Skócia kihagyhatatlan látnivaló 10-12 nap alatt

Glasgow

Magától értetődőnek tűnt volna a skót fővárosból Edinburghból indítani a kört és oda is visszatérni, de végül kedvezőbb repülő menetrend (irtózok a hajnalban keléstől), olcsóbb repjegy és autóbérlés miatt végül Glasgowba repültem.

Glasgow a skót ipar motorja és legnagyobb városa, amely éles kontrasztban áll a főváros, Edinburgh gótikus eleganciájával. Ez a hely büszkén viseli a hajógyártás és a Clyde folyó menti ipari forradalom örökségét, de a régi kor füstjét mára egy feltartóztathatatlanul kreatív energia váltotta fel. Glasgow nem a finomkodásról szól; ez egy nyers, őszinte város, ahol a legendás zenei színtér, a világszínvonalú street art és a “People Make Glasgow” mottó határozza meg a hangulatot.

Glasgow látnivalói 24 óra alatt

Glasgow > Edinburgh

Glasgow és Edinburgh között a legrövidebb út autóval az M8-as autópályán vezet, kb. 80 km, de a dugóból ki-be jutás miatt azért egy bő óra. Mivel az Edinburghban lévő szállásomra csak délután lehet becsekkolni, így az volt a terv, hogy egy picit hosszabb utat választok és a két város között kb. félúton ellenőrzöm Falkirk kereket és az onnét pár km-re lévő Helix-et.

Falkirk Wheel

A skót óriáskerék, ami hajókat emelget reggelire, ez a Falkirk Wheel, a világ egyetlen forgó hajóemelője. És nem, ez nem egy elvetemült vidámparki attrakció, hanem egy zseniális mérnöki megoldás egy több száz éves problémára.

A történet a 19. századba nyúlik vissza, amikor két fontos csatorna, a Forth and Clyde Canal és a Union Canal összekötötte Skócia ipari központjait. A gond csak az volt, hogy a két vízi út között 24 méteres szintkülönbség tátongott. Ezt eredetileg egy 11 zsilipből álló, végtelenül lassú és körülményes rendszerrel hidalták át. Egy hajónak majdnem egy teljes napjába telt, mire átküzdötte magát a zsilipeken. Aztán az ezredfordulón jött az ötlet: élesszük újra a csatornákat, de egy 21. századi megoldással. Így született meg 2002-ben a Falkirk Wheel.

A fizika csodája: Hogyan működik?

Itt jön a legmenőbb rész. A kerék két végén egy-egy hatalmas, vízzel teli “kád” (gondola) található. Amikor egy hajó beúszik az alsó kádba, a fizika elvégzi a munka nagy részét. Arkhimédész törvénye szerint a hajó pont annyi vizet szorít ki, amennyi a saját súlya. Ennek eredményeként a két gondola – az egyik üresen, a másik egy hajóval – mindig pontosan ugyanannyit nyom.

És hogy mennyi energia kell a 35 méter magas, több száz tonnás szerkezet megfordításához? Elképesztően kevés. Egyetlen fordulat mindössze 1,5 kWh energiát használ fel, ami nagyjából annyi, mintha felforralnál 8-10 teáskannányi vizet. A rendszer annyira kiegyensúlyozott, hogy szinte magától működik.

A legjobb az egészben, hogy nemcsak nézni lehet, hanem ki is lehet próbálni. Ahogy a hajóval beúszol a gondolába, az ajtók bezárulnak, és a kerék szinte hangtalanul, méltóságteljesen forogni kezd. Nincs rángatás, nincs zaj, csak egy lassú, nyugodt emelkedés. Az egész fordulat alig 5-6 percig tart. Fentről pazar a kilátás a skót vidékre, és egészen szürreális élmény egy hajóban ücsörögve forogni a levegőben.

A parkolás 4 font, legyen szó 15 percről vagy egész napról. Áthajózás a keréken és kb. 1 óra hajózás a csatornákon 17,5 GBP/fő.

Falkirk kerék hajójegyek, inyitvatartás, infók

The Kelpies (Helix)

Falkirk keréktől 6-7 km-re található a Kelpies, félúton pedig a Rosebank Distillery whisky főzde/lepárló. Google mapsen a “The Helix Car park”-ként jelölt ingyenes parkolóban teszem le az autót, innét kb. még 1 km séta az aktuális attrakció.

A parkolóból egyelőre semmi sem látszik, egy vizes, mocsaras rész fölé épített fapallós úton közelítek, aztán egyszercsak megpillantok valamit, ami egyszerűen nem odaillőnek tűnik: két gigantikus, csillogó acél lófej jelenik meg a horizonton. Ők a Kelpie-k.

De mik azok a Kelpie-k?

A név a skót mitológiából ered. A kelpie egy alakváltó, misztikus vízi ló, ami a legendák szerint Skócia folyóiban és tavaiban él. Gyönyörű, de veszélyes lény, ami gyakran elcsábítja a gyanútlan utazókat.

A szobrokat Andy Scott szobrászművész álmodta meg, és 2013-ban készültek el. De miért pont lovak? A válasz, akárcsak a Falkirk Wheel esetében, az ipari örökségben rejlik. A Kelpie-k a nehéz igáslovaknak (főként Clydesdale lovaknak) állítanak emléket, amelyek egykor a csatornák mentén vontatták a nehéz uszályokat, és kulcsszerepet játszottak Skócia ipari forradalmában. Ezek a szobrok a lóerő szó szerinti és átvitt értelmében vett megtestesülései.

Magasságuk 30 méter, 300 tonnát nyomnak és több mint 300 egyedi, rozsdamentes acéllemezből állnak, mint egy gigantikus, háromdimenziós puzzle.

Edinburgh – Skócia fővárosa

Az inkább ipari Glasgow, kevésbé karakteres városképe után Edinburgh-ba megérkezni olyan, mint egy történelmi díszletbe lépni. Nemcsak egy-egy épület vagy utca, hanem szinte az egész város megőrizte a múltat, skót tradíciókat.

A hatalmas Vár egy kialudt vulkán tetejéről őrködik a középkori Óváros sötét, macskaköves sikátorai felett. Ez a történelmi, ködös atmoszféra, amely nemcsak Sherlock Holmes megalkotóját, az itt tanult Arthur Conan Doyle-t inspirálta, de ez az a város is, ahol Mary Shelley Frankenstein sötét víziójának egy részét papírra vetette. A Greyfriars templomkert temetőjében sétálva szinte éreztem, ahogy a rejtélyek és a tudományos kísérletek rémtörténetei megelevenednek.

De Edinburgh igazi varázsa a kontrasztokban rejlik. A komor, gótikus kőépületeket gyönyörű zöld parkok és virágok ellensúlyozzák, a nyüzsgő belvárosból pedig alig pár perc séta, és rábukkantam a Dean Village idilli csendjére, ami egy eldugott, folyóparti falu hangulatát árasztja. Edinburgh annyi réteget, titkos zugot és felfedezést rejt, hogy Skócia főváros mindenképpen külön bejegyzést kap (hamarosan, még készülget….)

Edinburgh > Stonehaven (Skócia 4. nap)

Ma reggel elhagyom Edinburght és indul az igazi vidéki Skócia roadtrip, ma kastélyos nap lesz, 3-4 teljesen más hangulatú kastélyt és várat ejtek útba Edinburgh és Stonehaven között. A híres Stirling várát, a mai napig lakott Glamis kastélyt és a vad északi-tengerbe benyúló Dunnottar erődöt. Összesen kb. 230 km / 3 óra autózás várható. Esti szállás majd Stonehavenben.

Stirling vára

Reggel Stirling az első úticél, Edinburgból kb. 60 km ÉNY-ra, szűk 1 óra autóval (de vonattal is hasonló idő alatt elérhető). Ha előző napok során még nem lett volna meg, most is útbeesik a Kelpies (konkrétan látni az autópályáról) és a Falkirk kerék sem nagy kitérő.

Nincs hivatalos szám, de Skóciában kb, 1500-2000-re becsülik a kastélyok, várak számát és kb. 250-300, ami turisták által belülről is látogatható, így nem könnyű kiválasztani, hogy az ember melyik 5-6-ot nézze meg skóciai körútja alatt. Stirling vára, amely egy vulkáni eredetű sziklán magasodik, minden kastélyajánló toplista első vagy legalábbis előkelő helyén szerepelt, ami nem csoda, hiszen a kastély Skócia egyik legnagyobb és történelmileg legfontosabb erődítménye, amely évszázadokon át királyi rezidencia, csatahelyszín és politikai központ volt. Falai között koronázták meg Mária skót királynőt, és itt vívták az 1297-es stirlingi csatát, ahol William Wallace győzelmet aratott az angolok felett. A kastélytól nem messze található a National Wallace Monument, egy impozáns torony, amelyet William Wallace emlékére emeltek.

