Glasgowról próbált mindenki lebeszélni, hogy Edinburgh mellett labdába sem rúghat, és annyiban igazuk is van, hogy a két város tényleg nem összehasonlítható (Edinburgh javára), így ha valaki 10 napnál kevesebbre érkezik Skóciába, akkor Glasgow valóban kihagyható. Viszont Budapest-Edinburgh, mellett Glasgowba is van közvetlen járat, sokkal kedvezőbb áron és időben (hajnali 2-kor kelést kerülve) sokkal barátságosabb menetrenddel, így végül úgy döntöttem, hogy Glasgowból indul majd a Skócia roadtrip és ha már ide érkezek, akkor egy napot mindenképpen megér, saját tapasztalatok alapján szeretném megítélni.
Szállás a Glasgow reptéren
A pénteket sem kellett szabinak kivennem, végig tudtam dolgozni du. 5-ig, este 8-ra kellett kiérni a reptérre, este 11 után landoltam Glasgowban, de mivel az autókölcsönzők már bezártak, így úgy döntöttem, hogy a reptértől sétatávolságra (4-500 méter) lévő Courtyard by Marriott-ban töltöm az éjszakát. 4 csillagos hotel, hatalmas szobákkal, nagyon barátságos áron és a reptér közelsége ellenére jót lehetett aludni.
Skócia autóbérlés
Másnap reggel hívtam az autókölcsönzőt, hogy a reptéri gyülekező pont helyett fel tudnának-e venni a Marriott előtt (ekkor szembesültem először a skót akcentussal) és 10 percen belül már érkezett is értem a Shuttle, nem sokkal később pedig már a jobb kormányos kéziváltós MG-ben izzadva haladtam Glasgow belvárosa felé. Első megállónak a Kelvingrove Art Galleryt vettem célba.
Glasgow parkolás
A parkhoz érve megszenvedtem a parkolással. Egyrészt Glasgowban brutál drága parkolni (első óra 3 GBP ~ 1300 HUF), másrészt a múlt századi ütött-kopott parkolóórákban csak aprót lehet dobálni (se applikáció, se bankkártyás fizetés). Szóval otthagytam az autót jegy nélkül, siettem az első ATM-hez, ahol sikerült a Revolut kártyámmal levenni pár 20-ast, aztán irány a legközelebbi üzletbe, ahol vettem egy vizet és kértem, hogy 1 fontos érmékben adjanak vissza please. A 19 fonttal csörögve a zsebemben loholtam vissza az autóhoz és szerencsére még nem büntettek meg. Kb a felét bedobáltam 3 órára.
Kelvingrove Art Gallery and Museum
A Kelvingrove Művészeti Galéria és Múzeum Glasgow egyik legfelkapottabb látnivalója. Azonnal felismerhető a vörös homokkőből épült, spanyol barokk stílusú palotájáról, amely a város zöldellő West End negyedében, a Kelvingrove Parkban áll. 1901-ben nyitották meg, és ma a város (sőt, Skócia) egyik leglátogatottabb és teljesen ingyenes attrakciója. Ami egyedivé teszi, az a hihetetlenül eklektikus gyűjteménye. Ez nem egy poros múzeum, hanem egy 22 galériából álló, élettel teli “csodák palotája”, ahol minden korosztály és ízlés megtalálja a számára érdekes sarkot.
A múzeum két fő részre oszlik: Life & Expression. Főbb látnivalók:
- A Spitfire vadászgép: A legikonikusabb látvány. Ahogy belépsz a főcsarnokba (West Court), egy valódi LA198-as Spitfire vadászgép lóg drámaian a mennyezetről.
- Természettudományi múzeum: Az “Élet” szárny tele van állatpreparátumokkal, köztük a múzeum egyik kabalájával, Sir Rogerrel, az ázsiai elefánttal. De találsz itt mindent a zsiráfokon és dinoszauruszokon át a skót Felföldön élő állatokig
- A “Lebegő Fejek” (Floating Heads): A Keleti Csarnokban (East Court) található Sophie Cave híres installációja.
- Művészeti Gyűjtemény: A Espression szárny világszínvonalú. Itt található Salvador Dalí leghíresebb vallásos festménye, a “Keresztes Szent János Krisztusa”. Emellett lenyűgöző gyűjteményük van a skót művészetből (különösen a “Glasgow Boys” csoporttól), valamint francia impresszionistáktól (Monet, Renoir) és holland mesterektől (Rembrandt).
- Egyiptomi Kincsek: Van egy jelentős ókori egyiptomi gyűjteményük is, szarkofágokkal és múmiákkal.
- Az orgona: A Központi Csarnokban (Centre Hall) áll egy hatalmas, 1901-ben épült orgona, amelyen a mai napig rendszeresen tartanak ingyenes koncerteket, megtöltve zenével az egész épületet.
A Kelvingrove titka az, hogy tökéletesen egyensúlyoz a komoly/szépművészet, a természettudomány és a családbarát, interaktív kiállítási tárgyak között. Senki sem fog unatkozni.
