbost település található.
Café Cùil
Az Old Man of Storr megmászása után már lassan éhen halok, így korgó gyomorral kanyarodok be a Café Cùil parkolójába. Nagy, modern kávézó, hatalmas üvegfelületekkel a tájra. A pazar kávé és süti kínálat mellett, saláták, szendvicsek és késsel-villával ehető opciók is felbukkanak az étlapon. Egy masszív csirke burger és egy vérnaracsos-gyömbéres sajttorta lesz a befutó, egy persze egy kávé. Utóbbit egy helyi keramikus brutalista kávéscsészéjében szolgálnak fel. Teszett a portéka, de a kávézó shopjában 15e Ft-nak megfelelő fontért árulták, így végül ottmaradt. Továbbgurulok a Taliskerbe.
Talisker whisky lepárló
Közvetlenül a sós vizű Loch Harport partján áll a legendás Talisker hófehér épülete, a sziget legismertebb és legrégebbi lepárlója. Itt nem csak whiskyt készítenek, hanem magát a tájat palackozzák: a „Made by the Sea” szlogen minden kortyban életre kel. A tőzegfüst, a tengeri só és a jellegzetes, borsos lecsengés egy olyan fékezhetetlen karaktert ad a párlatnak, ami tökéletesen tükrözi a sziget zabolátlan szépségét.
Hiába már az ötödik, hatodik lepárló ahol járok, ezt a címkekölteményt persze megint nem sikerült saját érzékszervekkel is megtapasztalnom. Egyrészt autóval érkeztem, így kóstolás helyett maradt a létesítményt körüllengő, a tenger sós levegőjével keveredő malátaillat szimatolása, másrészt a Talisker annyira népszerű, hogy 2-3 hétre előre betelnek a vezetett túrákra az időpontok. Sebaj, az ingyenesen bejárható területeken és a shopban is akad mindig valami érdekes.
Made by the Sea
De mitől is lett a Talisker az, ami? A válasz a történelem, a hagyományok és néhány egyedi technikai megoldás ötvözetében rejlik.
- Az Alapítás és a MacAskill Testvérek: A lepárlót 1830-ban alapította két testvér, Hugh és Kenneth MacAskill. Eigg szigetéről érkezve bérelték ki a Talisker House-t és a hozzá tartozó földeket, majd nem sokkal később felépítették a lepárlót Carbostban. A kezdeti idők nem voltak zökkenőmentesek, de a kitartásuk megalapozta a ma ismert legendát.
- A Tűzvész és az Újjászületés: A lepárló történetének drámai pillanata 1960-ban jött el, amikor egy baleset miatt egy tűzvész teljesen elpusztította a lepárlóházat. Ahelyett, hogy modernizáltak volna, a lepárlómesterek mérnöki precizitással, hajszálpontosan újraalkották az öt eredeti, egyedi formájú lepárlóüstöt, biztosítva, hogy a Talisker karaktere mit se változzon. Ez a ragaszkodás a hagyományokhoz a mai napig meghatározza a gyártási folyamatot.
https://www.malts.com/en/talisker
The Three Chimneys @ Talisker – étteremajánló
Itt a Talisker mellett áll Skye sziget legmenőbb étterme. The Three Chimneys nem csupán egy étterem; hanem egy fogalom Skye szigetén. Évtizedek óta a skót fine dining egyik zászlóshajója, amely a hírnevét a “Skye, Föld és Tenger” (Skye, Land and Sea) filozófiára építette, vagyis a lehető legfrissebb és legkiválóbb helyi alapanyagok használatára.
Az éttermet 1985-ben alapította Shirley és Eddie Spears. Az eredeti helyszín egy távoli, festői falucskában, Colbostban volt, egy több mint 100 éves, apró kőházikóban (crofter’s cottage). Az étterem a nevét az eredeti épület három jellegzetes, fehér kéményéről kapta. A tulajdonosok célja az volt, hogy egy olyan helyet hozzanak létre, ami a zord, de gyönyörű környezet ízeit mutatja be. A semmiből építettek fel egy világhírű “destination restaurant”-ot, ahová a vendégek célzottan utaztak el a világ minden tájáról.
Az étterem 2023-ban elköltözött az eredeti Colbost-i helyszínéről, és partnerségre lépett a Taliskerrel. Most már a Talisker lepárló látogatóközpontjában működik, Carbostban. Ez a lépés összehozta Skye szigetének két legismertebb ikonját: a legendás whiskyt és a világhírű konyhát. Az étterem modern, letisztult belső teréből csodálatos kilátás nyílik a Loch Harport öbölre. Az étlapot és a kóstolómenüket kifejezetten úgy tervezik, hogy harmonizáljanak a Talisker whisky füstös, tengeri karaktereivel.