Mindezek ellenére nem ez lett a kedvenc váram, sőt talán még azt is megkockáztatom, hogy ha idő szűkében vagytok, akkor nem sokat veszítesz, ha nem veszel belépőt és nem nézed meg belülről a várat. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a várost is skippeld, hiszen Stirling hangulatos óvárosa tele van történelmi épületekkel, szűk utcákkal és bájos boltokkal. A leglátványosabb pedig talán a Church of the Holy Rude templom kertjében elhelyezkedő temető, régi sírkövekkel, középkori hangulattal és pazar kilátással Stirling várára.

Hinterland kávézó @ Perth

Természetesen már az első megállónál, Stirlingben elhúztam az időt, így hirtelen délután lett, a Glamisi kastélyban nem biztos, hogy lesz kaja, és egy kávé sem ártana, így félúton lekanyarodok egy random kisvárosba Perthebe, ahol a  Hinterland kávézó a legszimpibb. Egy lazacos bagelt, egy Hummingbird cake-et és egy kávét kérek. A Hummingbird cake nem tradicionális skót, sokkal inkább jamaicai gyökerekkel rendelkező süti. Fő összetevői az ananász, a banán, a pekándió, tetején krémsajtos máz. Minden, a kiszolgálást is beleértve, hibátlan volt.

Vissza az autóhoz, a Glamisi kastély innét még 45 km északra.

Glamisi kastély

Glamisba érkezve könnyen meg lehet találni a kastély parkjának bejáratát. Itt amúgy nyugodtan be lehet hajtani autóval, annál is inkább, mert a “kert kaputól” a várig még 1,7 km-t kell megtenni. Már az odavezető út is mesébe illő; a hosszú, fák szegélyezte bekötőúton végén egyszercsak feltűnik a kastély ikonikus sziluettje a rengeteg tornyával. A kastély nemcsak Shakespeare Macbeth-jének ihletőjeként híres, de ez volt a néhai Erzsébet anyakirályné gyermekkori otthona is, a vörös homokkőből épült falai pedig több mint 650 év történelmét őrzik.

Zárás előtt 1 órával estem be az épület melletti parkolóba és pont gyülekezett a nép az aznapi utolsó vezetett túrára, mivek csak guide kíséretében lehet bejárni a kastélyt. A vezetett túrák eléggé távol állnak tőlem, többnyire egyedül utazom és szeretek mindent a saját tempómban felfedezni, de a törpe termetű parkolóőr, végül el sales-elte nekem a 18,5 fontos, kb. 9000 Ft-os jegyet és pár perc múlva már a csoport után loholtam, hogy nehogy lekéssem az utolsó kört.

A vezetett túra nagyon kellemes csalódás volt, a skót srác olyan átéléssel mesélt a kastély legendáiról, a híres lakókról és a rejtett szobák titkairól, hogy szinte magunk előtt láttuk a sztorit. A túra nagyjából 50 perc, és bejárja a 10-12 legfontosabb termet a brutál étkezőtől kezdve, a titkos ajtókon és kápolnán át a királyi lakosztályokig. Fotózni sajnos nem lehetett.

Ha nem zárás előtt estem volna be, akkor mér több órát el lehetett volan tölteni parkban a hatalmas parkban sétálva. A gondozott olasz kert, a fallal körülvett konyhakert és a Pinetum óriási duglászfenyői között sétálva teljesen ki lehet kapcsolódni. És a legjobb rész? Itt találkoztam először az imádnivaló “coo”-kal, a legelőkön békésen kérődző, bozontos felföldi marhákkal.

Glamis kastély infók, nyitvatartás, jegy

Gin Bothy Experience

Szintén Glamisban van, fel is volt írva, de mire kiértem a kastély parkból már bőven elmúlt 5 óra, így a híres gin főzde is bezárt, így csak kívülről tudtam ellenőrizni.

Kinnettles kastély

Miután elhagytam Glamist, nem messze onnan, az út mellett megpillantottam a Kinnettles kastélyt. Muszáj volt megállni egy percre, hogy a kerítésen át belessek egy fotóra. A kastély ma esküvőhelyszínként,  luxusszállodaként működik, így amúgy sem látogatható.

Dunottar vára

Következő megálló Glamistól kb. 70 km-re, 45 km-re északra lévő Dunottar vára. Igaz, hogy Skóciában az összes kastély du. 5-kor bezár, de ez esetben ez nem probléma, hiszen úgyis csak kívülről szerettem volna megnézni és minél később, minél közelebb a naplementéhez, ezért is terveztem be a mai utolsó látnivalónak.

Ahogy kiszállok az autóból, rögtön megcsap a sós tengeri levegő illata, és a sirályok hangja. A parkolótól egy jól kitaposott ösvény vezet a szikla pereméhez. Közben a mezőn birkák legelésznek békésen, háttérben a tenger, tökéletes chill. Aztán egyszer csak felbukkan a drámai látvány: a hatalmas, zord sziklaszirten trónoló, romjaiban is fenséges Dunnottar vára, körülötte pedig a vadul hullámzó, végtelen Északi-tenger.

The Ship Inn @ Stonehaven

A tenger felől érkező metsző északi szélnek köszönhetően – napközbeni tavasz és április 20. ide vagy oda – olyan hideg volt a Dunnottar vára körüli sziklaszirteken, hogy pufidzseki és sapka ellenére is átfagyva és farkaséhesen gurultam be Stonehaven kikötőjébe. Nem is vágytam másra, csak egy barátságos helyre egy forró vacsorával, így nem sokáig kellett gondolkodnom, hogy benyissak-e a The Ship Inn ajtaján. Ahogy beléptem, azonnal megcsapott az a hamisítatlan kikötői kocsmahangulat: a sült hal és a sör illatának keveréke, a beszélgetés moraja, és az ablakból nyíló kilátás a ringatózó halászhajókra. Pont ilyen helyre gondoltam. Nem is volt kérdés, mit rendelek: egy klasszikus fish and chipset kértem, ami nem okozott csalódást. Hatalmas adag, ropogós tésztabundában gőzölgő, friss tőkehal, masszív sült krumplival – minden falat maga volt a megváltás a hűvös nap után. A tökéletes befejezésről pedig egy forró, illatos almás pite gondoskodott.

Miután mozdulatra ettem magamat, kb annyi energiám maradt, hogy visszasétáljak Stonehaven központjában lévő szállásomra és kidőljek.

Vágás. Ötödik nap reggel. Mai terv délelőttre a Blair kastély, délutánra pedig Pitlochry nevű kisváros és környéknek felfedezése. Reggel Stonehaven-ből indulok, a Blair kastély felé tartva elmegyek Pitlochry mellett, ahova majd délután, illetve estére visszatérek. Mai táv kb. 150 km / 2 óra.

Blair kastély: A Felföld Őrzője

A Blair Kastély (Blair Castle) Skócia egyik legismertebb és leglátogatottabb történelmi kastélya. A Perthshire szívében, a Cairngorms Nemzeti Park kapujában, Blair Atholl falu mellett található. A hófehér falú, tornyokkal és bástyákkal díszített épület több mint 750 év történelmét őrzi, szorosan összefonódva a skót klánok, a politikai csatározások és a királyi családok történetével.

A kastély + park kombó belépő £19.75 a bejáratnál, egy fonttal olcsóbb, ha előre foglaljuk online. Összesen kb. 2-2,5 órás program. Viszont a kastély “menzája” nem az igazi, így ebédet ne itt együnk.

Blair Atoll kastély nyitvatartás, online jegy, infók, official site

Látnivalók a kastélyban:

A kastélyban kb.30 pazarul berendezett termet lehet végigjárni, saját ütemben, kb. 45-60 perc alatt.

• A “Picture Staircase” (Képes Lépcsőház): A falakat a Murray család portréi borítják, bemutatva a kastély és a család történetét.
• A Derby Szalon (Derby Drawing Room): Pazarul díszített szalon, finom bútorokkal és gipszstukkókkal a mennyezeten.
• Porcelángyűjtemény: A kastély híres a gazdag 18. századi porcelángyűjteményéről.
• Fegyvergyűjtemény: Lenyűgöző kiállítás történelmi fegyverekből, köztük muskétákból, amelyeket a cullodeni csatában is használtak.
• A Bálterem (Ballroom): A 19. században épült bálterem falait fegyverek és trófeák díszítik

Látnivalók a kastély kertjében

A kastélyt egy hatalmas birtok veszi körül, amely gyönyörűen gondozott kerteknek ad otthont.