Ashton Lane
Az Ashton Lane egy tökéletes példája Glasgow rejtett bájának. Ez valójában nem is egy utca, csupán egy apró, macskaköves sikátor, amely a főút (Byres Road) mögött bújik meg, a Glasgow-i Egyetem tőszomszédságában, a Kelvingrove galériától 10 perc sétára. (Amúgy maga az egyetem, a dombtető uraló “Harry Potterbe illő” gótikus főépületével is megér egy rövid sétát).
A macskakövek, az alacsony, régi istállóépületekből átalakított éttermek és pubok, és legfőképpen a teljes sikátor felett átívelő fényfüzér (fairy lights) varázslatos, szinte mesebeli hangulatot teremtenek, különösen este. Az egyetem közelsége miatt tele van élettel. Napközben hangulatos hely egy kávéra vagy ebédre, este pedig Glasgow egyik legélénkebb pontjává válik, tele bárokkal, sörkertekkel (beer gardens) és éttermekkel. Itt található a Grosvenor Cinema is, egy stílusos, felújított art-mozi, ami tovább növeli a sikátor kulturális vonzerejét. Lényegében az Ashton Lane egy apró, romantikus és hihetetlenül fotogén “menekülőút” a nagyvárosi nyüzsgésből. Tökéletes kontrasztja a Kelvingrove Múzeum grandiózusságának, és megmutatja Glasgow intimebb, bohémabb oldalát.
Glasgow szállás
Késői érkezésem éjszakáján a reptér mellett foglaltam szállást, de mára már Glasgow belvárosában. Az utcai parkolás horror, így fontos ovlt, hogy legyen a szállásnak saját, a vendégek számára fenntartott parkolója. A belváros szélén, nagyon jó áron sikerült megcsípni egy szobát a 4 csillagos Sandman Signature Glasgow Hotelben.
Itt jegyezném meg, hogy utazás előtt nem érdemes követni a helyi híreket, különösen nem a The Scottish Sun bulvárlapot, mert annak social feedje vetekszik a Birmingham bandája sorozattal és hemzseg az napok Glasgowban elkövetett válogatott gyilkoségaitól, illetve bandaháborús hírektől. indulásom előtt 2 nappal, meg feldobta a hírt, hogy a Sandman hotelt (ahova foglaltam) lezárták, az egész utcát pedig rendőr és mentőautók árasztották el.
Becsekkoláskor a recepción nem árulták el mi történt 2 nappal korábban, de nagyon meglepődtek, hogy honnét tudom!? Mondtam, hogy lelkes olvasója vagyok a Scottish Sun-nak, ami címlapon hozta a sztorit 🙂 További szállástippek Glasgowban itt
Glasgow belváros, streetart (Mural Trail)
Egy gyors ebéd után, most már gyalogosan, a belváros felé vettem az irányt. A városközpont egy érdekes keveréke a viktoriánus pompaépületeknek és a kortárs street artnak. Néhol gigantikus, több emelet magas graffitik bukkantak fel a legváratlanabb helyeken – hol egy modern Szent Mungo (a város védőszentje), hol egy hatalmas, fotorealisztikus madár. A város galériája folyamatosan változik, összesen körülbelül 25 alkotást számlám, amiket nagyjából 3 óra alatt lehet végigsétálni, de mivel elszórtan, teljesen random helyeken vannak a városban, így nincs egy fix útvonal, amelyik mindegyiket érinti. A délután leszakadó eső miatt, sajnos kb. a harmadánál fel kellett adnom és inkább fedett helyszínekre menekültem.
Argyll Arcade
Az Argyll Arcade Glasgow, Európa első célzottan épített bevásárló árkádja volt, amelyet 1827-ben nyitottak meg. Egy pazar, üvegtetős, csillogó viktoriánus passzázs passzázs, amely összeköti a belváros két fő bevásárlóutcáját, a Buchanan Streetet és az Argyle Streetet.
Ez az átjáró Glasgow (és valószínűleg egész Skócia) ékszer-központja. Több mint 30 ékszerész és gyémántkereskedő üzlete található meg itt, szinte egymás hegyén-hátán. Ez a hely, ahová a glasgow-iak mennek, ha eljegyzési gyűrűt vagy különleges órát keresnek. Szó szerint, mintha egy ékszerdobozban sétálnál.
Glasgow Central Station (Főpályaudvar)
A Glasgow Central Station 1879-ben nyílt meg, és ma Skócia legforgalmasabb, valamint az Egyesült Királyság egyik legforgalmasabb pályaudvara. A hatalmas, íves üvegtető, az élet, a nyüzsgés, az épület puszta mérete és grandiózus hangulata. Lenyűgöző mérnöki teljesítmény a vasút aranykorából.
A pályaudvar szíve a hatalmas, 1879-ben megnyitott főcsarnok, amely egy lenyűgöző “ipari katedrális”. Hatalmas, íves üveg- és acéltetőjét úgy tervezték, hogy beengedje a fényt, de kivezesse a gőzmozdonyok füstjéti. Ezzel szemben a Gordon Street felőli homlokzatot a pompás, vörös homokkőből épült Grand Central Hotel uralja, amely a város viktoriánus gazdagságának és státuszának elegáns jelképe.