Az étterem 2014-től éveken át büszkélkedhetett egy Michelin-csillaggal, ami a skót gasztronómia csúcsára emelte, viszont a csillagot 2019-ben, egy tulajdonosváltás után elveszítette.Viszont jelenleg is rendelkezik egy Michelin Zöld Csillaggal, amit a fenntarthatóságért és az etikusan beszerzett, helyi alapanyagok iránti elkötelezettségéért kapott, és azért a Michelin ajánlott plecsnit is őrzi.
Az étlap folyamatosan változik a szezonalitásnak megfelelően, de a filozófia állandó. Nincsenek állandó, “kötelező” ételek, inkább ikonikus alapanyagok, amelyekről híresek:
- Sconser fésűkagyló (Scallops): A közeli Loch Sligachan-ből származó, kézzel merített, hihetetlenül édes és friss fésűkagyló.
- Dunvegan rák (Crab): A sziget másik feléről származó, édes húsú rák.
- Helyi bárány és vadhús: A sziget lápjain legelésző állatokból.
- Taliskerrel pácolt lazac (Talisker Cured Salmon): A helyi füstös whiskyvel ízesített lazac egy klasszikus.
Az egyetlen fogás, ami szinte állandó és legendás hírnévnek örvend, a desszert: a Hot Marmalade Pudding Soufflé (Forró narancslekvár puding szuflé), amit gyakran egy gombóc Drambuie (skót likőr) fagylalttal tálalnak.
The Oyster Shed
Ha nem foglaltát időben asztalt a Three Chimneys-be, akkor sem kell lemondanod egy autentikus Skye-szigeti kaja élményről. A Talisker lepárlóban tett túra után felsétálsz a szomszédos domboldalra. Felejtsd el a fehér abroszos éttermeket és a pincéreket. Helyette egy egyszerű, fabódéra emlékeztető épületet találsz, körülötte néhány piknikasztallal és hordóval, ahonnan lélegzetelállító a kilátás a Loch Harport öbölre. Ez a The Oyster Shed, Carbost rusztikus tengeri kincsesbányája.
A The Oyster Shed lényege az egyszerűség. Ez nem egy étterem a hagyományos értelemben, hanem inkább egy tengeri herkentyűs önkiszolgáló büfé. Az ételt a pultnál rendeled, és vagy elviszed magaddal, vagy leülsz az egyik szabadtéri asztalhoz, és a sirályok társaságában fogyasztod el, miközben a skót tájban gyönyörködsz. Ez az élmény pont ettől olyan autentikus és felejthetetlen.
Az étlap egyszerű: attól függ, mit fogtak aznap a halászok. Amit itt kapsz, az garantáltan a lehető legfrissebb.
- Az osztriga: A hely névadója és sztárja. Helyben, a Loch Harport vizében tenyésztik őket. Előtted nyitják fel, és egy tálcán kapod meg jégágyon, citromgerezdekkel. Pár csepp citrom, esetleg egy kis Tabasco, és már élvezheted is az óceán ízét.
- Grillezett fésűkagyló (Scallops): A másik nagy kedvenc. A hatalmas, édes fésűkagylókat fokhagymás-petrezselymes vajjal grillezik meg a héjukban. Mennyei!
- Egyéb finomságok: A napi fogástól függően találsz a kínálatban fekete kagylót, homárt, langusztát (skót homár), füstölt lazacot és néha grillezett halat is, sült krumplival.
A tökéletes párosítás: Osztriga és Talisker
Itt jön a kihagyhatatlan helyi rituálé, a “match made in heaven”:
- Sétálj át a lepárló boltjába, és vegyél egy mini (5 cl-es) üveg Talisker 10 éves whiskyt.
- Gyere vissza a The Oyster Shedbe, és rendelj egy tucat friss osztrigát.
- A módszer: kortyolj egyet a sós osztriga levéből, edd meg az osztrigát, majd öblítsd le egy korty füstös, borsos Taliskerrel.
Az osztriga sós, óceánízű frissessége és a whisky meleg, füstös, fűszeres karaktere olyan tökéletes harmóniát alkot, ami szavakkal leírhatatlan. Ez a Skye-szigeti ízélmény esszenciája.
Caora Dhubh Coffee Company – A fekete bárány
Közvetlenül a Talisker lepárló parkolójánál, a Caora Dhubh Coffee Company-t. A neve gael nyelven „Fekete Bárányt” jelent, és a hely legalább annyira egyedi, mint a neve. Ez az apró kávézó mára fogalommá vált, sokak szerint nemcsak a sziget, de egész Skócia egyik legjobb kávézója. Ne lepődj meg, ha sor áll az ajtóban – ez csak azt jelzi, hogy a legjobb helyen jársz egy tökéletes kávéért.