• Skót dudás: Minden nap, kb. minden órában egy tradicionális kiltbe öltözött dudás (lone piper) játszik a kastély udvarán.
• A kastély melletti dombon található a gímszarvas park, valamivel arréb pedig, mint szinte minden kastély kertjében szőrmók felföldi tehenek (coo) legelésznek.
• Hercules Kert (Hercules Garden): Egy 9 hektáros, fallal körülvett György-korabeli kert, amelyet az 1740-es években állítottak helyre.
• Diana Ligete (Diana’s Grove): Itt találhatóak Nagy-Britannia legmagasabb fái, köztük lenyűgöző óriásfenyők és duglászfenyők.

Kora délután vissza  Pitlochryba, ahol a ma esti szállásom is lesz. A kastélytól mindössze 12 km.

Pitlochry

Micsoda nap, micsoda kontraszt! Tegnapi dunnottari sziklaszirten a csontig hatoló hideg szélben majdnem letörtek az ujjaim, ma Pitlochryban pedig rövidujjúban, a napfénytől hunyorogva sétálok a főutcán.

Pitlochry egy alig 2500 lelket számláló kisváros a Felföld szívében. Viktória királynő imádta a környéket, és a vasút 1863-as megépítése után Pitlochry a gazdag angolok és skótok kedvelt hegyi üdülőhelyévé vált. Pitlochry ezt a bájos, elegáns hangulatot a mai napig őrzi: a viktoriánus kőházak erkélyeiről virágkosarak lógnak, a levegőben pedig édes, malátás illat keveredik a friss hegyi levegővel.

Pitlochryban, séta a városban

Mivel valóban kicsi városka, így minden gyalogosan bejárható, de először a település szélén lévő Blair Athol whisky lepárlóba indulok, mivel mára végre letettem az autót, talán még beférek a mai üzembejárásra, utolsó whisky kóstolásra. Igaz, hogy odaértem még zárás előtt, de már csak a boltot és az épületeket tudtam megnézni.

Visszafelé félúton a vasúti alagútnál megálltam egy fotóra a Szentháromság-templom (Holy Trinity Church) kertjében, temetőjénél.

Du. 5 elmúlt mire visszaértem a központba, de még mindig tűzött a nap, tiszta nyári hangulat volt, teraszok tele emberekkel, különösen a fő utcán, illetve a patak partján, a híres Öreg Malom fogadónál (The Old Mill Inn) volt nagy a nyüzsgés.

The Bridge Restaurant – Étteremajánló

Skóciában foglalás nélkül gyakorlatilag lehetetlen emberi időpontban vacsorára asztal kapni, még egy főre is… A híd közelében, szintén a patakparton lévő The Bridge éttermet néztem mi, egész korán, fél7 körül odamentem, de már teltház volt, viszont azt mondták, ha 30-40 perc múlva visszajövök próbálnak szerezni egy asztalt. Visszajöttem, megoldották.

Pitlochry egyik eddig nem említett látnivalója a központtól 10*-15 perc sétára lévő duzzasztógát és lazac-lépcső. A Tummel folyón épült vízerőmű mellett egy 310 méter hosszú „hal-lépcsőt” alakítottak ki, ahol a vándorló lazacok megkerülhetik a gátat. Egy üvegfalon keresztül akár meg is lesheted őket!

Csak azért ez a kis kitérő, mert így egyértelmű, hogy míg Szilvásváradon pisztrángot, Pitlochryban pedig lazacot kell rendelni. A lazac és a kiszolgálás is szuper volt.

Pitlochry kastélyszálló

A skóciai körutam során majdnem minden nap máshol aludtam és igyekeztem változatos szállásokat foglalni, valahol csak egy külső fürdőszobás Airbnb szoba, néha egy jobb hotel. A 11 nap alatt mindenképpen szerettem volna legalább egyszer egy skót kastélyhotelben is megszállni, és ilyet itt Pitlochryban sikerült emberi áron foglalni. A 4 csillagos Fishers Hotelről megoszlottak a vélemények, de én teljesen elégedett voltam. Annyi, hogy mivel egy régi épület, iszonyatosan nyikorgott minden padló, a folyosókon is, illetve brutál meleg víz jött a csapból, amit nem lehetett állítani, de minden más szuper volt. A szoba, az ágy, a saját parkoló és bőséges reggeli az árban. Illetve az egész épület hangulata nagyon passzolt az arisztokrata üdülővároshoz.

Vágás. Hatodik nap reggel. Ma lesz a leghosszabb utazós, autózós nap, kb. 310 km, 4 óra. Pitlochryból felvezetek északra, egészen a Dunrobin kastélyig, majd vissza Invernessbe. Útközben pedig beiktatok pár whisky lepárló látogatást.

Dalwhinnie whisky lepárló – A Felföld Szelíd Lelke

Ha a skót Felföldön autózol az A9-es úton Perth és Inverness között, egy ponton feltűnik egy jellegzetes, pagodatetős, fehér épületegyüttes a fenséges táj közepén. Megérkeztél Dalwhinnie-be, Skócia egyik legmagasabban fekvő és leghidegebb lepárlójába. Ez a hely egy igazi menedék a hegyek között, ahol a whisky a zord klíma ellenére is meglepően lágy és barátságos. A lepárló szlogenje nem véletlenül a “The Gentle Spirit”, vagyis a Szelíd Lélek.

Mitől különleges a Dalwhinnie whisky?

• A Magasság és a Hideg: A lepárló 355 méterrel a tengerszint felett, a Cairngorms Nemzeti Park szélén fekszik. Az éves átlaghőmérséklet mindössze 6°C. Ez a két tényező alapvetően meghatározza a whisky karakterét. A rendkívül hideg víz, ami a hegyekből, a Lochan an Doire Uaine nevű tóból érkezik, és a hideg levegő hatékonyan hűti a lepárlás gőzeit a “worm tubs” (hűtőspirálok) rendszerében. A szakértők szerint ez a lassú, hideg kondenzáció adja a párlat krémességét és egyedi, tiszta ízét.
• Az Ízvilág: Méz és Hangaméz (Heather Honey): A Dalwhinnie a Highland whiskyk tökéletes példája: sima, letisztult és egyáltalán nem füstös (ellentétben az Islay whiskykkel). Kóstolásakor a legjellemzőbb ízjegyek a következők:
  • Hangaméz: A legdominánsabb aroma, ami a környéket borító hanga (heather) növényre utal.
  • Krémesség, vanília és citrusfélék: Lágy, édes, szinte simogató ízvilág.
  • Enyhe fűszeresség és egy leheletnyi füst: Éppen csak a háttérben, ami komplexitást ad neki.
• A Híres Csokoládé-Whisky Kóstoló: A Dalwhinnie az elsők között vezette be a whisky és a kézműves csokoládé párosítását, ami ma már a látogatói élmény csúcspontja. A vezetett látogatás során különböző Dalwhinnie whiskyket kóstolhatsz speciálisan hozzájuk válogatott csokoládékkal, amelyek hihetetlenül jól hozzák ki egymásból a rejtett ízjegyeket.

Findhorn kilenclyukú vasúti viadukt

Tovább autózva az A9-esen, egyszercsak felbukkan egy festői völgy. Legszívesebben padlóféket nyomnék a fotó kedvéért, de éppen autópályán zúzok és jómagam is éppen egy viadukton keresztül. A híd után az első adandó alkalommal lehúzódok és visszasétálok.

Kiderül, hogy a pazar 400 méter hosszú kilenclyukú vasúti híd, amely 44 méter magasan ível át a Findhorn folyó völgyén nem a Harry Potter filmekből ismert vasúti híd (oda majd pár nap múlva megyek), hanem a 19. század végén épült Findhorn Viadukt. 

Tomatin lepárló – japán whiskyritkaság a skót Felföldön

A viadukt mögött a távolban már látszanak Tomatin település fehér háza, 2-3 km múlva kanyarodok az autópályáról és hamarosan beparkolok a Tomatin whisky lepárló udvarában. Mivel vezetek és amúgy is sietek, a lepárló túra szóba se jöhet, de a lepárlók látogatóközpontjában, souvenir boltjaiban mindig találok valami izgalmasat, így most is erre veszem az irányt és nem csalódok.

Tomatin Shirakawa Single malt japán whisky 1958

A Tomatin és egy régen bezárt japán whisky lepárló, a Shirakawa között van egy kapocs: mindkettő ugyanannak a japán cégnek, a Takara Shuzo-nak a tulajdonában van (vagy volt). Stephen Bremner, a Tomatin skót igazgatója, kíváncsi ember. Elkezdte kutatni az anyacég múltját, és a nyomok egy „szellemfőzde”, a Shirakawa felé vezettek.

A Szellemfőzde, Ami Soha Nem Palackozott Whiskyt

A Shirakawa lepárló Fukusima prefektúrában működött, és 1951 és 1969 között készített maláta whiskyt. A korabeli pletykák szerint a párlatuk kiváló volt, de volt egy bökkenő: soha, egyetlen palackot sem adtak ki single maltként. Az összes whiskyt keverékekhez (blended whiskykhez), főleg a cég “King” nevű márkájához használták fel. A lepárlót 2003-ban végül lebontották, és úgy tűnt, a Shirakawa single malt legendája örökre a feledés homályába vész.