Hielanman’s Umbrella
A mérnöki teljesítmény mellett egy várostervezési bravúr is, ugyanis a teljes pályaudvar lényegében egy masszív hídon áll, amely áthalad az alatta futó Argyle Street felett. Ezt az üvegfalú hidat a helyiek “Hielanman’s Umbrella”-nak (A Felföldi Esernyője) nevezték el, mivel a felföldről érkezők itt találtak menedéket az eső elől. Ez a megoldás tette lehetővé, hogy a hatalmas terminál a város sűrű központjába ékelődjön.
Champagne Central – a birodalmi luxusresti
A pályaduvar természetes fényben úszó csarnokában, mintha az utcán lennénk, fahomlokzatú vendéglátóhelyek sorakoznak. Ezek közül a leghíresebb az emeleten található elegáns Champagne Central bár. A vendégek plüss fotelekből, nyugodt luxusban nézhetnek le a nyüzsgésre, tökéletes rálátással a híres központi órára, Glasgow elsődleges randevúhelyszínére.
Ez a híres bár valójában a pályaudvar történelmi homlokzatát adó voco Grand Central Hotel része. A szálloda 1883-ban, “The Central Hotel” néven nyílt meg, és azonnal a Brit Birodalom egyik legelegánsabb szálláshelyévé vált, Glasgow valódi “nagyszalonjaként” funkcionálva. Falai között olyan legendák szálltak meg, mint Frank Sinatra, Winston Churchill és John F. Kennedy. A szálloda ma is hűen őrzi ezt a történelmi pompát, amit a grandiózus központi lépcsőház, a hatalmas csillárok és az eredeti viktoriánus díszítőelemek is ékesen bizonyítanak.
Világháborús bomba az óra alatt
A Glasgow Central Pályaudvaron található “bomba” valójában egy nagy, 15 hüvelykes, I. világháborús taracklövedék, amelyet eredetileg a Királyi Gyermekkórház számára használtak adománygyűjtő dobozként. A William Beardmore & Co által gyártott lövedék az óra alatt évtizedek óta híres találkozási pont. A lövedékhüvely közel 2 méter magas, 762 kg és 38 cm átmérőjű.
Glasgow étteremajánló: “The Butterfly and the Pig”
Vacsora helyeket keresve, egy szuper helyre bukkantam. A “The Butterfly and the Pig” neve már sejtette, hogy ez nem egy átlagos étterem lesz. A hely eléggé eklektikus, bohém, franciás, thonet székekkel, csipkés terítővel, nagymama étkészlettel.
A konyhája pazar. Mivel a késői ebéd után nem voltam annyira éhes, így inkább két előételt rendeltem, de a Skót hegylakó adagok mellett az előételeket sem aprózzák el. Pirítóst kértem fehérboros, chilis, fokhagymás garnélával. Egyszerű, de isteni volt, a garnéla pont annyira volt csípős, amennyire kellett. Mellé pedig egy meleg, füstölt lazac salátát választottam. Első találkozásom a skót lazaccal. Ezután kb. minden másnap ezt rendeltem, ha szerepelt az étlapon.
Glasgow, ami kimaradt:
A rövid idő, reggel késői indulás és a szakadó eső miatt pár dolog kimaradt, ezek voltak még felírva, így ha valaki több napr aérkezik Glasgowba még ezeket érdemes ellenőrizni, városrészek szerinti bontásban:
A Clyde folyó partján, a város szélén:
- Riverside Museum – Ingyenes interaktív közlekedési múzeum.
- The Tall Ship at Riverside (A Magas Hajó): A Riverside Múzeum előtt horgonyzó, 1896-ban épült, háromárbócos vitorlás hajó, a “Glenlee”.
- The Clydeside Distillery – Glasgow egyik leglátványosabb whiskylepárlója, különösen este kivilágítva néz ki ütősen (Riverside Múzeum mellett)
A westenden az Ashaton Lane közelében:
- Glasgow Botanic Gardens (Botanikus Kert): Történelmi park a West Enden, amely a látványos viktoriánus üvegházairól, különösen a Kibble Palace-ról híres.
A belváros keleti szélén:
- Glasgow Cathedral (Glasgow-i Katedrális): A város legrégebbi épülete és egy lenyűgöző, Skóciában egyedülálló középkori gótikus katedrális.
- Glasgow Necropolis (Nekropolisz): A katedrális melletti dombon elterülő, viktoriánus “holtak városa” elképesztő síremlékekkel és pazar kilátással.
A szorosan vett belvárosban:
- City Chambers & George Square (Városháza és George Tér): A város főtere, amelyet a lenyűgöző, pazarul díszített viktoriánus városháza ural (amely gyakran látogatható).
- Gallery of Modern Art (GoMA): A város modern művészeti galériája, amely a bejárata előtti, közlekedési bóját viselő Wellington-szoborról a legismertebb.
- The Lighthouse (A Világítótorony): Skócia építészeti és dizájn központja, amelyet Charles Rennie Mackintosh tervezett, és ahonnan remek a kilátás a városra.