Dunvegan kastély
Carbost és a Talisker körül kicsit megcsúsztam a betervezett programmal, pedig még lepárló látogatáson sem voltam. Következő megálló az innét 35 km-re lévő Dunvegan kastély.
A Dunvegan kastély Skócia egyik legikonikusabb és a folyamatosan leghosszabb ideje lakott kastélya Skye-szigetén, amely nem csupán egy történelmi épület, hanem a MacLeod klán fellegvára és otthona, már több mint 800 éve (!).
Zárás előtt 1 órával érkeztem meg a parkolóba, így nehéz döntés elé kényszerültem. Vagy veszek egy belépőt és bemegyek a kastélyba, vagy egy lehetetlen úton kivezetek Skye-sziget legnyugatibb csücskébe a Neist világtótoronyhoz és kilátóhoz. Az előző napokban már sok kastélyt láttam, illetve házigazdáim is egyik kedvenc helyükként emlegették, így utóbbi mellett döntöttem.
Skye-sziget egysávos útjai
A híres-hírhedt egysávos utak Skye szigetén legalább annyira hozzátartoznak a sziget élményéhez, mint a ködbe burkolózó hegyek vagy a tengerparti sziklák. Sokan tartanak tőlük, de hidd el, egy kis odafigyeléssel és a helyi etikett ismeretével inkább kalandnak fogod érezni, mintsem küzdelemnek.
Amint letérsz a főútról, hogy eljuss egy eldugottabb csodához, mint a Fairy Glen vagy a Neist Point, és hirtelen az aszfaltcsík egyetlen sávra szűkül. Üdv a skót felföldön! Pánikra semmi ok, a rendszer logikus, csak pár íratlan szabályt kell ismerni.
Az egész rendszer lelke a “Passing Place”, vagyis a kitérő öböl. Ezek kis aszfaltozott (vagy néha csak murvás) zsebek az út egyik oldalán, 50-100 méterenként. Ezek nem parkolók, hanem a forgalom elengedésére szolgálnak.
A fő szabály, hogy folyamatosan előre kell figyelni a szembejövő forgalomra, és aki közelebb van egy ilyen öbölhöz, az húzódik félre, hogy elengedje a szembejövőt, függetlenül attól, hogy a kitérő melyik oldalon van. Ez a kölcsönös figyelmesség a lényeg, a köszönő intés, a “Skye Wave” pedig kötelező eleme a kommunikációnak, és ha egy helyi utolér, illik az első adandó alkalommal elengedni. Fontos észben tartani, hogy ezek a kitérők sosem parkolók, használatukkal biztosítják a forgalom folyamatosságát.
A birkák mint gyapjas útakadályok pedig csak tovább lassítják a tempót, de épp ez a lényeg: a Skye-sziget arra tanít, hogy ne rohanj, hanem élvezd az utazás minden, még a leglassabb pillanatát is.
A sziget igazi urai a birkák. Bárhol, bármikor felbukkanhatnak az úton. Ők nem sietnek. Légy türelmes, dudálni felesleges bunkóság. Gyönyörködj bennük, amíg méltóztatnak továbbállni. Fekvőrendőr helyett ők a gyapjas forgalomlassító berendezések. Wool and the gang 🙂
Érdemes a kátyukra is figyelni, a legnagyobb kihívást pedig legtöbbször a többi, bizonytalan turista sofőr jelenti.
Neist Point szikla – világítótorony a világ végén
A Neist sziklát és világítótornyot pont egy ilyen egysávos úton lehet csak megközelíteni. A Dunvegan kastély parkolójától kb. 18 km, de egysávos tempóval legalább 35-40 perc egy irányba. Onnan tudod, hogy közeledsz, hogy egyre több a parkoló autó. Leparkolhatsz az első adandó szabad helyen, de a zsákutca végén amúgy vissza lehet fordulni, hacsak nem másik öt autó is ezzel próbálkozik éppen.
A Skye-szigetén kanyargó, egysávos utak már önmagukban egy kalanddal érnek fel, de ami a végén várt, arra semmi sem készíthetett fel. Letettem az autót a parkolóban, és elindultam a kitaposott ösvényen, ami egészen korán két irányba ágazik el.