A Felfedezés: Egy Skót, Aki Nem Hagyta Annyiban

Stephen Bremner azonban nem hagyta annyiban a dolgot. Addig kutatott, régi dokumentumokat porolt le és egykori alkalmazottakkal beszélt, amíg 2019-ben egy hihetetlen felfedezést tett. Egy eldugott raktárban, rozsdamentes acéltartályokban ott pihent az utolsó adag, érintetlen Shirakawa single malt whisky.

A párlatot még 1958-ban desztillálták. Először tölgyfahordókban (valószínűleg a különleges japán Mizunara tölgyben) érlelték, majd átfejtették kerámia edényekbe, végül pedig az acéltartályokba került, ahol évtizedekig érintetlenül, elfeledve aludta Csipkerózsika-álmát.

A Világ Legritkább Japán Whiskyje

Ez a felfedezés felért egy régészeti szenzációval. Ez a whisky:

• Az egyetlen hivatalos single malt, amit valaha palackoztak a Shirakawa lepárlótól.
• A legkorábbi évjáratú japán single malt, amit valaha kiadtak.

A Tomatin kapta a feladatot, hogy ezt a folyékony történelmet bemutassa a világnak. A Shirakawa 1958 egy igazi időkapszula, egy korty a japán whisky aranykorának hajnaláról, amikor még teljesen más módszerekkel, helyi árpából és élesztővel dolgoztak. Az íze a leírások szerint hihetetlenül komplex: kandírozott ananász, narancslikőr, marcipán, majd mézeskalács, vágott fű és egzotikus tömjén illata keveredik benne.

Dunrobin kastély

A skót körút tervezésekor, “kastélyválogatás” közben sokat agyaltam azon, hogy ilyen rövid idő alatt érdemes-e Invernessnél északabbra menni, csak egy sokadik kastély kedvéért. Utólag azt mondom megérte, abszolút nem bántam meg ezt az a extra kitérőt (2 x 85 km = 170 km), nekem a Dunrobin nagyon bejött.

Amikor az ember a zord, vadregényes skót Felföldön észak felé autózik, szikár hegyekre és mogorva erődökre számít. Aztán egyszer csak, a tengerparton feltűnik valami egészen valószínűtlen: egy hófehér, csipkés, égbe szökő tornyokkal díszített mesekastély, mintha egyenesen a Loire-völgyéből vagy egy Disney-filmből pottyant volna ide. Ez a Dunrobin Kastély, a Sutherland hercegek otthona, és garantáltan tátva marad tőle a szád.

Kastélykert és a panoráma

Mielőtt még belépnénk, a kastély teraszáról elénk táruló látványtól meg kell állni egy percre. Innen fentről, a kastély ablakaiból és a teraszról nyílik a legszebb kilátás. Alattunk terül el a manikűrözött, mértani pontossággal megtervezett park, amelynek mintázata Versailles kertjeit idézi. A formára nyírt sövények, a szökőkutak és a színes virágágyások tökéletes vonalban vezetnek le a csillogó tengerig. Ez a kontraszt – a precízen megszerkesztett kert és a végtelen, vad Északi-tenger – egyszerűen lélegzetelállító.

Vadászsólyom bemutató

A Dunrobin élményhez tartozik a naponta többször megrendezett solymászbemutató a kastély kertjében. Láthatunk a közönség feje felett 1 méterrel nesztelenül suhanó baglyot, de az igazi sztár a vadászsólyom (vándorsólyom). Amikor a solymász a levegőbe dobja a csalit, az akár 300 km/h zuhanórepülésre is képes tökéletes ragadozó villámként csap le rá.

Séta a kastélyban

A kastély belülről sem okoz csalódást. Nem egy rideg múzeum, hanem egy gazdagon berendezett, elegáns otthon, ahol minden sarok a Sutherland család több évszázados történetéről mesél. Észak Skócia legnagyobb kastélyában összesen 189 szoba van, amelyből 18 látogatható. A teljes bejárás kb. 45 perc.

A nappali(k)ból és az étkező(k)ből pazar kilátás nyílik a parka és a végtelen tengerre, de a kedvenc helyiségem, talán mégis a könyvtárszoba volt. A padlótól a plafonig érő polcokon körülbelül 10 000 kötetes gyűjtemény sorakozik, a levegőben pedig a régi papír és a fa illata terjeng. Az ember legszívesebben leülne egy fotelbe egy könyvvel és egy pohár whiskyvel.

Glenmorangie lepárló: ahol zsiráfok böfögik fel a whiskyt

Késő délután hagyom el a Dunrobin kastélyt, irány Inverness, ahol a ma esti szállásom lesz, de előtte még bepróbálkozok egy villám vizitre a Glenmorangie whisky lepárlónál.

Mi ez a zsiráf izé?

Ez Glenmorangie USP-je, legfontosabb jellegzetessége, ugyanis itt találhatóak egész Skócia legmagasabb lepárüstjei! A rézüstök nyaka 5,14 méter magas – pont olyan magas, mint egy felnőtt zsiráf. De ez nem csak marketingfogás. A fizika kőkeményen dolgozik itt: a magas üstökben a lepárlás során csak a legkönnyebb, legtisztább és legfinomabb alkoholpárák képesek feljutni a csúcsra. A nehezebb, olajosabb, durvább párlatok visszahullanak és nem kerülnek bele a végső párlatba. Az eredmény? Egy hihetetlenül tiszta, lágy, virágos és gyümölcsös alap párlat, ami a Glenmorangie whiskyk eleganciájának alapja.

A lepárló amúgy az LVMH csoport (Louis Vuitton Moët Hennessy) tulajdonában van, és ez a látogatóközponton és a túrákon is meglátszik. Minden rendkívül profi, elegáns és informatív. A túra során testközelből láthatod a híres “zsiráfokat”, és a végén természetesen megkóstolhatod, hogyan válik a tiszta párlat a különböző hordókban komplex, ízgazdag whiskyvé.

Harrison Ford – Once upon a time in Scotland

Glenmorangie új globális kampányának arca Harrison Ford. A kampány egy 12 részes, rövidfilmekből álló sorozat, amit a szintén híres színész és rendező, Joel Edgerton rendezett. A filmekben Harrison Ford – saját magát alakítva, a tőle megszokott fanyar humorral – látogat el a Glenmorangie felföldi otthonába, hogy felfedezze a whiskykészítés titkait.

A kampány szakít a komoly, fennkölt whiskyreklámok hagyományával. Sokkal inkább egy könnyed, vicces és emberközeli bemutatkozás, ahol Ford a lepárló valódi dolgozóival beszélget, ismerkedik a skót szokásokkal (még kiltet is visel!), és persze kóstolgatja a whiskyt.

Caspar MacRae, a Glenmorangie vezérigazgatója szerint egy álmuk vált valóra azzal, hogy együtt dolgozhattak a színésszel, aki szerintük egy igazi ikon és egy valódi whiskyrajongó.

A Glenmorangie egy új, 25 éves whiskyt is bemutatott, “The Altus” néven, melyet Harrison Ford is népszerűsít. Ez a whisky a márka alapválasztékához csatlakozik, a 12 éves Original és a 18 éves Infinita mellé. A The Altus érlelése bourbon és madeira hordókban történik, és 550 fontért lesz kapható.

Inverness: Üdv a Felföld Fővárosában!

Inverness nem egy metropolisz, de mégis a Skót Felföld vitathatatlan fővárosa. Egy kompakt, élettel teli város, amely tökéletes egyensúlyt teremt az ősi történelem és a modern, kozmopolita hangulat között. A város igazi főutcája nem egy út, hanem a smaragdzöld Ness folyó, amely lustán kanyarog át a központján, egyenesen a világhírű Loch Ness-ből.

Este 6 után estem be a városba, így nagyjából arra volt időm, hogy gyorsan becsekkoljak a szállásomra, járjak egy fél órát belvárosban és a folyóparton miközben a Uilebheist lepárlóba / sörfőzdébe is benéztem. Étterem keresés, vacso,a aztán alvás.

Uilebheist Distillery & Brewery: A Szörnyeteg

Sétálj le a Ness folyó partjára, és keresd meg a Glen Mhor Hotel melletti modern épületet. Itt találod az Uilebheist főzdét, amelynek neve gael nyelven annyit tesz: Szörnyeteg. Ez persze egy játékos utalás a szomszédos Loch Ness legendás lakójára, Nessie-re.

Az Uilebheist legfőbb különlegessége a működési elve. Ez Skócia egyik legzöldebb, leginkább fenntartható lepárlója. Ahelyett, hogy hagyományos energiaforrásokat használnának, a lepárláshoz és a főzéshez szükséges energiát közvetlenül a Ness folyóból nyerik egy csúcstechnológiás hőszivattyús rendszer segítségével. A folyó vize hűti és fűti a rendszert, minimalizálva ezzel a lepárló ökológiai lábnyomát. Ez a whiskykészítés jövője.