Út a Neist világítótoronyhoz
A balra induló út lekanyarodik a völgybe és kivezet egészen a szikla csücskéig, a világítótoronyig. Ez oda-vissza kb. 2,7 km-es mini túra, kb. 1 óra megfordulni.
https://www.alltrails.com/en-gb/trail/scotland/highlands/neist-point-trail–2
Út a Neist kilátóponthoz
A tökéletes látványhoz, naplemente nézéshez pedig a szikla szélével párhuzamosan haladó úton kell elindulni jobbra. Ez sokszor nem is út, így a legelőn egy esős nap után sárra és bokamély pocsolyákra is lehet számítani.
Amikor kiértem a szikla peremére, a látvány szó szerint arconcsapott. Előttem a végtelen, acélkék óceán, a horizonton pedig a távolba nyúló drámai sziklák, mintha egy óriás vágta volna ki őket. És ott, a legeslegvégén, egy keskeny földnyelven áll büszkén a Neist Point világítótornya, mintha a világot őrizné a semmi peremén.
A fotók nem biztos, hogy viszaadják, de a lenyűgöző kilátás minden képzeletet felülmúlt. A sziklafalak függőlegesen zuhannak a tajtékzó hullámokba, a távolban pedig a Külső-Hebridák szigeteinek sziluettje rajzolódik ki. És persze, a hely igazi tulajdonosai, a birkák mindenhol ott legelésznek, látszólag teljesen fittyet hányva a lábuk alatt tátongó több száz méteres mélységre. Majdnem egy órán keresztül csak ott álltam és szívtam magamba az élményt.
A naplementét sajnos nem vártam meg, mert innét, közel 2 óra autózásra volt a szállásom. Gondoltam megállok Portreeben vacsorázni, de megint a szokásos az utcán sorbanállós jelenetek fogadtak, így maradt a bolt.
A Quiraing ösvényein: Túra egy földöntúli tájon Skye szigetén
Utolsó nap reggel Skye-szigetén, így reggeli után gyors összecuccolás az autóba, hogy a tömeg előtt a mai túra kiindulópontjához érjek. A Quiraing-ösvény csak 15 percre van a szállásomtól, így ma végre én indulok némi előnnyel a Portreeből induló népek előtt. Kicsivel 9 után már az aprót próbálom összekotorni az autóból a parkoláshoz, amikor szembesülök vele, hogy itt az Isten háta mögött is elég csak telómat érintenem.
Már a szerpentinen felfelé kanyargó út is sejtetette, hogy valami különleges következik. Amikor pedig leparkolsz a hegygerincen található parkolóban, és először pillantod meg a panorámát, garantáltan tátva marad a szád. Innen indul a menet, egy keskeny, de jól kitaposott ösvényen, ami egyenesen bevezet a Quiraing szívébe. Egy utazás egy másik világba, egy drámai, földcsuszamlások által formált, mesebeli tájba.
A Quiraing-ösvény a tegnap teljesített Old Man of Storr útvonal mellett a másik kihagyhatatlan Skye-szigeti túra. A teljes kör mindössze 7 km és a szintkülönbség is csak 350-400m, de a visszafogott számok ellenére a valóságban nehezebbnek tűnik, teljesítése kb. 2,5 órát vesz igénybe. Szerintem az óramutató járásával ellentétes irányba, azaz első elágazásnál jobbra érdemes indulni.
Az első szakasz viszonylag könnyedén indul, az ösvény a hegyoldalban kanyarog, de ne tévesszen meg: a lábad alatt néhol komoly mélység tátong. A látvány minden lépésnél egyre lenyűgözőbb. Előttünk tornyosulnak a táj ikonikus sziklaformációi, mindegyik egy ősi legenda darabja. Elsőként a „Börtön” (The Prison) tűnik fel, ahogy tovább haladunk, feltűnik a leghíresebb képződmény, a hegyoldalból meredeken kiálló, 40 méter magas „Tű” (The Needle).
A túra csúcspontja sokak számára a rejtett, zöld fennsík, az „Asztal” (The Table). A legenda szerint a MacDonald klán ide rejtette el a jószágait a rivális klánok elől. Az ide felvezető út már meredekebb és csúszósabb, igazi kihívást jelent, de a jutalom egy olyan békés, világtól elzárt plató, amit sosem felejtesz el.
Kb. 3 km / 45-50p múlva az út elkezd balra kanyarodni és egyre meredekebb lenni. Meg kell mászni egy egész meredek szakaszt, ami esőben egészen izgalmas sárbancsúszássá változhat. Utána egy kis pihenő, egy pici tó / nagy pocsolya, majd az út tovább emelkedik és kanyarodik vissza balra. Mielőtt felérnénk a fennsíkra, még egy birkakerítést is át kell lépni, de segít az odakészített IKEA-s sámli. Az út idefelé vezető ösvénnyel, amin jöttünk, halad párhuzamosan visszafelé, csak éppen 200 méterrel magasabban, így minden irányban ellátni a tengerig. Amint felérünk a fennsíkra még kb. 3 km, egy bő óra visszaérni a parkolóba.