Mit Kóstolhatsz? Sört most, whiskyt majd később

A sörfőzde már teljes gőzzel üzemel. A helyszínen, a modern csapolóban (taproom) megkóstolhatod a saját készítésű, friss és izgalmas kézműves söreiket.

Viszont a skót whiskynek törvény szerint legalább 3 évig kell hordóban érnie, az Uilebheist első single maltjára még várni kell egy kicsit. De ez nem jelenti azt, hogy nem kapsz ízelítőt! A lepárlótúrán megkóstolhatod az úgynevezett “new make spirit”-et. A must 🙂 Ez a friss, hordóba még nem került, teljesen átlátszó párlat, ami a whisky lelke. Ez egy ritka lehetőség, hogy belekóstolj a jövőbe, és megérezd a lepárló alapkarakterét, ami majd évek múlva egy komplex whiskyvé fog érni.

Encore – étteremajánló

Az Encore a Ness-híd lábánál a város nyugati féltekén található, klasszik skó pub hangulat, így nem is kérdés ételből is klasszikusat választom: házi steak pite: lassan főtt skót marhahús a séf mártásával, leveles tésztával, krémes burgonyapürével, zellerpürével és pirított zöldségekkel. Edinburghban ettem ennél sokkal jobbat, szóval finom volt, de csak egy közepes.

Villany lekapcs, majd hetedik nap reggel.

A viktoriánus piac (Victorian Market)

Este már nem sok időm, energiám volt, így reggel továbbindulás előtt igyeszem még gyorsan leellenőrizni a város rejtett kincseit. A Victorian Market egy 19. századi fedett piac, ahol apró boltok, kézműves termékek és street food helyek várnak. Itt szerettem volna reggelizni, de kifejezetten reggelizős, bruncholós helyet nem találtam.

Leakey’s Bookshop

Egész Skócia legnagyobb antikváriuma egy régi templom épületében kapott helyet. A Leakey’s egy különleges egy lenyűgöző könyvesbolt, ahol a könyvek illata, a hatalmas belső tér és a központi kandalló varázslatossá teszik a helyeti. Igaz, az a fatüzelésű vaskályha ott a felbecsülhetetlen értékű könyvgyűjtemény közepén elég nyugtalanító jelenség.

Loch Ness – A szörny nyomában

A gyors reggeli városnéző séta után 10:30 körül elhagyom Inverness-t és Loch Ness, Urquhart vára, Fort Augustus, Eilean Donan vára és egy kis gin lepárló érintésével haladok ma esti úticélom, Skye-szigeti szállásom felé. Ma ismét egy hosszabb autózás következik kb. 220 km 3,5 óra.

A Loch Ness Legenda

A Loch Ness legendája egy ősi vízi szörnyről, Nessie-ről szól, akit először a 6. században említettek. A modern kori hisztéria az 1930-as években kezdődött, amikor egy új út épült a tó partján, és egyre többen állították, hogy egy hatalmas, hosszú nyakú lényt láttak a vízben. Azóta Nessie a popkultúra része: vannak homályos fotók, radarészlelések és rengeteg szemtanú, de konkrét bizonyíték persze sehol. De ahogy az ember a tó komor, titokzatos vizét bámulja, egy pillanatra elhiszi, hogy a mélyben tényleg ott rejtőzik valami ősi és megmagyarázhatatlan.

Fotóstop a Szörnnyel

Invernesstől 10 km-re délre a Ness folyó lassan tóvá szélesül, egy-egy dombtetőről már megcsillan a vize. Első rövid megálló a Nessie szobornál lesz. Innét indulnak a Jacobite Loch Ness Cruises hajói is, hogyha valaki vízről szeretné felfedezni a tavat.

A tó amúgy 37 km, kb.fél Balaton hosszúságú, de sokkal keskenyebb és mélyebb (200-230 m). Végig az A82-es úton haladok a tó közvetlen partján.

Urquhart Vára

Pár kanyarral később feltűnik a tó fölé magasodó, festői rom, Urquhart vára. Ez a hely a skót történelem egyik legfontosabb tanúja, és a kilátás innen a legszebb a tóra.

A várnak saját parkolója van közvetlenül a bejáratnál, ami “ingyenes” a jeggyel rendelkezőknek, de főszezonban, különösen a déli órákban, ez a parkoló nagyon hamar megtelik. Engem is elhajtottak a biztonságiak és 2 km-ren belül sehol sem lehet parkolni, az út szélén sem lehet megállni, vissza kell menni az előző településre. Végül nem túl szabályosan egy ház autó felhajtójánál álltam meg 10 percre, a várba nem mentem be, csak pár fotó erejéig, illetve kiírtam a telefonszámomat a szélvédőre, ha pont akkor akarna valaki kiállni és persze pont akkor akart, de akkor már sétáltam vissza az autóhoz és gyors elnézéskérések közepette gyorsan elhúztam onnan.

Urquhart után az A82-es út szorosan a tó partján kanyarog tovább. Az út önmagában is élmény. Minden kanyar után újabb és újabb lélegzetelállító panoráma tárul elénk.

Fort Augustus

Ahogy lassan begördülök Fort Augustus-ba, a tó déli csücskébe, egy bájos kisváros fogad. A település igazi központja a Kaledóniai-csatorna lenyűgöző zsiliprendszere, ahol a hajókat több lépcsőben emelik át a Loch Ness és a csatorna között. Remek megálló egy rövid sétára, kávéra.

Innét a következő megálló, Eilean Donan vára, kb. 78 km, egy bő óra.

Eilean Donan vár

Van az a kép, ami egyet jelent Skóciával. Egy apró szigeten álló, kőhíddal a parthoz kötött, misztikus vár, amit drámai hegyek ölelnek körbe, és a víz tükrében sejtelmesen megkettőződik a sziluettje. Ez az Eilean Donan kastély, a Felföld vitathatatlanul legtöbbet fotózott látnivalója. A Hegylakó, a James Bond és számtalan más film tette világhírűvé, de a valóság minden filmvásznat felülmúl.

Amikor az ember megérkezik, az első látvány a hivatalos parkolóból is letaglózó. Ott áll előtted a történelem, a három tengeri öböl (loch) találkozásánál. De ha igazán különleges élményre és fotóra vágysz, akkor keresd meg a “titkos” kilátópontot!

Eilean Donan Lookout

A vártól tovább Skye-sziget irányába az A87-esen, de szinte rögtön, még Dornie település előtt jobbra fel, majd még egy erős jobbos és egy az A87-essel párhuzamos egysávos úton találod magadat, csak éppen 20-30 méterrel a tó szintje felett. Az “Eilean Donan Lookout”-nál 4-5 autó tud egyszerre leparkolni. Itt van a parkoló Google Mapsen

Amikor kiszállsz az autóból és a korláthoz sétálsz, eléd tárul a tökéletes panoráma: alattad a vár teljes pompájában, a kecses kőhíd, ahogy átível a vízen, a három loch találkozása, és a háttérben a Cuillin-hegység drámai csúcsai.

All The Goodness Coffee & Bakeshop

A második legjobb fotópont pedig tovább az A87-esen és a Loch Long híd másik oldalán lévő kávézó, parkoló, ahol egy becsületkasszás nyilvános WC is található.

Fairytale Distillery – Gin és rum, ahogy a tündérek szeretik

Ardelve települése szintén itt van alig 1 km-re a vártól. Tervezett kávészünet következik. Először kicsit elbizonytalanodok, mivel a kinézett címre érkezve az utcafrontról csak egy családi ház látszik, igaz nyitott kapuval és az átlagosnál nagyobb parkolóval. Az autóból kiszállva viszont már megpillantom az egyik meseházat is.

A ház kertjében egy kerti tó s körülötte kisebb-nagyobb, dülöngélő, derékszöget nem ismerő meseházak sorokazonak. Ezekben a kis faházakban kapott helyett a Thomas család két szerelemprojektje a pékség (Manuela’s wee Bakery) és a gin és rum lepárló (Fairytale Distillery).

Az ötletgazdák a Skót Felföld iránti rajongásukat és a kézműves párlatok iránti szenvedélyüket öntötték bele ebbe a vállalkozásba. A lepárló filozófiájának középpontjában a történetmesélés áll. Minden egyes párlatuk egy-egy skót vagy kelta legendát, mitikus lényt vagy tündérmesét idéz meg.

A helyszínválasztás sem véletlen. Ardelve, a három loch (Loch Duich, Loch Long és Loch Alsh) találkozásánál, az ikonikus Eilean Donan kastély lábánál fekszik. Ez a táj maga a megtestesült skót romantika, a tündérek, a klánok és a legendák földje. Ennél tökéletesebb helyszínt egy “Tündérmese Lepárlóhoz” keresve sem találhattak volna.