Innét kb. 12 km / 25 perc a következő megálló a Fairy Glen.
Fairy Glen – A Tündérvölgy varázsa
Képzelj el egy miniatűr, smaragdzöld tájat, ahol apró, fűvel borított, kúp alakú dombok bújnak meg egymás mellett, mintha csak óriások játszótere lenne. Ez a Fairy Glen, azaz a Tündérvölgy, a skóciai Skye-sziget egyik legbájosabb pontja, Uig falu közelében.
Bár a neve tündérekre utal, a völgyet nem a legendák, hanem a természet formálta ilyen varázslatossá egy ősi földcsuszamlás révén. A táj közepén magasodik a „Castle Ewen” nevű sziklaképződmény, ami egy apró, omladozó várromra emlékeztet. Érdemes felmászni a tetejére, ahonnan lélegzetelállító kilátás nyílik az egész völgyre.
Sétálj a kanyargós ösvényeken, és hagyd, hogy magával ragadjon a hely földöntúli hangulata!
The Galley @ Uig – étteremajánló
Közben már du. 2 körül járt, így a túra után éppen kezdtem éhenhalni. Uig-ba néztem ki a “The Galley” seafood büfét. Egy helyi lazacos salátával indítottam, de ez nem pótolta teljesen a de. Elégetett kalóriákat, így a kávé mellé érkezett még egy vaníliasodóba ültetett menzás csokispiskóta (= sticky toffee pudding with vanilla custard).
Búcsú Skye-szigettől
Ez már a nyolcadik napom Skóciában és eddig minden az előzetes elképzelések szerint teljesült, sőt, az időjárással is hatalmas szerencsém volt, ez volt az első nap, amikor kicsit megborult a terv, így ez egyben egy tipp is, ha valaki az én “hibámból” szeretne tanulni. Persze drámáról szó sincs.
Skye-híd
Két nappal ezelőtt északról érkeztem, így kérdés sem volt, hogy a leggyorsabb, legegyszerűbb és egyetlen ingyenes módját fogom választani a szigetre bevonuláshoz, ami nem más, mint a 0-24-ben megbízható szolgálatot teljesítő Skye-híd.
Armadale – Mallaig komp
Az lett volna a nagy terv, hogy a Skye-híd helyett az Armadale – Mallaig között közlekedő komppal hagyom el a szigetet. Ez remek útvonal lett volna, mivel mára terveztem, hogy megállok a Glenfinnan Viaduktnál (Harry Potter vonat), ami az A830-as úton haaldva éppen félúton van Mallaig (ahol a komp kiköt) és Fort William között (ahol a következő szállásom lesz).
Maga a 45 perces hajóút egy rövid tengeri kaland, ami szépen megtöri a hosszú vezetést. Fantasztikus a kilátás a környező szigetekre, és ha szerencséd van, fókákat vagy akár delfineket is láthatsz. Na ez az ami nekem kimaradt, mivel nem vettem jegyet időben és 3-4 nappal korábban már betelt a komp.
Szóval nem csak főszezonban, de már áprilisban is erősen ajánlott előre jegyet foglalni a CalMac weboldalán. Felnőtt jegy: £3.85, autó jegy: £12.80
Kylerhea – Glenelg “turntable” komp
De van még egy harmadik, még kalandosabb opció is, amit az indulás reggelén mesélt a házigazdám, ez pedig a híres Kylerhea és Glenelg között közlekedő “forgóhidas” komp. Ez Skócia utolsó, manuálisan működtetett komphajója, ami egy vadregényes, múltidéző utazást ígér. Fontos tudni, hogy ez a komp csak szezonálisan, húsvéttól októberig üzemel, nincs fix menetrendje, és nem is lehet rá előre foglalni. Maximum 6 autó fér fel a platformra, az átkelés pedig érkezési sorrendben történik. Jegyár: 20 font (egy autó és max. 4 fő) https://skyeferry.co.uk/
Nos itt pedig legalább 20 autó várakozott, így úgy számoltam, hogy legalább másfél órát kellene várnom, addig pedig körbemegyek a hídon. Így Skye-szigetet kifelé menet is a hídon hagytam el végül.
Skócia legmagasabb hegycsúcsa, a még áprilisban is hósapkát viselő Ben Nevis lábainál fekvő Fort William felé veszem az irányt.