A lepárló egy igazi kézműves műhely, ahol a kis adagokban (small batch) történő gyártás garantálja a minőséget és az egyediséget. Ennek ellenére nem zugfőzdésről van szó, hiszen a lepárlóban készült rumok és ginek rengeteg elismerést gyűjtöttek be az évek során, a falakon számos World Spirit award díszeleg büszkén.

https://fairytaledistillery.co.uk/

Innét 15 km a Skye-szigetére vezető híd, de még majdnem 2 óra vezetés a ma esti szállásomig

Skye sziget

Skye Skócia második, a Belső-Hebridák szigetcsoportjának pedig legnagyobb és legismertebb tagja. A sziget a Skót Felföld része és annak nyugati partjainál fekszik. Skócia roadtrippem egyik általam leginkább várt állomása következik. Edinburgh mellett ez lesz a másik hely, ahol egy picit próbálok belassulni és két teljes napot eltölteni. Szerintem 2 nap az abszolút minimum és mindenképpen érdemes Skye szigetén szállást foglalni, mert a “szárazföldről ingázva” túl sok idő menne el az utazással és minden népszerű helyen megelőzne reggel a tömeg.

Eilean Donan várát magam mögött hagyva, átgördülve a Skye-hídon, szép lassan minden megváltozik.

Skye sziget látnivalói 2 nap alatt külön posztban, katt ide.

Ben Nevis havas csúcsai

Skye-szigetet végül ugyanazon az egytelen hídon hagytam el, ahol 2 nappal ezelőtt érkeztem, így visszafelé is tartottam egy rövid pihenőt Eilean Donan váránál pár napsütéses fotó erejéig.

Ahogy Skye-szigetét magam mögött hagyva autózok az A82-es úton Fort William felé, egyszer csak a semmiből emelkedik ki a Commando Memorial. Az áprilisi levegő még csípős, de a napfény beragyogja a völgyet, a háttérben pedig fenségesen őrködik a még foltokban havas Ben Nevis csúcsa. 1345 méteres magasságával nemcsak Skócia, hanem az egész Egyesült Királyság legmagasabb hegycsúcsa

A talapzaton három bronzkatona áll mozdulatlanul, tekintetük a hegyeket pásztázza – azokat a hegyeket, amelyek egykor a kiképzőterepük volt. A szobrok II. világháború brit kommandósainak állít emléket, akik pont ezen a zord, de lélegzetelállítóan gyönyörű vidéken gyakorlatoztak a bevetésekre.

Fort William

A fenséges Ben Nevis lábánál fekvő Fort William tökéletes bázis a Skót Felföld felfedezéséhez. A városka szíve a nyüzsgő High Street, egy barátságos sétálóutca, ahol túraboltok, helyi pubok és ajándékboltok sorakoznak. Az épületek masszív, kőből épült házak, amelyek egyszerre sugároznak erőt és otthonosságot a hegyek árnyékában. Az estét mi sem koronázhatná meg jobban, mint egy vacsora a The Geographer étteremben, ahol a világutazó hangulat és az izgalmas, nemzetközi fogások tökéletes lezárást adnak egy hosszú napnak.

Fort William azonban nemcsak egy esti megálló, hanem a kapu a varázslathoz is. Hiszen innen, a városka állomásáról indul a legendás Jacobite gőzös, amit a világ Harry Potter-rajongói csak Hogwarts/Roxfort Expressként ismernek.

A Glenfinnan-viadukt és a Roxfort Express

A kompos malőr miatt ma reggel egy előző napra tervezett programot igyekszem bepótolni. Nem vagyok nagy Harry Potter rajongó, de a Glenfinnan-viadukton áthaladó gőzösre azért így is kíváncsi vagyok, mert legalább annyira hozzátartozik a Skócia élményhez, mint a whisky lepárlók, a kastélyok, vagy a skót dudások.

Ha szeretnénk élőbe látni a mesebeli Hogwarts Express-t, akkor az időzítés és a logisztika a kulcs. A gőzös áprilistól-októberig naponta két alkalommal járja meg oda-vissza a Fort William – Mallaig útvonalat, azaz összesen négy alkalommal halad át a festői Glenfinnan-viadukton. Én délelőttit célzom be. 10:15-kor indul Fort Williamből, 12:26-kor érkezik Mallaig-ba, azaz kb. 10:45-55 körül érkezhet a 21-lyukú hídhoz.

Aktuális, hivatalos menetrend itt

Glenfinnan parkolás

Az a terv, hogy legkésőbb 10-re odaérjek, hogyan legyen kényelmes 45 percem megkeresni a legtutibb kilátópontot. Gondoltam én naivan. Amiben elszámítottam magamat, hogy a Harry Potter rajongók sokan vannak, nagyon sokan és mindenre elszántak. Így 10:07-kor, amikor megérkeztem kitették a kb. 400 férőhelyes parkolóra a megtelt táblát és a szűk út szélén lévő szürkezónás heyek is nagyjából megteltek, kisebb közlekedési káosz kezdett kialakulni.

A dugóban végül egy mellékúton az elég luxi Glenfinnan House Hotel felé sodródtam és a boutiquehotel parkolójában még volt hely, ahol teljesen korrekt napi 5 fontos áron ott lehetett hagyni az autót, kártyás, automatás fizetés mellett.

Glenfinnan kilátópont

Igen ám, de a dugóban araszolás közben messzebbre kavarodtam a látogatóközponttól és a Google Maps-en jelölt viewpointok közül nem volt biztos benne, hogy melyikhez is kellene mennem és már alig 15-20 perc volt vissza a vonat érkezésig. Siettem vissza a betelt főparkolóhoz, onnét pedig követtem a Harry Potter rajongó hordákat, végül a Google Mapsen “Glenfinnan Viaduct Viewpoint (West)” néven jelölt kilátópont bizonyult a tutinak. A tökéletes instagram pillanat vs. a valóság viszont eléggé kontrasztos… a hegyoldalban többszázan várták a vonatot, ami még nem is lett volna baj, de az egész terület le volt tarolva, föld, sár, eltapasott bokrok, kivágott fák, elszomorító környezet, de csak itt a viaduktra néző “teraszon”, a távolabbi környezet, a túraútvonal és a tó is nagyon szép.

A hivatalos 10:47 helyett 4 perc késéssel 10:51-kor a távolban megszólal a Jacobite kürtje, és várakozás beteljesüléseként gőzfelhőt pöfékelve átrobog a Glenfinnan-viadukton.

Eddig a rohanás, a stressz, a tömeg és a kötelező fotó meglövése, most jön a nyugodtan élvezhető rész. Nem megyek vissza a parkolóba a tömeggel, hanem a sínek mellett / fölött párhuzamosan haladó túraútvonalon elsétálok az innét kb. 1-1,5 km-re lévő Glenfinnan állomásig. A túraútvonalról remek kilátás nyílik a Loch Shiel-re és útközben csak egy családdal és Harry Potter szereplőknek öltözött csapattal találkozom csak, majd kb. 20 perc múlva megpillantom fentről a Glenfinnan állomást.

Glenfinnan vasútállomás

A állomás maga egy gyönyörűen megőrzött, ma is működő megálló a festői West Highland Line vasútvonalon. A főépületben kapott helyet a Glenfinnan Station Museum, egy apró, becsületkasszás kiállítás. Itt mindent megtudhatunk a vasútvonal és a viadukt építésének hihetetlen történetéről, a “Beton Bob” McAlpine nevéhez fűződő technikai kihívásokról és a vasutasok mindennapi életéről a Felföld zord körülményei között. A múzeum egy igazi időkapszula, tele korabeli fotókkal, tárgyakkal és történetekkel.

Rendben, íme a lényeg a Glenfinnan állomáson található étkezőkocsiról, magyarul:

A Glenfinnan állomás étkezőkocsija

A Glenfinnan állomás peronján áll egy gyönyörűen felújított, 1950-es évekből származó korhű vasúti kocsi, amely ma egy rendkívül hangulatos kávézóként és bisztróként működik. Ez nem csupán egy étkezőhely, hanem egy valódi élmény, ami visszarepít a vasút aranykorába. Közben fél1, így egyértelmű, hogy itt fogok ebédelni. A helyi kedvenc a skót füstölt lazac, most toast + saláta formájában, utána pedig a kötelező süti + kávé, utóbbi pedig Harry Potter hangulatban, egy mini lombikot formázó espressos csészében érkezik.

Aki pedig igazán egyedi szállásra vágyik, az éjszakát a szomszédos, szintén korhű hálókocsiban (Sleeping Car) töltheti el, amely egyedi, emeletes ágyas szálláshelyként működik. Az állomás területén sétálva pedig további vasúti ereklyékre bukkanhatunk, mint például egy impozáns, régi hótoló mozdony, ami tanúbizonysága annak, milyen komoly kihívást jelentett a vonatközlekedés fenntartása a kemény skót teleken.

A Google Maps-re pillantva kiderült, hogy nem is vagyok messze a Glenfinnan House Hoteltől, amelyiknek a parkolójában hagytam az autót, gyakorlatilag pont egy kört tettem meg.

Glenfinnan-viadukt – Glencoe – Oban

Nos ma bekövetkezett a második váratlan esemény, ami borította a jól megtervezett programot. Az volt, a terv, hogy délelőtt megnézem a Glenfinnan-viaduktot, délután megállók félúton Skócia egyik legszebb részén a Glencoe nemzeti parkban és nyomok egy könnyebb túrát, ami még sötétedésig belefér, aztán tovább az esti szállomsra Obanba.

Elhagyom Glenfinnan, átautózok Fort Williamen, haladok tovább a Loch Eil partján az A82-es úton, navigáció szerint már csak 17 perc van vissza a Glencoe nemzeti park bejáratáig, de megáll a forgalom, teljesen, fél óra múlva sem mozdul. Mivel az egyik oldalon hatalmas hegyek, a másikon a tó, így menekülő, kerülő út sincs, csapdába kerültem. Úgy emlékszem mintha pár perccel ezelőtt elhaladtam volna egy fogadó mellett, így bevállalok egy visszafordulást. Megyek visszafelé, szembe az álló kocsisor. Megérkezek a fogadóhoz. 16 órakor nyit (kb. 14 óra lehet…) Mindenesetre itthagyom az autót, jobb itt egy parkolóban, mint a dugóban állni. Felpattintom az esőkabátot, túracipőt, hátizsákot és gondoltam jobb híján elsétálgatok a tó partján, amíg újra nem indul a kocsisor.

A visszafordulás, leparkolás jó döntésnek bizonyult, mert 1,5 óra múlva sem mozdul a kocsisor, addig pedig a szemerkélő esőben felfedeztem a környéket, megnéztem a  Loch Linnhe partján lévő szállásokat, lesétáltam Corran kompkikötőjéhez, ami a túlparton lévő Ardgour településhez felé nyújt összeköttetést. “ óra múlva mozdulni látszott a kocsisor, visszaültem az autóba, besoroltam, 10-20-szal gurultunk, de végre haladtunk. Kiderült egy lakóautó és egy motoros karambolozott a pár km-re lévő benzinkútnál és a komoly sérülések miatt teljes útzár volt érvényben.

Glencoe-nak mára lőttek, így folytatom az útat a ma esti szállásom Oban felé, ami innét még min. 1 óra, főleg az esőben, meg a friss balesetet látva még óvatosabban vezetve.

Castle Stalker – Gyalog Galopp

A szemerkélő esőben a hátralévő 1 óra is soknak tűnt, így örültem, amikor megpillantottam az A828-ról a szigeten lévő várat. A Castle Stalker egy négyszintes lakótorony, amely egy apró árapály-szigeten fekszik a Loch Laich tavon, a nagyobb Loch Linnhe egyik öblében Obantól kb. 40 km-re északra, Port Appin falu közelében található. A vár festői elhelyezkedése – ahogy a víz körbeveszi, háttérben Appin hegyeivel – Skócia egyik leggyakrabban fotózott erődjévé teszi. A jelenlegi kővárat 1440 körül építtette Sir John Stewart, Lorn ura.

A filmrajongók számára a Castle Stalker azonnal felismerhető mint „az Aaaaaaargh vára” az 1975-ös kultikus vígjáték, a Gyalog galopp (eredeti címén: Monty Python and the Holy Grail) utolsó jelenetéből. A filmben ez a szigeterőd az, ahol a francia katonák sértegetik Artúr királyt és lovagjait a várfalról.

Az azonos nevű kávézó parkolójában lehet letenni az autót (már zárva volt) és egy meredek ösvényen lehet leereszkedni a tó szintjére, ahonnét remek kilátás nyílik az erődre.

Innét elvileg már csak 40 km Oban.

Oban

Oban, Skócia nyugati felföldjének (West Highlands) egyik legfontosabb és leghangulatosabb kikötővárosa, amelyet egy viktoriánus emlékmű őriz, és egy híres whiskylepárló éltet. Kikötője pedig tengeri kapu a  Belső- és Külső-Hebridák szigetei felé.

Oban egy patkó alakú öböl (Oban Bay) köré épült. A part menti főutca (George Street) viszonylag sík, de mögötte a város meredeken emelkedik a domboldalra. Ezért van tele meredek utcákkal és lépcsőkkel (mint a híres “Jacob’s Ladder” – Jákob lajtorjája), amelyek a kikötőbe vezetnek. A városképet a viktoriánus korból származó, jellegzetes szürke, de mégis hangulatos kőházak (főleg helyi gránitból és homokkőből) határozzák meg. Ahogy leparkoltam az autót és átvettem a szobám kulcsát rögtön meg is indulok a város felett magasodó dombnak.

McCaig’s Tower – “Kolosszeum” a domb tetején

A domb tetején egy Kolosszuem-szerű építmény, a McCaig-torony őrzi a kisvárost. Ez egy látványos, de befejezetlen emlékmű, amelyet egy helyi bankár, John Stuart McCaig építtetett 1897 és 1902 között. Kétcélja volt: egyrészt emléket állítani a családjának, másrészt munkát adni a helyi kőműveseknek a téli holtszezonban. A város fölé magasodó “Kolosszemból”, lenyűgöző a kilátás Oban öblére és a közeli szigetekre (mint Kerrera, Lismore és Mull). Sötétedés után pedig látványosan kivilágítják.

A város híres lépcsős utcáján, Jákob lajtorjáján leereszkedek a belvárosba kikötőhöz és a whiskylepárlóhoz.

Oban Distillery whiskylepárló

A város szívében, közvetlenül a meredek sziklafal alatt található az Oban Distillery. Ez Skócia egyik legrégebbi és legkisebb lepárlója, 1794-ben alapították. Egyedülálló módon a város központjában van, nem pedig valahol kint a természetben. A modern Oban városa lényegében a lepárló köré épült.

Mire odaértem ez is bezárt, de amúgy vezetett túrákon lehet részt venni és megkóstolni a helyi single malt whiskyt, amely egyfajta átmenetet képez a Felföld és a szigetek (Islands) füstösebb ízvilága között.

Oban kikötője

Nem véletlenül hívják a várost “A Szigetek Kapujának” (Gateway to the Isles). Ez a fő kompkikötő (Caledonian MacBrayne, vagy “CalMac”), ahonnan a kompok a Belső- és Külső-Hebridák szigeteire indulnak, mint például Mull, Iona, Staffa, Coll, Tiree vagy Barra.

A kikötő tele van halászhajókkal, és a parti sétányon kiváló éttermek és bódék (pl. a híres zöld “Oban Seafood Hut”) kínálnak friss osztrigát, kagylót, homárt és halat.

Gyepteke (Lawn Bowls)

A szálláson a reggelizőhelyiség ablakai egy “focipályára”, nagy füves sportpályára néztek, ahol a városka idősebb lakói valami nagyon furcsa sportot űztek. Bowling golyóval pétanque-oztak egy focipályán 🙂 Mint kiderült ez a játék a Lawn Bowls, azaz gyepteke. A pétanque-hoz hasonlóan a játék célja, hogy a saját golyóinkat a lehető legközelebb juttassuk egy kis célgolyóhoz, és közben akár kiüssük az ellenfél golyóit. A legfontosabb különbség, hogy a gyepteke esetében a golyó aszimmetrikus, egyik oldalán súlyozott , emiatt ívben gurul, irányítása nagyobb gyakorlatot igényel.

A reggeli után délelőtt elhagyom Obant. Igaz a gépem csak késő este indul haza Budapestre, de a bérelt autót sajnos a 17 órás zárásig vissza kell vinnem. Obantól a Glasgow reptér kb. 2,5 óra / 160 km, így elindulok, de útközben még utolsó napara is tervezek pár izgalmas megállót.

St Conan’s Kirk bizarr temploma

A Loch Awe partján álló St Conan’s Kirk Skócia egyik legkülönlegesebb és legbizarrabb temploma, misztikus középkori hangulata páratlan, már-már horrorfilmbe illő. Aztán kiderült, hogy a St Conan’s Kirk egyáltalán nem középkori. Google mapsen itt

Nem egyetlen kor lenyomata, hanem egyetlen ember, Walter Douglas-Campbell különc víziója. Walter (és testvére, Archibald) építész volt, és a templomot az édesanyjuknak kezdték építeni, akinek túl messze volt a legközelebbi parókia 🙂 Walter nem tartotta magát semmilyen építészeti szabályhoz. Szó szerint mindent “beledobott”, amit szeretett. Láthatsz benne normann (vastag, kerek boltívek), gótikus (csúcsívek) és kelta elemeket (faragások) is. A templom egyes részei szándékosan aránytalanok, mintha egy régi, düledező épületet foltoztak volna meg évszázadokon át. Az egyik legfurcsább része a tóra néző kerengő. Ennek semmi értelme egy skót parókia templomon, inkább egy spanyol kolostorba illene. Ez adja azt a “nem evilági” hangulatot..

A középkori “horrorfilm” hangulatot az adja, hogy a templom egyszerre tűnik ősinek (a kő, a moha, a stílusok miatt) és mégis, mintha valami nem stimmelne vele – és ez igaz is, hiszen ez egy 20. századi alkotás (1881 és 1930 között építették), ami középkorinak akar látszani.

Stag & Ivy tearoom – Specialty kávézó / teaház a parókián

A templom melléképülete, a múltszázadi paplak is új funkció kapott: jelenleg egy bájos teaházként üzemel tovább, ahol teák, sütik, szendvicsek mellett egy közeli helyi pörkölő az Argyll Coffee Roasters specialty kávéját kínálják.

Kilchurn vára

A St Conan’s templomtól alig 4-5 km-re a Loch Awe másik ékköve Kilchurn vára, amely Skócia egyik legtöbbet fotózott és legdrámaibb fekvésű romkastélya. A kastély egy kis félszigeten (amely magas vízállásnál szigetté válik) fekszik a Loch Awe északkeleti csücskében. A háttérben Ben Cruachan és a környező hegyek drámai kulisszát festenek. A pára, a tó vizén ülő köd és a komor skót égbolt mind hozzájárulnak a kísérteties hangulathoz. A lakótornyot a 15. század közepén építtette a nagyhatalmú Campbell klán.

Az A85 úton gurulok tovább, ami hamarosan az A82-be torkollik és délre kanyarodik Glasgow, illetve a reptér irányába. De hosszú még a mai nap és az út mentén is sok látnivaló van, ahol érdemes megállni.

Artisan Cafe & Deli (Crianlarich) – Kávézó a templomban

Alig egy órája ittam egy filterkávét egy múltszázadi parókián, de útközben Crianlarich falu régi  plébániatemplomában kialakított kávézónak sem tudtam ellenállni.

Sok vidéki faluban a gyülekezetek (ebben az esetben a Church of Scotland, a skót presbiteriánus egyház) megfogyatkoztak. A kihaszálatlan, drágán fenntartható, gyakran műemléki védettségű templomépületeket az egyház eladja. Az új tulajdonosnak pedig úgy kell azt átalakítania, hogy az épület karaktere ne sérüljön. Ez az épület, a volt Crianlarich Parish Church, egy klasszikus példa. kb. 1899-1901 körül épült, abban a késő viktoriánus/edwardiánus időszakban, amikor a Felföldön a turizmus és a vasút fejlődésnek indult. Stílusa gótikus elemeket idéz (pl. az ablakok formája), de leegyszerűsített, robusztus “felföldi” módon.

Google Mapsen itt

The Drovers Inn

A Drovers Inn egy igazi legenda. Ha a St Conan’s templom “már-már horrorfilmbe illő” volt, akkor a Drovers Inn az a hely, ahol a horrorfilm szereplői éjszakára megszállnak. Ez vitathatatlanul Skócia egyik leghíresebb (és leghírhedtebb) fogadója. Egy igazi időkapu.

1705-ben alapították, és hivatalosan azóta működik fogadóként. Ez több mint 300 évnyi folyamatos vendéglátást jelent. Skócia egyik legelátkozottabb pubja/fogadója. A személyzet és a vendégek évtizedek óta számolnak be megmagyarázhatatlan eseményekről, lépések zajáról és kísértet-jelenésekről. A Drovers Inn nem “vintage” vagy “retro”. Ez autentikusan régi. Semmit nem változtattak rajta évtizedek, talán egy évszázad óta. A céljuk, hogy a vendég ugyanazt érezze, mint egy 18. századi utazó.

Az ikonikus épület nyers, sötét, időjárás tépte kőfala (kívül és belül egyaránt) teszi az atmoszférát még erősebbé és komorabbá. Amikor belépsz az alacsony ajtón, a sötét kő, az alacsony fagerendák és a kandalló tüze azonnal visszarepít az 1700-as évekbe. Belépni a Drovers Inn-be olyan, mintha egy filmdíszletbe lépnél. Azonnal megcsap a füst, a régi fa és a sör illata a bejáratnál pedig szembetalálod magad egy hatalmas, kitömött grizzly medvével, de találsz sasokat, rókákat, szarvastrófeákat és ki tudja még mit.

A Drovers Inn egy intézmény. Sokan megállnak itt egy sörre vagy whiskyre, és sok túrázó tölti itt az éjszakát, hiszen pont a West Highland Way túraútvonal mentén található. Ez az a hely, ahol egy esős, viharos skót éjszakán az ember behúzódik a kandalló mellé, és egy pillanatra elhiszi, hogy 1750-et írunk.

Ördög Szószéke (Devil’s Pulpit)

Az Ördög Szószéke (Devil’s Pulpit) valójában a Finnich Glen nevű, lenyűgöző szurdokvölgy leghíresebb pontja. A Loch Lomondtól délkeletre, az A809-es út mellett fekszik, és hírnevét az Outlander sorozatban való szereplésének köszönheti. A látvány egyedülálló: a Carnock Burn patak egy helyenként 30 méter mély, keskeny völgyet vágott a vörös homokkőbe. Ezt a vörös alapot élénkzöld moha borítja, a patak vize pedig a tőzegtől gyakran sötét, vörösesbarna árnyalatú, misztikus hangulatot teremtve. A hely meglátogatása azonban komoly veszélyekkel jár, mivel nem kiépített turistaútvonal, így tökéletes attrakció, hogy a gép indulása előtt nem sokkal kitörjem a lábamat.

Amúgy megtalálni sem könnyű. A parkolás az A809-es gyorsforgalmi út mentén szigorúan tilos és büntetik; a látogatóknak a hivatalos, fizetős Finnich Glen Car Parkot kell használniuk, ahonnan biztonságos ösvény vezet a szurdokhoz. De van egy másik nem hivatalos, de lözelebbi parkoló is pont az A809 és a B834-es utak kereszteződésénél. Innét az A809 autóút szélén kell kb. 200 métert sétálni, amíg át nem haladunk a Carnock Burn patak felett, utána az első adandó lehetőségnél balra be az erdőbe. Ekkor pont megered az eső. Ez sem segíti a mutatványt.

2-300 méter sáros erdei sétát követően maga a leereszkedés a szurdokba a “Jákob lajtorjája” nevű, 200 éves kőlépcsőn történik, amely rendkívül meredek, korlát nélküli, sáros és omladozó. A lenti kövek is mohásak, algásak és csúszósak. Egy fotó erejéig félig leereszkedek, de így esőben, a gép indulása előtt nem sokkal ez nem az a pillanat, hogy nekiálljak a teljes túrának, így visszafordulót fújok.

Cserébe, hogy még tovább feszítsem a húrt, még egy megállót beiktatok a repülőtér előtt. A Glengoyne whiskylepárló 5-6 km-re van a Devil’s Pulpit-től.

Glengoyne whsikylepárló

Az 1833-ban alapított Glengoyne whiskylepárló alig fél órára van már csak Glasgow-tól, ahol egy zöldellő völgyben (glen) találod magad, makulátlanul fehér épületek és egy kis vízesés mellett. A Glengoyne igazi USP-je az elhelyezkedése: ez a lepárló szó szerint a Felföld (Highlands) és a Alföld (Lowlands) határvonalán fekszik. És ezt értsd szó szerint: a lepárlóüstök, ahol a csoda születik, még a Felföldön vannak, de az érlelőhordókat aztán átgurítják az út túloldalára, a raktárakba, amelyek már a Lowlands területén állnak! Ez a kettősség az ízvilágon is érződik: a Glengoyne büszkén hirdeti, hogy tőzegfüstöt egyáltalán nem használ, és a skót lepárlók közül a leglassabban desztillál. Az eredmény? Egy hihetetlenül lágy, komplex, gyümölcsös és édes (sok sherrys hordó!) whisky, ami tökéletes belépő a single maltok világába.

Innét még bő fél óra a Glasgow repülőtér, már 16:15 elmúlt és 5-kor zár az autókölcsönző, így az utolsó szakaszt meg kell húzni. Ezt az utolsó napot azt hiszem sikerült elég jól kimaxolni 16:53-kor parkolok be az autókölcsönző udvarába, 5 perccel később már a shuttle buszon robogok a Terminal irányába. Pár órával később pedig már a csatorna felett repülök hazafelé.